Kiterítenek úgyis (beszámoló)

Élve boncolás 2.

A második Élve boncolást a tél utolsó napján tartották az ELTE BTK-n. A kar hat hallgatójának egy-egy versét elemezte egy-egy opponens, majd mind a tizenkét résztvevő hozzászólhatott. A beszélgetéssorozat ötletgazdája dr. Tátrai Szilárd, a Mai Magyar Nyelvi Tanszék habilitált docense, az est moderátora Melhardt Gergő volt.

Élve boncolás 2
Fotó: Poósz Patrik (ELTE Online – Facebook)

Sánta Sára, az ELTE Alumni Központjának munkatársa tartott elöljáró beszédet, mivel a beszélgetés az általuk szervezett Egyetemi anyanyelvi napok keretei közt jött létre. Kiemelte, hogy megindult az alumni élet tudatos fejlesztése, többek között dolgozóbarát időpontokban tartanak különféle programokat az ELTE volt és jelenlegi hallgatóinak. Melhardt Gergő elmondta, hogy az első Élve boncolást 2015-ben tartották, ahol Péterfy Gergely Kitömött Barbárja került terítékre, továbbá, hogy Tátrai Szilárd az esemény főmestere. Céljuk, hogy ne egy hagyományos író-olvasó találkozó jöjjön létre, hanem tudományos igénnyel vizsgálják a műveket.

Elsőként Evellei Kata olvasta fel Ünnep című versét. Palágyi László vitaindítójában a kívüliség és belüliség felől közelítette meg a művet, véleménye szerint a primer érzéki tapasztalatok a legfontosabbak a versben, és ezek feldolgozása az érdekes. Simon Gábor – a beszélgetés talán legaktívabb résztvevője – a hangzó nyelv érdekességére, ezen belül is a verselésbeli finomságokra hívta fel a figyelmet – ahogyan később Molnár Gábor Tamás is – kiemelte továbbá az enjambement fontos szerepét. Szemes Botond az üveg összetett, központi metaforikájáról és a retorikai szerkezet erejéről beszélt.

Élve boncolás 2. (Evellei Kata)
Fotó: Poósz Patrik (ELTE Online – Facebook)

Fehér Renátó Holtidényére Melhardt Gergő készült, a balladaiságot, a hiányt, a meghatározhatatlan perspektívát és a kimunkált versnyelvet jellemzőül állítva. Simon Gábor az emberek hiányára való folyamatos figyelemfelhívás általi emberközpontúság, a múlt és jövő, gyógyító és holt komplexen összejátszó oppozíciói felől közelítette meg a „végzetszerűen oszcilláló” szöveget, amelyet szubjektum híján nem lehet elégiaként olvasni.  Molnár Gábor Tamás szerint a vers minden emberit az épületre vezet vissza, és az ebben lejátszódó többszörös megfordítás különösen figyelemreméltó, Tátrai Szilárd pedig az objektumként megjelenő test és az embertelenség együttes jelenlétéről gondolta ugyanezt. A szerző is adott értelmezési aspektusokat, többek között az idő ciklikusságára hívta fel a figyelmet, hiszen a holtidény mindig visszatér, univerzális tapasztalat.

A Nyerges Gábor Ádám Régi idők rajzfilmjei című szövegének felolvasását követő diszkussszióhoz Simon Gábor írt felvezetőt, miszerint az, hogy a vers textuális-nyelvi megformáltsága eltér a költészet nyelvi-diszkurzív konvenciótól, illetve eldönthetetlen a személyek száma és szerepe, folyamatosan provokálja a befogadót, a jelentések egyéb mozgásai mellett ellehetetlenítik a narratív-kauzális olvasásmódot. Míg a nyelv helyenként analitikus távolságot ígér, a személyek egybeolvadása a befogadói distancia ellen hat. Tátrai Szilárd szerint a szöveg játékok folyamatos tereként működik.

Seres Lili Hanna prózakölteménye – már a meghatározás is élénk vita tárgy volt – a Várunk először Tátrai kezén ment keresztül, aki a naturalisztikusság líraiságáról beszélt, fontos kérdésnek nevezte a beszélő kilétét, és hozzáfűzte azt az általános meglátást, hogy ha működik a vers, közünk lesz hozzá. Szemes Botond az egyedül maradás balladisztikus, szakítottan narratív történeteként olvasta a verset. Molnár Gábor Tamás Borbély Szilárd A testhez című kötetével állította párhuzamba, továbbá abból vonta le azt a következtetés, hogy a mű próza lenne, mert különben a címet és az első mondatot egybe kéne olvasni, ami nagyon rosszul sikerült szójáték lenne (Várunk; „Ez itt a várunk.”), és bár a foltok visszatérése strukturálja a verset, narratíva nélkül nehéz lenne olvasni. Simon Gábor hozzátette, hogy nem a sorok közül kiolvasható trauma untig ismert alakzatával találkozunk, hanem az „elbeszélő” önkényesen dönt, mit hallgat el. Melhardt Gergő szerint viszont, aki gyermekhez vagy akár egy értelmileg akadályozotthoz tartozóként érzékelte a mű nyelvét, költeményről beszélhetünk, nem nyerünk sokat, ha prózaként értelmezzük.

Élve boncolás 2. (közönség)
Fotó: Poósz Patrik (ELTE Online – Facebook)

Amíg a dolgok nem rendeződnek. Tinkó Máté versének értelmezését Molnár Gábor Tamás vezette fel, a címet Petri és Tandori költészetéhez kötötte, felhívta a figyelmet a „lelépés” kifejezés kétértelműségére a versben, illetve a fent és lent ellentétének központi fontosságára, problematizálva a feszültséget és a kompozíció egységességének kérdését. Melhardt Gergő – az előző felszólalóval ellentétben – az identitáskeresés pozíciója miatt nem érezte olyan feszültnek és széthullónak a verset, illetve ő Lovasi Andrást emelte be további kontextusként hozzá. A vers szerzője a közvetítés, a keresés, a pusztulástapasztalatról való beszéd lényegességét hangsúlyozta. Simon Gábor a naiv kereső szubjektum, és a háttérben ott levő, már mindent megtapasztalt hang közti ellentét befogadásban feszültséget okozó szerepéről beszélt. Továbbá arról, hogy az irónia distanciával jár, a szöveget viszont közelítés jellemzi, ami nagyon izgalmas egy kortárs versnél.

Élve boncolás 2. (Vida Kamilla)
Fotó: Poósz Patrik (ELTE Online – Facebook)

Vida Kamilla A gép pihen című versének előadását Szemes Botond szerint ironikus és kérlelhetetlen versnyelv jellemezte, amely egyszerre intézményesen távoli és szenvtelen, és a minden biztos elveszett generációs alapélményéhez kötődően közösségi és közeli. Simon Gábor a performancia fogalma felől érezte megközelíthetőnek a művet, melynek elhangzása megfelelő helyén és idejében, ott és akkor tud működni. Palágyi László az őt megelőző felszólalókhoz képest lázadóbb hangot vélt hallani, Melhardt Gergő a szomorú és vicces szimultán jelenlétének poétikai erejét értékelte nagyra, Tátrai Szilárd pedig az ártatlan rácsodálkozás iróniájának megjelenésével tette ezt.

Az esemény zsúfolt széksorok előtt zajlott le – bár a közönségből csak egy hozzászóló jelentkezett. Gördülékeny, de vitának is helyet adó beszélgetést hallhattunk, termékeny értelmezéseit a fiatal líra egy szeletének.

Demeczky Ádám

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s