Sztálin-epigramma
(megjelent az Apokrif 2015/2. számában)
Úgy élünk itt, hogy nincs lábunk alatt gyökérzet,
Szavaink néhány lépésre sem érnek,
És hogyha jut beszélni negyedóra –
Témánk egyedül a Kreml Hegylakója…
Ujjai húsos-vastag földi férgek,
Igéi mázsás súlyú, biztos érvek.
Ha sűrű csótánybajsza földerül,
A csizmaszára fényesen hevül.
Körében kurtanyakú tábornoki horda,
Játékát, a kisembert, szolgálatra fogta.
Van, aki fütyül, jajgat, van, ki nyávog,
Ő mennydörög vagy csak piszkálja a világot.
Mint patkót, úgy kovácsol rendeleteket –
Mások ágyékát, homlokát, szemét célozva meg;
A meghívókat – kivégzésre küldi szét,
Mellkasa széles, mert ő annyira oszét.
A fordítás a Vígszínház Mester és Margarita című előadásában szerepel.
(Térey János fordítása)
