Na jó, cserébe én is elmondom, hogy a nagymamám kalóz volt. – Evellei Kata írja az Apokrif blogját.
Evellei Kata sorozatának előző részei itt olvashatók:
A csábítás mestere – A tömörített változat következő részei itt tekinthetők meg.
3. felvonás
Szín: Fejedelmi pompával berendezett szerény, ámde szerénytelen hajókabin.
Lorelei *Edward Grieg „Reggeli hangulat”-ának kíséretében kiemelkedik a habokból*: Új nap virradt föl, s vele új remény, hogy meghódíthassam a gaz Jack Black Rhyst! De hallga! Vajon kik dörömbölhetnek így ajtómon? *kinyitja*
Lényegtelen Kalóz No. 1 *belép tizenöt ládával*: Jau napot. Itten mink ijjen piktoriális cuccokat hoztunk a naccságának, mer’ az előző fővonásba’ emlétette, hó’ szeret föstegetni, oszt’ a kapetán kijadatta nékünk parancsba.
Lorelei *meglepve*: Nem mondtam ilyesmit.
Lényegtelen Kalóz No. 1 *súgva*: Dehonnem. Csak az átéró e’felejtette megemléteni.
Lorelei *hangosan*: Igazán kedves gesztus a kapitánytól, hogy megemlékezett rólam!
Lényegtelen Kalóz No. 2 *mélyen kezet csókol*: Mais oui, mademoiselle, merci beaucoup, blanquette de veau.
Lényegtelen Kalóz No. 1: Haggyad mán, Anri, há nem látod, hó’ ez nem ojjan nőszemély? Kifinomút fehércseléd e’.
Lényegtelen Kalóz No. 2: Ah! C’est des conneries! Zut alors! Gigot d’agneau pleureur!
Lényegtelen Kalóz No. 1 *kacag*: Ahó’ mondod, pajtás. No, de mink mégyünk is. Jer mán, te vén nőcsábász!
Lényegtelen Kalóz No. 2 *hátba szúrja*: Nique ta mère, branleur.
Lorelei *kuncog*: Ah, a régi barátok pajkos évődése! De itt állok, miközben Jack lábához kellene borulnom, hogy… megköszönjem neki. Vajon mi lenne, ha átmennék a kabinjába csak egy pillanatra? *megteszi*
Jack *kacsint*: Nocsak, nocsak. Tetszenek a szerszámaim?
Lorelei *lelkesen*: Igazán kézreállóak! Nem gondoltam volna, hogy egy olyan alantas gazember, mint maga, képes értékelni a művészetet!
Jack *komolyan*: Ne ítélkezzen, Lorelei.
Lorelei: Ja, oké. Akkor nem ítélkezem.
Jack *keresetlen egyszerűséggel*: Soha nem tagadtam le, hogy ki és mi vagyok. Ezért mutatkozom be mindig álnéven.
Lorelei: Miért mondja el nekem ezt?
Jack: Mert maga egy extra-ultra-szuperkülönleges kis hópihe, Lorelei. Még soha ebbe az életbe nem találkoztam olyan nővel, mint maga. Szeretném, ha a vászonra is kiokádná a szemében lobogó szenvedélyt.
Lorelei: Akkor szükségem lenne néhány gyümölcsre…
Jack *megvetően*: Gyümölcsre?! Fúj! Buzi-e vagy?
Lorelei *pislog*
Jack *szónokol*: Vajh’ festett-e valaha gyümölcsöket Caravaggio? Vagy Bruegel, Chardin, van Dyck, Espinoza, netán Zurbarán?
Lorelei: Lassabban, az olvasók ezeknek a felét sem ismerik.
Jack: A lényeg, hogy az igazi művészek nem gyümölcsöket festenek, mer’ azok uncsik.
Lorelei: Szeretem a gyümölcsöket, ennyi.
Jack *szempillarebegtetve*: Akkor mit szólna egy tiltott gyümölcshöz? Mondjuk… hozzám?
Lorelei *fáradtan*: Jó, akkor lefestem magát.
Jack *diadalmasan*: Ha! Tudtam, hogy nem lesz képes nekem ellenállni! Még mindig hasítasz, Jack. *muszklin csókolja magát*
Harang *megszólal*
Jack *megmerevedik*
Lorelei *eltakarja a szemét*: Ááááá!
Jack Testtartása *merevedik meg*
Lorelei *föllélegzik*: Ja, jó.
Jack *félregórja*: Mennem kell, megtámadtak minket. Maga maradjon itt!
Lorelei *már készül is fölmenni*
Jack: Kit, vigyázz a túszra! Nem szabad hagynunk, hogy az olvasók véletlenül valami izgalmasat is lássanak.
Kit *nyűgösen*: De aaapaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!
Jack: Csönd legyen, vagy megetetlek a spanyol tengerészekkel!
Lorelei: Mármint kit kivel?
Kit: Inkább fölolvasom ezt a remekművet, amit az apám írt. *szaval*
Élt egyszer egy fiú, Kit.
Jobban szerették, mint bárkit.
Barna hajú, s zöld szemű,
Arca mindig csupa derű.
S bár szobájában ritkán van rend,
E láda tán segít ezen.
Lorelei: Hát ez… kétségtelenül egy… egy. Kétségtelenül egy. De az nagyon.
Kit *büszkén*: Az apám a legnagyobb költő a világon!
Lorelei *szeme elé kapja a kezét*: Ah! Mi ez a vakító fény?
Jack *mind a negyvenhét hófehér fogával lemosolyog a kabinba*: Ezer bocsánat. Csak szólni akartam, hogy győztünk.
Lorelei *tűnődve*: Vajon mi ez a különös, vad láz, mi lelkemben ébred? Már látom, hogy életem unalmas lesz hajók fölrobbantása és legénységük halálhörgése nélkül…
Jack *duruzsol*: Szereti a hörgést, kis Lorelei?
Lorelei *elhalóan*: Hörr…
Jack: Ne mennyen hozzá Justinhoz, mer’ undibundi.
Lorelei: Már megint ezzel jön? Miből gondolja, hogy nem illünk egymáshoz?
Jack: Justin nem tiszteli magát, Lorelei. Úgy bánik magával, mint egy tárggyal.
Lorelei: …Bezzeg maga?
Jack *komolyan*: Ahogy mondja. Kizárólag azért tartom fogva, csókolgatom és taperolom akarata ellenére, mert olyan mélységesen tisztelem.
Lorelei: De –
Jack *fájdalmasan*: Már megint ítélkezik, Lorelei… ah! Mit vétettem, hogy ezt érdemlem? Nők, pfejj… ezt persze kizárólag a legmélyebb tisztelettel mondom…
Lorelei: Na jó, inkább fessünk. Ha már a gyümölcsöktől eltiltott.
Jack: Dehogy tiltottam el. *kacsint* Megmutassam magának a banánomat?
Lorelei Szeme *tikkelni kezd*
Jack: Ööö… akarom mondani –
Lorelei: Párnacsataaa! *püfölni kezdi*
Jack: Jéééééj! *visszapüföli*
Lorelei Csengő Kacagása *betölti a szobát*
A Jack Szívét Körülvevő Jégkéreg *olvadozni kezd*
Párnák: AAAAAH!! *kiadják lelküket*
Lorelei *huncut mosollyal*: Hát nem nagyszerű, hogy széttéptünk két párnát, és minden tele lett tollal? Igazán nagy élvezet lesz föltakarítani!
Jack *vödör vizet önt az ágyékában lobogó tűzre* Kis Lorelei… ha magára nézek, kedvem lenne –
Lorelei *ravaszul*: Mihez?
Jack *megdöbben*: A… a kardom! Hova lett?
Lorelei *fölmutatja a kardot*: Há!
Jack *rajongva*: Micsoda nő! *sétapálcát ragad* En garde!
Lorelei: …Az egy sétapálca.
Jack: Ami a következő bekezdésben átváltozik karddá.
Lorelei: Jé, tényleg. Akkor védd magad, Jack Rhys! *nekiront*
Pengék: Csitt! Csatt!
Szemek *szikráznak*
Szenvedély *izzik*
Eredetiség: Akkor én mentem is, pá.
Jack: Győztem. *ledugja a nyelvét* Azt akarom, hogy felejtse el Justint.
Lorelei: …Kit?
Jack *elégedetten*: Ez a beszéd. Most pedig irány az ágyikó!
Lorelei: Nem oda Buda! Aztán mi lesz utána? Otthagy?
Jack: Persze. Miért, mire számított?
Lorelei: Önzetlen, igaz, sírig tartó szerelemre, természetesen.
Jack *pislog*
Lorelei: Csak vicceltem.
Jack *gúnyosan*: Meséljek egy történetet az igaz szerelemről, Lorelei?
Lorelei: Ne.
Jack: Csönd. Szóval Kit anyja, egy prostituált, amikor visszautasítottam, fölajánlotta nekem a fiát.
Lorelei Álla *leesik*
Jack: Ja.
*csönd*
Lorelei: Ez… ez nem vicces.
Jack: Hát nem.
Lorelei: …És ez a történet nem a szerelemről szólt.
Jack: Az már a fordító hibája, nem az enyém.
Lorelei: Na jó, cserébe én is elmondom, hogy a nagymamám kalóz volt.
Jack *fölragyog*: Tényleg? Menő!
Lorelei: És milyen hihető!
Jack *kacsint*: Na és magácska nem kapott kedvet egy kis tengeri kalandozáshoz?
Lorelei: Nem. Ugyanis a nagyanyám mélységesen megbánta a dolgot, és egész életében azt próbálta belém verni, hogy óvakodjak a kalandoroktól, és válasszam az unalmas, ámde biztonságos és kényelmes életet. Az így fölépült pszichológiai gát képezi a regény során legyőzendő lelki akadályt, így a jellemfejlődésem gerincét is.
Jack *rajongva*: Csodálatos asszony lehetett…
Lorelei: Most, hogy így jól kipakoltuk egymásnak a traumáinkat, lefesthetném végre magát?
Jack: Ahogy parancsolja, édes kis Lorelei… *pózba vágja magát az ágyon*
Lenvászon Ing *megfeszül*
Napbarnított Mellkas *férfiasan duzzadozik*
Szarvasbőr Nadrág *pont annyira szűk, amennyire kell*
Lorelei *legyezi magát*: Ah, ez a hőség…
Jack *súgva*: Nem akar levetni magáról egy réteget?
Lorelei: AKÁR KETTŐT IS, BÉBI. Vagyis izé, hogy képzeli?
Jack *búgva*: Akarom magát, Lorelei. Meg akarom kóstolni a teste minden egyes négyzetmilliméterét, föltérképezni a szájának minden kis zegét-zugát, minden ízlelőbimbót, minden nyálmirigyet…
Lorelei *elalél*: Kóstolj! Vigyél! Térképezz!
Lényegtelen Kalóz No. 3. *bekopog*: Hé, főnök! Sürgős dolog vóna.
Jack: Ó, hogy az a… *porral oltót dug a nadrágjába* Menjen, kis Lorelei. Menjen, mert legközelebb már nem lesz menekvés…
Lorelei *miként az erdők sebzett őzikéje, riadtan elszökell*
Jack *maga elé meredve*: Mert legközelebb már nem egy nő meleg karja fog ölelésébe zárni, hanem a halál…
Sikerül-e Loreleinak lefestenie a hírhedt kalózt, akit még soha egyetlen nő sem festett le? Porrá ég-e Jack ágyéka, mielőtt csillapíthatná a benne lobogó tüzet? Mi lesz a széttépett párnák sorsa? És vajon mire célozhatott a magányos férfi ezen utolsó, komor kijelentésével?
Izgi. Tökéletesen mutatja a sablont.