Feketemosó: Kinley MacGregor: A csábítás mestere – A tömörített változat (3.)

feketemoso-uj-kozepesNa jó, cserébe én is elmondom, hogy a nagymamám kalóz volt. – Evellei Kata írja az Apokrif blogját.

 

Evellei Kata sorozatának előző részei itt olvashatók:

A csábítás mestere – A tömörített változat következő részei itt tekinthetők meg.

Kinley MacGregor: A csábítás mestere
Kinley MacGregor: A csábítás mestere

3. felvonás

Szín: Fejedelmi pompával berendezett szerény, ámde szerénytelen hajókabin.

Lorelei *Edward Grieg „Reggeli hangulat”-ának kíséretében kiemelkedik a habokból*: Új nap virradt föl, s vele új remény, hogy meghódíthassam a gaz Jack Black Rhyst! De hallga! Vajon kik dörömbölhetnek így ajtómon? *kinyitja*

Lényegtelen Kalóz No. 1 *belép tizenöt ládával*: Jau napot. Itten mink ijjen piktoriális cuccokat hoztunk a naccságának, mer’ az előző fővonásba’ emlétette, hó’ szeret föstegetni, oszt’ a kapetán kijadatta nékünk parancsba.

Lorelei *meglepve*: Nem mondtam ilyesmit.

Lényegtelen Kalóz No. 1 *súgva*: Dehonnem. Csak az átéró e’felejtette megemléteni.

Lorelei *hangosan*: Igazán kedves gesztus a kapitánytól, hogy megemlékezett rólam!

Lényegtelen Kalóz No. 2 *mélyen kezet csókol*: Mais oui, mademoiselle, merci beaucoup, blanquette de veau.

Lényegtelen Kalóz No. 1: Haggyad mán, Anri, há nem látod, hó’ ez nem ojjan nőszemély? Kifinomút fehércseléd e’.

Lényegtelen Kalóz No. 2: Ah! C’est des conneries! Zut alors! Gigot d’agneau pleureur!

Lényegtelen Kalóz No. 1 *kacag*: Ahó’ mondod, pajtás. No, de mink mégyünk is. Jer mán, te vén nőcsábász!

Lényegtelen Kalóz No. 2 *hátba szúrja*: Nique ta mère, branleur.

Lorelei *kuncog*: Ah, a régi barátok pajkos évődése! De itt állok, miközben Jack lábához kellene borulnom, hogy… megköszönjem neki. Vajon mi lenne, ha átmennék a kabinjába csak egy pillanatra? *megteszi*

Jack *kacsint*: Nocsak, nocsak. Tetszenek a szerszámaim?

Lorelei *lelkesen*: Igazán kézreállóak! Nem gondoltam volna, hogy egy olyan alantas gazember, mint maga, képes értékelni a művészetet!

Jack *komolyan*: Ne ítélkezzen, Lorelei.

Lorelei: Ja, oké. Akkor nem ítélkezem.

Jack *keresetlen egyszerűséggel*: Soha nem tagadtam le, hogy ki és mi vagyok. Ezért mutatkozom be mindig álnéven.

Lorelei: Miért mondja el nekem ezt?

Jack: Mert maga egy extra-ultra-szuperkülönleges kis hópihe, Lorelei. Még soha ebbe az életbe nem találkoztam olyan nővel, mint maga. Szeretném, ha a vászonra is kiokádná a szemében lobogó szenvedélyt.

Lorelei: Akkor szükségem lenne néhány gyümölcsre…

Jack *megvetően*: Gyümölcsre?! Fúj! Buzi-e vagy?

Lorelei *pislog*

Jack *szónokol*: Vajh’ festett-e valaha gyümölcsöket Caravaggio? Vagy Bruegel, Chardin, van Dyck, Espinoza, netán Zurbarán?

Lorelei: Lassabban, az olvasók ezeknek a felét sem ismerik.

Jack: A lényeg, hogy az igazi művészek nem gyümölcsöket festenek, mer’ azok uncsik.

Lorelei: Szeretem a gyümölcsöket, ennyi.

Jack *szempillarebegtetve*: Akkor mit szólna egy tiltott gyümölcshöz? Mondjuk… hozzám?

Lorelei *fáradtan*: Jó, akkor lefestem magát.

Jack *diadalmasan*: Ha! Tudtam, hogy nem lesz képes nekem ellenállni! Még mindig hasítasz, Jack. *muszklin csókolja magát*

Harang *megszólal*

Jack *megmerevedik*

Lorelei *eltakarja a szemét*: Ááááá!

Jack Testtartása *merevedik meg*

Lorelei *föllélegzik*: Ja, jó.

Jack *félregórja*: Mennem kell, megtámadtak minket. Maga maradjon itt!

Lorelei *már készül is fölmenni*

Jack: Kit, vigyázz a túszra! Nem szabad hagynunk, hogy az olvasók véletlenül valami izgalmasat is lássanak.

Kit *nyűgösen*: De aaapaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!

Jack: Csönd legyen, vagy megetetlek a spanyol tengerészekkel!

Lorelei: Mármint kit kivel?

Kit: Inkább fölolvasom ezt a remekművet, amit az apám írt. *szaval*

Élt egyszer egy fiú, Kit.
Jobban szerették, mint bárkit.
Barna hajú, s zöld szemű,
Arca mindig csupa derű.
S bár szobájában ritkán van rend,
E láda tán segít ezen.

Lorelei: Hát ez… kétségtelenül egy… egy. Kétségtelenül egy. De az nagyon.

Kit *büszkén*: Az apám a legnagyobb költő a világon!

Lorelei *szeme elé kapja a kezét*: Ah! Mi ez a vakító fény?

Jack *mind a negyvenhét hófehér fogával lemosolyog a kabinba*: Ezer bocsánat. Csak szólni akartam, hogy győztünk.

Lorelei *tűnődve*: Vajon mi ez a különös, vad láz, mi lelkemben ébred? Már látom, hogy életem unalmas lesz hajók fölrobbantása és legénységük halálhörgése nélkül…

Jack *duruzsol*: Szereti a hörgést, kis Lorelei?

Lorelei *elhalóan*: Hörr…

Jack: Ne mennyen hozzá Justinhoz, mer’ undibundi.

Lorelei: Már megint ezzel jön? Miből gondolja, hogy nem illünk egymáshoz?

Jack: Justin nem tiszteli magát, Lorelei. Úgy bánik magával, mint egy tárggyal.

Lorelei: …Bezzeg maga?

Jack *komolyan*: Ahogy mondja. Kizárólag azért tartom fogva, csókolgatom és taperolom akarata ellenére, mert olyan mélységesen tisztelem.

Lorelei: De –

Jack *fájdalmasan*: Már megint ítélkezik, Lorelei… ah! Mit vétettem, hogy ezt érdemlem? Nők, pfejj… ezt persze kizárólag a legmélyebb tisztelettel mondom…

Lorelei: Na jó, inkább fessünk. Ha már a gyümölcsöktől eltiltott.

Jack: Dehogy tiltottam el. *kacsint* Megmutassam magának a banánomat?

Lorelei Szeme *tikkelni kezd*

Jack: Ööö… akarom mondani –

Lorelei: Párnacsataaa! *püfölni kezdi*

Jack: Jéééééj! *visszapüföli*

Lorelei Csengő Kacagása *betölti a szobát*

A Jack Szívét Körülvevő Jégkéreg *olvadozni kezd*

Párnák: AAAAAH!! *kiadják lelküket*

Lorelei *huncut mosollyal*: Hát nem nagyszerű, hogy széttéptünk két párnát, és minden tele lett tollal? Igazán nagy élvezet lesz föltakarítani!

Jack *vödör vizet önt az ágyékában lobogó tűzre* Kis Lorelei… ha magára nézek, kedvem lenne –

Lorelei *ravaszul*: Mihez?

Jack *megdöbben*: A… a kardom! Hova lett?

Lorelei *fölmutatja a kardot*: Há!

Jack *rajongva*: Micsoda nő! *sétapálcát ragad* En garde!

Lorelei: …Az egy sétapálca.

Jack: Ami a következő bekezdésben átváltozik karddá.

Lorelei: Jé, tényleg. Akkor védd magad, Jack Rhys! *nekiront*

Pengék: Csitt! Csatt!

Szemek *szikráznak*

Szenvedély *izzik*

Eredetiség: Akkor én mentem is, pá.

Jack: Győztem. *ledugja a nyelvét* Azt akarom, hogy felejtse el Justint.

Lorelei: …Kit?

Jack *elégedetten*: Ez a beszéd. Most pedig irány az ágyikó!

Lorelei: Nem oda Buda! Aztán mi lesz utána? Otthagy?

Jack: Persze. Miért, mire számított?

Lorelei: Önzetlen, igaz, sírig tartó szerelemre, természetesen.

Jack *pislog*

Lorelei: Csak vicceltem.

Jack *gúnyosan*: Meséljek egy történetet az igaz szerelemről, Lorelei?

Lorelei: Ne.

Jack: Csönd. Szóval Kit anyja, egy prostituált, amikor visszautasítottam, fölajánlotta nekem a fiát.

Lorelei Álla *leesik*

Jack: Ja.

*csönd*

Lorelei: Ez… ez nem vicces.

Jack: Hát nem.

Lorelei: …És ez a történet nem a szerelemről szólt.

Jack: Az már a fordító hibája, nem az enyém.

Lorelei: Na jó, cserébe én is elmondom, hogy a nagymamám kalóz volt.

Jack *fölragyog*: Tényleg? Menő!

Lorelei: És milyen hihető!

Jack *kacsint*: Na és magácska nem kapott kedvet egy kis tengeri kalandozáshoz?

Lorelei: Nem. Ugyanis a nagyanyám mélységesen megbánta a dolgot, és egész életében azt próbálta belém verni, hogy óvakodjak a kalandoroktól, és válasszam az unalmas, ámde biztonságos és kényelmes életet. Az így fölépült pszichológiai gát képezi a regény során legyőzendő lelki akadályt, így a jellemfejlődésem gerincét is.

Jack *rajongva*: Csodálatos asszony lehetett…

Lorelei: Most, hogy így jól kipakoltuk egymásnak a traumáinkat, lefesthetném végre magát?

Jack: Ahogy parancsolja, édes kis Lorelei… *pózba vágja magát az ágyon*

Lenvászon Ing *megfeszül*

Napbarnított Mellkas *férfiasan duzzadozik*

Szarvasbőr Nadrág *pont annyira szűk, amennyire kell*

Lorelei *legyezi magát*: Ah, ez a hőség…

Jack *súgva*: Nem akar levetni magáról egy réteget?

Lorelei: AKÁR KETTŐT IS, BÉBI. Vagyis izé, hogy képzeli?

Jack *búgva*: Akarom magát, Lorelei. Meg akarom kóstolni a teste minden egyes négyzetmilliméterét, föltérképezni a szájának minden kis zegét-zugát, minden ízlelőbimbót, minden nyálmirigyet…

Lorelei *elalél*: Kóstolj! Vigyél! Térképezz!

Lényegtelen Kalóz No. 3. *bekopog*: Hé, főnök! Sürgős dolog vóna.

Jack: Ó, hogy az a… *porral oltót dug a nadrágjába* Menjen, kis Lorelei. Menjen, mert legközelebb már nem lesz menekvés…

Lorelei *miként az erdők sebzett őzikéje, riadtan elszökell*

Jack *maga elé meredve*: Mert legközelebb már nem egy nő meleg karja fog ölelésébe zárni, hanem a halál…

 

Sikerül-e Loreleinak lefestenie a hírhedt kalózt, akit még soha egyetlen nő sem festett le? Porrá ég-e Jack ágyéka, mielőtt csillapíthatná a benne lobogó tüzet? Mi lesz a széttépett párnák sorsa? És vajon mire célozhatott a magányos férfi ezen utolsó, komor kijelentésével?

Válaszok a következő részben!

5 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s