Fényes szelek – Könyvheti netnapló 2017 (2)

2017-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 88. Ünnepi Könyvhét második napjáról Hyross Ferenc írását közöljük.

Kezdjük a napot az elején, Balázsnál, az erkélyen, csak úgy lazában lábat napoztatva. Körülöttünk a környék diverz juhar-faunája zölden izzik, korán van még: a fehér gömb az égen kaput nyit egy új világra, a fáradtság fölött pedig szemet hunyunk. Mert van még új a nap alatt. Bernivel azon pörgünk smokizás közben, hogy mekkora fless a plazmán trippelni. Ezután rövid harc a papagájokkal az éter csendje felett. Egy jó kávé a csend helyett, ám legyen, csak induljunk el, mert nyitni kell a FISZ ominózus, felpimpelt, egyedi elnökségi aganccsal ellátott standját. Megélünk egy kis dugót, bár az út kényelmes, jópofa a sofőr, főleg a bajsza, meg a toldi-szettje, ha minket kirak, gondolom, megy haza ostort pattogtatni. Király. Tinkó Máté már a standnál vár minket, picit késtünk, de abszolút jók vagyunk. Máté már fordulatszámon, a tegnapi hatalmas Horváth-Purosz menet után veszi át a standot.

Mert ugye a FISZ koncepciója az idei könyvhétre az, hogy szerzők árulják a könyveket a pultból. Logikus, ismerik egymást, ismerik a könyveket, olvasták őket, belülről értékesítik. Sikeres, próbálunk rekordokat döntögetni. Mire mindent elrendezünk, a napszél öblös áramlatokkal legyezgeti hajónk elnökségi agancs-vitorláját. A stand körbe plakátolva, színesen és élve fogadja a könyvhétre betévedő ábrándozó, alkalmanként eltévedt embereket. Amíg a Závada Petitől lejmolt szintén szuper nívós zine-t olvasgatom, egy külföldi hölgy nálunk keres szép jegyzetfüzetet – na, ő például biztos véletlen van itt, majdnem vesz egy Minden átjárhatót. Külön az irodalom népszerűsítésére kitréningelt szerzőink kegyetlen hatékonysággal keverednek könnyed csevegésekbe a felénk sodródó nagymamákkal. Az irodalomhoz kb. mindenki ért, de ezeket a fiatalokat, hát nem ismerik, na. De azért maradnak, nézelődnek, gondolom mert aranyosak vagyunk. És tényleg nagyon erős felhozatallal készült a FISZ idén is. Csillik Kristóf kötetének lila bárányai, mintha épp a Kolorádóról sétáltak volna vissza, kiheverni az egész éjszakás maratoni legelgetést. Stratégiai jegeskávé a kapitánynak – ó kapitány, én kapitányom, mély gondolatokba révedve.

A hajó jó irányba szeli a könyvkiadás tengerét, és most kezdünk még csak érdekes vizek felé hajózni. Nagy az érdeklődés a zine iránt. Mivel A FISZ-nek idén saját fesztiváli zine-je van, ami a fénylő erdők mélyén búvó – már említett – fesztiválon, egy visualtechnopoetryevent keretei közt mutatkozik be, kivetítve, rajzokkal, workshoppal, szerzőkkel. Szombaton. Szóval aki tud jöjjön, jó lesz! Közben egy szakmailag indokolt kakaóscsiga közepe táján betoppan Makai Máté, az erősítés. Szerzők a pultban, teljes gőzzel, Máté kötetét általában úgy szoktam ajánlani a csapdánkba eső vásárlóinknak, hogy karcos és szexi. Ez általában kiválóan felkelti az érdeklődést. Közben egyre több a rock’n’roll a pultban, Tinkó megy, Makai mellé befut a két régi motoros, mehet a Csepregi-Mészáros rodeo. Mivel a pultban vagyunk bőséggel – sőt a pult előtt is, hiszen lassan kezdődnek a dedikálások, a fél világ meg amúgy is folyton itt gengel. Megyek egy kört, aztán hazaugrok egy gyors technikai sziesztára, majd beszerzőkörútra és a világvégére is készen vissza a standhoz, csekkolni, hogy tartjuk-e a tervet mára, meg hogy akkor most már ugye mindenki nem csak érti, de érdeklődik is az irodalom, a fiatal szerzők és a könyvek iránt, úgy általánosságban.

Hyross Ferenc

Kapcsolódó írások:

2017:

Könyvheti netnapló (1) – Név Nap

2016:

Könyvheti netnapló (1) – Eső és szaxofon

Könyvheti netnapló (2) – Nyúl Pál fantasztikus visszatérése a lapok hullámaira, a betűk tengerére

Könyvheti netnapló (3) – Mossa az eső össze…

Könyvheti netnapló (4) – Búcsú és vigalom

Könyvheti netnapló (5) – Végnapok

2015:

Könyvheti netnapló (1) – Tajtékos napok