Utálom Tor Ulvent. Nem akarom elfogadni, hogy lehet ilyen verseket írni norvégul. Nem akarom elfogadni, hogy a legszebb verseket nem mind magyarul írják. Nem akarom elfogadni, hogy a két legintimebb dolog, a vers és az anyanyelv találkozását képes felülírni egy ötmillió beszélővel rendelkező nyelv egyetlen képviselője, aki szinte soha nem hagyta el a házát, ahol a szüleivel élt, életében egyetlen interjút adott, és negyvenkét évesen öngyilkos lett. – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.
„Rendkívüli tehetsége volt ahhoz, hogy láthatóvá tegye az emberi lét elkülönülő árnyalatait” – írja Tor Ulvenről szóló monográfiájában Janike Kampevold Larsen. „Félelmetes” – nekem ez a szó jut eszembe. Mint a hullámvasút vagy az orosz rulett vagy mikor az ujjaid között szúrják le a kést. A félelem öröme.
Utálom Tor Ulvent. Nem akarom elfogadni, hogy lehet ilyen verseket írni norvégul. Nem akarom elfogadni, hogy a legszebb verseket nem mind magyarul írják. Nem akarom elfogadni, hogy a két legintimebb dolog, a vers és az anyanyelv találkozását képes felülírni egy ötmillió beszélővel rendelkező nyelv egyetlen képviselője, aki szinte soha nem hagyta el a házát, ahol a szüleivel élt, életében egyetlen interjút adott, és negyvenkét évesen öngyilkos lett.
És közben felrobbanok, mert lehetetlen lefordítani. „Vakítasz” – írom én, pedig „du blender” – írja ő, és ezzel ugyanannyira azt is mondja: tompítasz a fényen. Vagy máshol: „statsmaktsløs». Statsmakt: hatalmi ág, maktløs: gyenge, erőtlen. Ilyenkor úgy érzem, inkább megtanítanék mindenkit norvégul.
Tor Ulven fél életművét a halála után találták meg borítékokban és a számítógépén. Ezt a verset is a halála után találták meg. Címtelen mint a legtöbb Tor Ulven-vers. Mintha egy szó nélkül tépné ki a világból. Belőlünk.
***
Ne fordulj meg.
A szemeid
műtőlámpák
tele élettel. Vakítasz.
Álmodoztam
álmatlan sötétségről.
Blöff. Egy nő ruhák nélkül feküdt
a fenéken. Parancsokat
ordítasz,
nem követem őket.
És nem felejtem el őket.
A barátaim segítenek
lefedni
a szemed, de
odamenni nem mernek.
Meleg a szívük, mint
az úgy felejtett főzőlapok.
Edd meg az ételt! Mosakodj meg! A tükörben
az arc
kettéválik:
félig hús,
félig kő.
***
Tor Ulven néhány verse még itt olvasható magyarul:
http://versumonline.hu/vers/tor-ulven-hat-alig-lathato-felirat-egy-sziklarol/
http://versumonline.hu/vers/tor-ulven-cim-nelkuli-versek/
