Formás feneke, mint a… dolgok, lengedezett a könnyed, nyári szélben. És neked is fontos az igaz szerelem? – kérdezte, és lehajtotta a fejét. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.
Megint nézte magát a tükörben. És elkezdte feltűnően bámulni saját magát. Szegény fiú. Szegény árva fiú. Csak nézett, és valami eltört benne. Úgy érezte, áll mögötte valaki. Én, a 11. hadnagy habos-babos nyugalmazott főtisztjének kiskatonája. A pultnál álltak egymással szemben, a srác tekintete megakadt melltájékán. Formás feneke, mint a… dolgok, lengedezett a könnyed, nyári szélben. És neked is fontos az igaz szerelem? – kérdezte, és lehajtotta a fejét. És szomorúan kitöltött magának egy fröccsöt, vagy kettőt. És zavarta a felszálló légáramlat is. És akkor felégettük az összes hidat, de Isten odalépett, azt mondta: “elfogyott a hüvely gyermekeim!” És akkor hirtelen, a semmiből, egy tiszta, barátságos, ártatlan tekintetű, feltűnően szép, barátságos srác szembejöttem. A combját egyszerre. Arra gondoltam, hogy megnyalom a szemöldökét. De inkább mégse. De utána már nem akart semmit. És akkor végre felszedtem a csajt, nem egy pokémon volt, de jó volt.
Apokrif Online 