Az árvíz helye (Bödecs László új kötete)

 

arviz-helye-borito
Bödecs László: Az árvíz helye

Könyvbemutató

Május 16-án 17-18 óráig az Írók Boltjában.

https://www.facebook.com/events/162924171054891/

Bevezetőt mond: Pál Sándor Attila.
A kötetről Vass Norbert és Bödecs László beszélget.
A zenei aláfestést a Belső Parancs szolgáltatja.

Bödecs László verse a kattintás után olvasható.

Bödecs László: Szenvtelen

Újra begyújtjuk a kazánt, ha kialudna a tűz,
végső esetben gyufát használunk a szikráztató helyett.
Álmainkat, amit biztonságnak hívnak, mesélgetjük,
pszichológusaink mosolyognak – ház, család, gyerek;
mégis összeszorul állkapcsunk, hátunk meggörnyed,
roppannak inak, elpattantak erek –,
tetszenek a fiataloknak ráncaink.

Álmainkban is magas gangon állunk,
és ott sincs alattunk másik emelet,
lent gyerekek szaladgálnak,
teknőt, lavórt az utcára, erkélyre tesznek,
aztán mind ugyanabban a szobában alszanak.

A mi generációnk falak közt nőtt fel,
sosem néztük mi van a másik oldalán,
apa, anya, és a nagyok mivel játszanak,
de ha elutazol, akkor is látod,
ha víz alá dugod a fejed,
akkor is hallod, ha csak egyszer,
bárki megkérdezte és felfigyeltél,
„akarsz valamit babám kétezerért?”.

Holnaptól házat építünk, autót veszünk,
kikeressük a katalógusból,
melyik a legmesszebbi kerület,
ha lesz otthonunk holnap,
a falakat felhőkből építjük,
egyetlen arcot nézünk majd,
rajta a rozsdamarta ráncokat.

 

Menjünk fel egy tízemeletesre

Térey János fülszövege

„Mennyire szeretlek, élet”, évtizedek óta nem olvastam ennyire pozitív töltetű magyar verssort. Mintha költészetünkben valaki tiltaná az örömöt. Természetesen ez is így folyatódik: „Mennyire szeretlek, élet, / most, hogy nem vagy.” Bödecs László mégsem krízisközérzetről ad hírt. Nyugodt, csöndes gyűjteményét életvágy itatja át.

A második kötet minden költő pályáján vízválasztó. Továbblépés emelt igényekkel, a „gyorsabban, magasabbra, szebbet és többet” igézetében. Jó esetben Köztes állomás, mint az ő itteni első versének címe. Bemutatkozni nem kötelező zabolátlanul és nyersen, az ő első köre sem volt vad. Ám a húszéves kori honfoglalás után legfőbb ideje bemutatni azt, ami csak te vagy; és árnyaltan beszélni a meglelt saját nyelven. Vagyis keresetlenül. Olykor mégis pátosszal és kevert szórenddel.

Feketül a rémisztő boldogság glóriája. A vászonról lekapart festék alól kilátszik az előző kompozíció nyoma, mint amikor egy újjáépített város munkagödréből előtüremkednek az elpusztult épületek földalatti töredékei, pinceboltozatok beomlott bordái. Milyen szép szó a baráti berúgásra: „Míg veszteségeinket dédelgetjük, / sörhabba mártjuk az ujjunk, / a távozók arcáról lenyaljuk a bánatot.” Bödecs szokványos, amikor verset ír a hajléktalanokról a zöldben. Másik költeménye viszont egyenesen a mosogatást tárgyazza, pedig ez se nem szokás, se nem divat. Ready made gyanánt kárbejelentést közöl (utóbbit elégiának nevezi a szerző), ritkán értesülünk így özönvízről. Aggódó vershőse óceánparton sütkérezik. Rögzíti, hogy „A réten a füvet nőni hagyják, / és benne felejtik a zászlótartóban a feketét.”

„Ami egynek szemét, másnak haza.”

 

Bödecs László, Az árvíz helye, Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2018

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s