2017-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 88. Ünnepi Könyvhét harmadik napjáról Gál Soma írását közöljük.
Mióta bölcsész lettem, még jobban irigylem a pesti gyerekeket.
Mert persze mindig is így volt ez, hiszen van metrójuk, villamosuk, sok hídjuk, szép nagy épületeik, McDonald’s-uk (igen, amikor még Keszthelyen nem volt meki), egy szónak is száz a vége, tök jó nekik.
Pár éve meg hozzátettem a hosszú listámhoz a Könyvhetet is.
Mint a szülinapot, úgy vártam június elejét, erről persze már beszéltünk. Idén volt az első alkalom, hogy elmúlt kicsit a bizsergés. Hiszen tavaly átélhettem, milyen dedikálóként ülni egy stand előtt, árgus szemekkel figyelni a kis könyvet, mikor veszi végre kézbe valaki, lapozgatja, netán meg is vásárolja. Idén pedig már bábaként állok a szerzők mellett.
Nem indul korán a nap, mert bár 10-re érkezem a Deák Ferenc utca felőli első standhoz, előző nap elkerült az információ, hogy csak délben nyitjuk Szőllőssy Balázzsal a boltot. Otthonról már kapom az előrejelzést, sajnos nagyon ramaty az idő Zalában, ami azt jelenti, hogy hamarosan Pestre is megérkezik a szél és az eső. Folyamatosan küzdünk is az elemekkel, Horváth Verocs is beszáll a ponyvával birkózásba. Na, ez már tényleg olyan, mint otthon! A vihar elől menekülve ponyvázni mindent, ami érték. Közben most vigasztalhatatlan szomorúságot is érzünk, hiszen a dedikációk folyamatosan zajlanak. Jövőre már minden irodalombarát tudni fogja: Könyvek Éjszakája ide vagy oda, a szombat az esős nap a Könyvhéten. Ennek ellenére sem Noszlopi Botond, sem Ármos Lóránd kedvét nem szegi az időjárás, Botond „eleget dedikáltam már” kijelentéssel húzódik be a stand nyújtotta menedék alá egy üveg borral. Mi is vígan cigarettázunk az „eresz” alatt, mert közben Urbán Bálint is megérkezett Szerényi Szabolccsal, hogy műszakot váltsanak, de semmi kedvem kiállni a pultból, hiszen alig volt még forgalom.
Itt álljunk meg egy szóra! Mert azért a „forgalom” szót használva nem mondok teljesen igazat. Bár iszonyú erővel fújja vissza őket a szél, folyamatosan hömpölyög a tömeg a Deák térről, de javarészt gondolom turisták, többen is jönnek oda angolul útbaigazítást kérni, mint könyvet vásárolni. A Mesebeszéd viszont még most is jól fogy, és szerzői példányokért is jönnek, és meg-megáll pár óvatlan áldozat az asztalt nézegetve, akikre azonnal lecsaphatunk az ajánlatainkkal.
Végül háromkor hagyom leváltatni magamat, persze majd visszaszaladok, de nagyon gyorsan az Írók Boltjánál kell lennem. Mondhatnám, hogy mert megígértem, de az ígéretet is azért kötöttem, mert megtisztelő és nagyon jó érzés Bödeccsel és Nyergessel dedikáltatni a Szép verseket, amit évek óta gyűjtök már, folytatva a nagyszüleim 80-as években megkezdett hagyományát. A 2017-es az egyik legkülönlegesebb darab lesz a polcon.
És megint szaladok, mert kisüt a nap, és Szabolccsal is szeretnék dedikáltatni, részint könyveladó-társi szolidaritásból, részszint mint kiváló prózistával. Mizsur Daninak is szikrázó napsütése és hosszú sora van (egyedül ezt az egy fajta sort szeretem kivárni a világon), szóval vidámságboldogság alakul megint. Az is csak pár percre árnyékolja be, hogy a tömegben muszájból tett kör közben a Gondolat standjánál beszerzem Szőnyi Ferenc kötetét, az utolsót. Szomorúan forgatom, miközben sétálok tovább, mert nem tudok mihez kezdeni a helyzettel, hogy sehol sem látom a nevét a dedikáló szerzők között. Egy-egy jó szaváért, kedves mosolyért ezerfős sorokat is kiállnék. És utána átlépnék Esterházy Péter, Jókai Anna, Megyesi Gusztáv, Oláh János, Szegedy-Maszák Mihály, Bárdos László sorába, és sajnos még olyan sok név áll ezen a listán.
Hasonló gondolatokkal hagyom el szombat este a Vörösmarty teret. Jó pár óra kell feldolgozni, hogy bár elveszítünk sok kedves szerzőt, barátot, mindig születnek új könyvek is, amik megérdemlik a tömegben való tolakodást és a figyelmünket.
Gál Soma
Kapcsolódó írások:
2017:
Könyvheti netnapló (1) – Név Nap
Könyvheti netnapló (2) – Fényes szelek
2016:
Könyvheti netnapló (1) – Eső és szaxofon
Könyvheti netnapló (2) – Nyúl Pál fantasztikus visszatérése a lapok hullámaira, a betűk tengerére
Könyvheti netnapló (3) – Mossa az eső össze…
Könyvheti netnapló (4) – Búcsú és vigalom
Könyvheti netnapló (5) – Végnapok
2015:
Könyvheti netnapló (1) – Tajtékos napok
Könyvheti netnapló (2) – Későn értem oda
Könyvheti netnapló (3) – Költők, ne sírjatok!
Könyvheti netnapló (4) – Párhuzamos tervek
Könyvheti netnapló (5) – Lehet, hogy tévedek
2014:
Könyvheti netnapló (1) – A Magvető árnyékában
Könyvheti netnapló (2) – Turista. Költözködő.
Könyvheti netnapló (3) – A legszebb pillanat
Könyvheti netnapló (4) – A vasárnapi tyúkhúsleves helyett
Könyvheti netnapló (5) – Az utolsó utáni nap
2013:
Könyvheti netnapló (1) – A lapozgatás fétise
Könyvheti netnapló (2) – Ötszázasok és szertelenek
Könyvheti netnapló (3) – Könyvár
Könyvheti netnapló (4) – Száraz vihar
Könyvheti netnapló (5) – Kedves Könyvhét
2012:
Könyvheti netnapló (1) – Költ Pest-Buda, Junius 7d. 2012.
Könyvheti netnapló (2) – Vörösmarty Beach
Könyvheti netnapló (3) – Vörösmarty tér noir
Könyvheti netnapló (4) – Esni kell
Könyvheti netnapló (5) – Könyv/hét/vége
2011:
Könyvheti netnapló (1) – Gátszakadás
Könyvheti netnapló (2) – (S)tart
Könyvheti netnapló (4) – Kis pogácsa és a pálló íróbácsi
3 Comments