FÉL10 minifeszt – 10 éves a FÉLonline.hu, március 25. szombat, RS9 Színház
Igen, az igazi tudósító késik, a tökéletes meg korábban ott van, de van olyan tudósító, aki felkészülés közben jön rá, hogy már javában zajlik a program – tudniillik amiről írnia kéne –, tehát a késés elkerülhetetlen, és ráadásul nem is egy másik rendezvényről jön (mondjuk egy kocsmából, ahol a Zágráb-Veszprém kézi Bajnokok Ligája nyolcaddöntőt közvetítik), hanem otthonról egy átaludt, semmittevéssel töltött nap után. Úgy lettem felkészületlen, hogy közben az ellenkezője akartam lenni: a prózaest felolvasóinak szöveget olvasva a FÉL-en, miközben a facebookon váratlanul megjelent a hat órától kezdődő The Original Series című eseményre való invitáció, a kezdés előtt pár perccel.
Gyors pakolás, egy túlélő pack összeállítása (víz, füzet, toll, sál, pulcsi, dohány), éppen elcsípve a 47-es villamost, mivel mindenképp el akartam érni ezt a programot, ahol nomen est omen a lap működésének szerves részét képező, a laphoz már régóta szorosan kötődő szerzők olvastak fel. Név szerint, ülési sorrendben: Tinkó Máté, Katona Ágota, Mihályi Réka, Körtesi Márton és B. Horváth László. Én Körtesi Marci „klasszikussá” vált négysorosára estem be, amely a szerző szerint nem érdemelt tapsot, már csak azért sem, mert elég pózgyanús és anakronisztikus egy fingásról szóló szöveggel „kiakasztani” a közönséget manapság. A vers Marci névjegyévé vált (egyszer egy közös open micon is ezzel indított), akiről kiderül, hogy amúgy a független mentorhálózatban Marno János a pártfogója, erről próbálja Braun Barna mint moderátor kérdezgetni. Mihályi Réka versei nagyon tetszettek (Eltévedés P.-ből P.-be), habár állítása szerint most a szépirodalmat tekintve passziválta magát, amit át tudok érezni hasonló állapotok okán. Szó esik, szó esne a Kiültetés nevű internetes antológiáról, de ezt Barna inkább nem erőlteti, ahogy az antológia is nagyobb kritikai visszhang nélkül maradt, pedig így elnézve ezeket a szerzőket, biztos érdekes lehetett ez a válogatás, amely egy Braun-interjúból megtudva már nem elérhető: a Kiültetés – ironikus módon – egy szervercrack során semmisült meg.
Horváth László Budapest-központú ciklusfélesége is jól sikerül, kár hogy csak két-három darab hangzik el belőle. Katona Ágota versszerkesztőt szintén a mentorhálózatról (Mesterházi Mónika, műfordítás), Tinkó Mátét, a prózarovat vezetőjét pedig a készülőben lévő második kötetéről kérdezi Barna.
Máté nem hagyja magát olyan sokat beszéltetni, hiszen ő felelős a kétfelvonásos prózaest levezényléséért, és már gyülekeznek az emberek, arra tévedő turisták néznek be a Rumbachról a The Original Series közben, így olyasmi a hangulat, hogy vigyük ki az utcára az irodalmat, vagy hozzuk be az utcát az irodalomba. Ennek a spontánsága nekem tetszik, annak ellenére, hogy az ázsiai turista végül nem marad, és a beszélgetés a jegyszedővel kicsit zavarja az odafigyelést.
Szóval, beszállingóznak a prózások, megtelik a terem. Előtte még egy cigi kint. Meglepetésemre találok egy „apokrif” nevű wifit, amit nem igazán értünk Bödecs Lacival, hogy hogyan kerül ide. Mindák Dani összeesküvés-elméletet gyárt: milyen érdekes, hogy pont aznapra nem vállalt tudósítást Soma, amikor portugál-magyar meccs van.
Térjünk vissza azonban a prózaesthez. Hodászi Ádám és Falussy Móric szövegei hozzák a színvonalat, de a többi írás elég változó teljesítményt nyújt, habár Eggendorfer Áron Csodacsermely című meséje még bevallottam műhelymunka előtt áll, Alkonyi Vilmosnál pedig a nyelvi megformálás egyes hiányosságai mellett a testközpontúság kecsegtetett egy magasabb esztétikai dimenzióval. Az utóbbi két szerző egyébként a mai elsőkötetes publikációs korhatárt tekintve egész fiatalnak számít. A maradék három szöveg elég ingadozó és összeszedetlen. Főleg Jahoda Sándor Infantilis gyermekéveknél érzem azt, hogy sablonos, a novella élettelen és egyhangú. A második blokk szerzői rutinosabbnak tűnnek, de ennek ellenére sem tudok bevonódni Várszegi Márton szürreálisan komikus szövegébe (a dobókockát, szájfényt öklendező varázsmacskáról), vagy a gyermeki nézőpontot felvevő Mindák Dániel-írásba. A legtöbbet tét nélkülinek gondolom.
Még egy koncert van hátra: saját dalok és megzenésített FÉLonline-hoz köthető versek (pl.: Seres Lili Hannáé). A Free flight trió profinak tűnik; Kemény Gabriellának eleinte gondja van a capójával, de végére összeáll a produkciója; Csigatej pedig hiába fog le piszok jó akkordokat, az ének gyakran elcsúszik, nem az igazi.
Azért örül mindenki, a hangulat családias, felszabadult, mint egy hosszú ebéd után. Kitettek magukért a szervezők. Csúszás alig volt, a papíralapú antológia külön öröm mindazoknak, akik megjelenhettek benne, és akik olvashatják; változatos programok, sok ismerős. Itt mindenki kötődik valamilyen szinten a FÉLonline-hoz. Első publikáció, első budapesti felolvasás, versaukció, beavatási szertartás az irodalmi vérkeringésbe (az én esetemben), vagy éppen a kötet előttiek teltházas szerzői estje (Seres Lili Hanna, Bánóczi Bea). Nagy köszönet mindezekért.
Szabó Csanád
Fotó: a FÉLonline.hu facebook-oldala.
Apokrif Online 