Azért ha bejönnél a fürdőszobába, amikor bent vagyok, és végignéznéd, mi mindent kenek magamra, nem ezt mondanád… – Halmi Tibor írja az Apokrif blogját.
Halmi Tibor: A lakatlan sziget
– dráma egy felvonásban
Szereplők:
Zopán
Harminc körüli nő
Alacsony, ordítozó srác
Nagydarab haver
iPhone-os lány
Negyvenes nő
Negyvenes férfi
Sportzakós, rózsaszínpólós, enyhén napbarnított srác
Sportzakós haver
Huszonnyolc év körüli, rasztahajú lány
Budapest, belváros. Egy népszerű szórakozóhely terasza. Péntek este van. Rengeteg ember ül az asztaloknál. Alig van egy-két szabad hely. Monoton basszuszene és jó kedélyű asztaltársaságok hangos beszéde adja az alapzajt. Időnként egy-egy harsány nevetést hallani. A hangulatvilágításról a vendégek feje fölé feszített égősor gondoskodik.
A színpad előterében baloldalon egy fa, jobb oldalt pedig egy nagy, kibontott napernyő látható, alattuk egy-egy asztal és pár tetszőleges létszámú (két-három-négy darab) szék. E két helyszín között váltakozva folyik a cselekmény. Zopán, a történet főhőse e két asztal közt vándorolva keres magának ülőhelyet. Mindig csak az egyik asztal van kivilágítva. Az az asztal, amelyiknél lemegy a jelenet, sötétségbe borul.
A színpad közepe üresen van hagyva az átmenő forgalomnak. Itt bizonyos időközönként részeg vendégek bukkannak fel, majd valamelyik irányban elhagyják a színpadot. Egyesek közülük hangosan dalolásznak, mások az élettörténeteikkel traktálják a nézőket.
A színpadon leghátul egy nagy, fehér vászon található. Ezen néha egy-egy kétezres évekbeli klip jelenik meg. A klipek elejéről konzekvensen lemarad a cím és az előadó, ráadásul teljesen némák a vetített képanyagok, nincs hang a felvételeken.
A színpad előterében a fa és napernyő között, nagyjából úgy három méter magasan egy égősor fut. Az egyik izzó idegesítően pislákol az egész darab alatt.
Zopánt látjuk tanácstalanul lődörögni sörrel a kezében. Nem tudja, hogy jobbra vagy balra menjen. Végül megpillant bal oldalt egy harminc körüli nőt, egyedül ül egy két fős asztalnál. A nő semmibe révedő tekintettel néz maga elé, miközben rozéfröccse szívószálát rágcsálja. Zopán odamegy hozzá.
Zopán: Szia, bocs, szabad ez a szék?
Harminc körüli nő: (Csak úgy maga elé.) Aha.
Zopán: (Barátkozó hangnemben.) Köszi. Láttam, hogy egyedül ülsz. Gondoltam, idejövök meginni a sörömet. Remélem, nem zavarok.
Harminc körüli nő: (Hűvösen.) Nem, nem zavarsz, de ha azért ültél ide, hogy felszedj, közlöm veled, nem fog sikerülni, barátom van.
Zopán: (Meghökkenve.) Jesszus, erről szó sincs! Csak megiszom a sört, és már itt sem vagyok.
Harminc körüli nő: (Kötekedve folytatja. Van valami keserűség, valami kiábrándultsággal vegyes indulat a hangjában.) Persze, higgyem el, hogy nincs semmi hátsószándékod. (Zopánt utánozva elmélyíti a hangját.) „Csak idejövök meginni a sörömet”. Tudod, kit etess be ezzel a dumával.
Zopán: (Alig tud szóhoz jutni.) Őőő… Tessék?
Harminc körüli nő: (Leplezetlen dühvel folytatja.) Ti, férfiak, mindig ezt csináljátok! Idekéredzkedtek az asztalhoz, aztán várjátok, hogy mikor csaphattok le. Ez a taktikátok. Csendben ültök, adjátok az érdektelent, közben meg végig arra a pillanatra vártok, hogy mikor történik valami, hogy megszólíthassatok végre. Azt hiszed, nem veszem észre, hogy most is a mellemet bámulod?!
Zopán: Bocs, de egyáltalán nem néztem a melledet.
Harminc körüli nő: Aha, persze.
Zopán: Mondom, hogy nem.
Harminc körüli nő: (Gúnyosan.) Hirtelen immunis lettél rá, nem igaz? Vagy esetleg azzal, hogy így kinyitottam a számat, már nem is vagyok olyan érdekes a számodra?!
Zopán: (Idegenesen.) Na, jó, nem tudom, hogy mi a fasz bajod van, de engem hagyjál ki belőle. Hülye picsa. (Felpattan az asztaltól, távozik.)
Zopán a színpad közepéhez ér, ekkor megjelenik két részeg srác. Egy nagydarab és egy alacsony. Ez utóbbi ordítozva beszél a nagydarab fülébe, szinte csüng a társán. Egymást átkarolva, dülöngélve érkeznek Zopán mellé.
Alacsony, ordítozó srác: Kérdezd meg, hogyan bánok a külföldiekkel!
Nagydarab haver: (Hangosan röhög.)
Alacsony, ordítozó srác: Na, kérdezd már meg, hogyan szoktam bánni a külföldiekkel?
Nagydarab haver: (Még mindig röhög.) Na? Hogy?
Alacsony, ordítozó srác: (Kisebb hatásszünetet tart, majd önelégült arckifejezéssel büszkén rávágja.) Hát, magyarul, bazdmeg! Magyarul!
(Kicsattanó röhögés.)
Alacsony, ordítozó srác: (Visítozva, ordítozva beszél.) Ezekkel a külföldi köcsögökkel, akik idejönnek ránk verni a faszukat, csak így lehet bánni.
Nagydarab haver: (Buta arckifejezéssel.) Ja, ja. Jól mondod!
Alacsony, ordítozó srác: Ja, majd mi megmutatjuk nekik! Nem igaz?
Nagydarab haver: (Átszellemülten.) De, tökre igazad van.
(Rötyögve, vihorászva balra távoznak a színpadról. Zopán utánuk néz, majd megcsóválja a fejét.)
Zopán a jobboldalon lévő asztalnál észrevesz egy fiatal, csinos lányt. Egyedül ül egy háromfős asztalnál, épp az iPhone-ját nyomkodja. Odalép hozzá.
Zopán: Szia!
iPhone-os lány: (Majd kiesik a kezéből a telefon, úgy megijed.)
Zopán: Bocsánat, nem akartalak megijeszteni.
iPhone-os lány: (Szívére teszi a kezét, kapkodja a levegőt.) Phu—huu!
Zopán: Tényleg bocs, nem volt szándékos. Jól vagy?
iPhone-os lány: (Végre szóhoz jut.) Hú –, hát, nem mondom, erős kezdés szívrohammal indítani. Mit szeretnél?
Zopán: Sajnálom. Csak meg akartam kérdezni, hogy szabad-e az egyik szék? Ezt a sört szeretném meginni, (Felemeli azt a kezét, amelyikben a sör van.), de sehol sem találok ülőhelyet.
iPhone-os lány: I-igen, és itt van két szabad hely. (Úgy néz maga mellé a két üres székre, mintha most látná őket először.) Le szeretnél ülni.
Zopán: Igen. (Gyorsan hozzáteszi.) Persze, csak ha nem baj.
iPhone-os lány: (Bizonytalanul.) Figyelj, éppenséggel nem baj, csak… őő… (Pittyen egyet a telefonja. Üzenetet kap. Megnézi.) Ümm… Aha… (Fel se néz a készülékéből, úgy mondja.) Szóval, őő… épp most írt az egyik barátom. Itt vannak a bejáratnál. Ha késtek volna, vagy nem is tudom, végül el se indultak volna otthonról, mert sajnos kitelik tőlük, akkor neked adtam volna az egyik széket. De így sajnos egyiket sem tudom felajánlani. Mindjárt ideérnek. (Bocsánatkérő arccal néz Zopánra.) Bocsi.
Zopán: Nem baj. Így jártam. Hamarabb kellett volna jönnöm.
iPhone-os lány: Igen, akkor egészen biztosan ideengedtelek volna. (Kislányosan mosolyog.)
(Zopánnak tetszik a lány.)
Zopán: És… őő… mit csináltál? Vártad a srácokat, és közben nyomkodtad a telefont?
iPhone-os lány: (Vékony hangon.) Ez nem telefon.
Zopán: Tessék?
iPhone-os lány: (Megköszörüli a torkát.) Bocsánat, csak néha a legváratlanabb pillanatokban megy el a hangom. Szóval, ez nem telefon, hanem iPhone.
Zopán: Igen? És mi a különbség?
iPhone-os lány: Hát nagyon sok van.
Zopán: Na, mondj egyet.
iPhone-os lány: Pl. az ára. De inkább ezt hagyjuk. (Nevet.)
Zopán: Tudod, én nem nagyon követem ezeket a modern cuccokat. Szóval…
iPhone-os lány: Jó-jó. Mondok egyet. Ott van, mondjuk a Macintosh. Ismered?
Zopán: Persze, bár sose volt ilyen gépem. Leginkább csak az a poén van meg, ahol egy közönséges laptopra valódi almát ragasztanak celluxszal. Tudod, mintha igazi lenne. Még a harapás nyoma is ugyanott van, mint az eredetinél. (Nevet.)
iPhone-os lány: Igen, azt ismerem. (Mosolyog.) Na, de. Az iPhone is olyan, mint a Mek. Egyfajta életérzést közvetít. Na, meg jobb a hangszórója, mint a sima telefonnak. Szóval tök jó rajta zenét hallgatni.
Zopán: (Bizalmaskodva.) „Egyfajta életérzést közvetít.” Te nem marketingesnek készülsz véletlenül? (Mosolyog.)
iPhone-os lány: (Értetlenül.) Őő… Nem.
Zopán: Bocs, csak vicceltem. Tudom, szar volt.
iPhone-os lány: Ja! Oké. (Kisebb szünet.)
Zopán: Figyelj csak, tudom, hogy most elfoglalt vagy, meg minden, és mindjárt itt vannak a haverjaid, de nem lenne kedved…
Zopán nem tudja befejezni a mondatot. Két hipster srác jelenik meg a színpad bal oldalán. Ordibálással és örömujjongással hívják fel magukra a figyelmet. Az iPhone-os lány kinéz Zopán mögül, felismeri a srácokat, és hangos visítás kíséretében odaszalad hozzájuk. Ölelgetik, csókolgatják egymást hosszú másodpercekig. Zopánnak kezd kínossá válni a jelenet, úgy dönt, hogy csendben eloldalog. Épp indulna, mikor az iPhone-os lány visszatér a barátaival.
iPhone-os lány: Hé, várj csak, nem akarsz hozzánk csatlakozni? Keresünk neked is egy széket.
Zopán a lányra, majd a két srácra néz. Az egyik hirtelen belebokszol a másik vállába, majd ráugrik. Az majdnem összeesik, végül ledobja magáról a társát, és átveszi a kezdeményezést. Az iPhone-os lány próbál komoly arcot vágni, de őt is meglökik. Próbál anyaszerepbe bújni, rendet tenni köztük, de látszik rajta, hogy tetszik neki a srácok ökörködése.
iPhone-os lány: (A srácokat nézni, majd vihorászva néz Zopánra.) Na?
Zopán: (Csalódottan.) Á, nem kösz. Majd inkább máskor.
A színpad közepén egy negyvenes pár tűnik fel. Ölelkeznek. A férfi tapogatja, markolássza a nőt, és vadul „kanalaz” a szájában. Mindketten cuppognak, nyögnek.
Negyvenes férfi: MmmmMmmm…
Negyvenes nő: MmmmMmmm…
Negyvenes férfi: Imádom a szádat… Mmmm.
Negyvenes nő: Én meg imádom a nyelvedet… Mmmm.
Negyvenes férfi: Mmm… Iszonyat, hogy milyen bomba alakod van még mindig.
Negyvenes nő: Mmmm… Még szép, a te pénzedből fizetem a kondi bérletet!
Negyvenes férfi: Oké, de tudod, más nők ilyenkor már…
Negyvenes nő: Ahh, Ez az! Egy kicsit fentebb!
Negyvenes féri: Meg a combod is… Mmmm… Semmi petyhüdtség, semmi narancsbőr…
Negyvenes nő: Azért ha bejönnél a fürdőszobába, amikor bent vagyok, és végignéznéd, mi mindent kenek magamra, nem ezt mondanád… Mmmm
(A férfi beleszagol a nő nyakába.)
Negyvenes férfi: Új a parfümöd?
Negyvenes nő: Mmmm… Nem, csak a Head & Shoulders-t érzed. Ma mostam hajat.
Negyvenes férfi: Nem baj… Szívdöglesztő ez a sampon.
Negyvenes nő: Mmmm… Várj! Tényleg, (Kissé eltaszítja magától a férfit.) levitted a szemetet?
Negyvenes férfi: (A férfinek kipattan a szeme.) Bazdmeg! Hát nem elfelejtettem!
Apokrif Online 