Csak nézte a még vékonyabb lányt, egyedül ezt nem kedvelte benne, ezeket a furcsa elgondolkozásokat, ilyenkor, egy-két percig lefelé bámult üveges tekintettel, és elkezdte a tépkedni a bőrt a körömágyai mellett, néha rágni. Ági úgy hitte, ilyenkor jobb, ha nem reagál semmit, csak hagyja elmúlni a sötét pillanatokat. Szerencsére csak ritkán fordultak elő, egyébként viszont minden tetszett neki új játszótársában. Első látásra megszerette szőke, egyenes, vékonyszálú haját, a nagy, kék szemekkel, éppen nem olyan volt, mint neki, hanem világosabb szőke és kék, ami nagyon hideg is tudott lenni. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.
Szofi szállt fel először. Az imént még mosolygott valamin, majd szinte táncmozdulattal fordult a vonatlépcsők felé. Ágit ez felcsigázta, közös nyelvük volt a tánc, ami, gondolta elégedetten, most is kiemeli őket a szürke utazók közül. Tudta, Szofi most játszik, de csak neki – megcsodálta, ahogy karjai vékonysága dacára meglepő lendülettel feldobja kettőjük közös utazótáskáját, megkapaszkodik az ajtóban, és gyors léptekkel szökken fel a magas fokokon. Feneke ringott a hosszú, vékony combokon, ahogy egyik lábáról a másikra tevődött a súly, a súly, ami aligha látszott annak, inkább könnyedségnek. Úgy tűnt, hogy minden mozdulat tökéletes kontroll alá esik, begyakorolt természetességgel és ebből fakadó súlytalansággal inkább felröppent, mint lépegetett – mindez nem lehetett véletlen. Áginak jó esett néznie, azon gondolkozott, hogy mit mondana egy pasi ilyenkor, úgy gondolta, vicces lenne a pályaudvaron valami hasonló sztori, bevonni pár felszállót, akik épp rájuk várakoznak, a játékba. Végigfutott az agyán, hogy akár egy film is kezdődhetne így, legalábbis a film konfliktusa, egy bizonytalan utazással és az elején felhőtlen hangulattal a szereplők között, némi züllöttséggel megspékelve. De mindez sokkal izgalmasabb, ha nézők is akadnak.
A felismerés izgatta, rögtönöznie kellett, jobb nem jutott eszébe: De kurva jó segged van – szólt ércesített hangon, úgy, hogy a körülállók is hallhassák. Szeme sarkából látta, hogy figyelni kezdtek. Hosszúnak tűnt a pillanat, míg várta a fönt álló reakcióját, megijedt, hogy partnere talán elrontja a jelenetet. Szofi megtorpant, de nem fordult felé, csak megfeszítette a combjait, és begörbítette a hátát, hogy feneke kidomborodjon. A lent álló röhögni kezdett, kihasználta (eltúlozta és torzította) valódi örömét afelett, hogy játszótársa jól gördítette tovább a rögtönzést, hogy mohóságot és vadságot jelenítsen meg. Nem tétovázott, az eltalált érzetből táplálkozva, önfeledten, két kézzel megmarkolta a fenékdombokat, majd Szofi derekát megfogva lépegetett fel utána, így amikor felért, összeütköztek. Mindjárt vége, eddig tökéletes – gondolta és belefúrta egy pillanatra arcát Szofi hajába, aki amennyire tudta oldalra fordította a fejét, hogy eltávolodjon kissé, és nyomatékosan azt mondja kifelé, de kicsit halkabban “te hülye kurva”, majd nevettek, és így ölelkezve, maguk előtt tolva a táskát, mint egy valamivel kisebb vonat, kerestek üres fülkét a vagonban, eltűnve a nézők szemei elől.
Még alig, de elkezdett esteledni, ahogy haladt a szerelvény Zánka felé. A nyár végének közeledtével már rövidebbek a napok, az út pedig három órás, lehet, hogy teljesen sötét lesz, mire odaérnek. Nem szerette az estéket, sem a bulikat, a fényt szerette és a délutánokat, a reggeleket, persze azért volt már buliban, mesélte Szofinak, de nem tetszett neki a sok ember, utálja az embereket, mert megjátsszák, hogy komolyan veszik magukat. Ebben Szofi is egyetértett, és nyugtatta, ne aggódjon, most már egyetemisták, itt biztos mindenki jobb fej lesz, mint a kolisok is, akikkel dumáltak eddig, és amúgy is kit érdekel, mert ha szar lesz, ők itt vannak egymásnak, és az a lényeg, hogy élvezni kell.
Az utazótáskából előkerült egy üveg bor és némi maradék vodka. Fúj! Ez tisztán nagyon szar, fakadt ki Ági – Szofi kinevette, mert ugyan neki sem ízlett még soha, de Ági olyan fejet vágott kicsit kortyolva az üvegből, mint akinek életében semmi nem volt még ilyen rossz. Egészen összeráncolta a homlokát, és a bár próbálta erőltetni, nem igazán ment a szokásos “vicceltem” mosolya. Olyan a fejed, mint egy apácának szopás közben! Szofi meglepően szúrósan vágta ki ezeket a szavakat, aztán, mintha elgondolkozott volna, és magába fordult, bánatossá vált a sötétedő fülke. Csak nézte a még vékonyabb lányt, egyedül ezt nem kedvelte benne, ezeket a furcsa elgondolkozásokat, ilyenkor, egy-két percig lefelé bámult üveges tekintettel, és elkezdte a tépkedni a bőrt a körömágyai mellett, néha rágni. Ági úgy hitte, ilyenkor jobb, ha nem reagál semmit, csak hagyja elmúlni a sötét pillanatokat. Szerencsére csak ritkán fordultak elő, egyébként viszont minden tetszett neki új játszótársában. Első látásra megszerette szőke, egyenes, vékonyszálú haját, a nagy, kék szemekkel, éppen nem olyan volt, mint neki, hanem világosabb szőke és kék, ami nagyon hideg is tudott lenni. Szofi vékony volt, nála is vékonyabb, de szintén táncos, jó lábakkal, kellő izomzattal és látható rugalmassággal.
Igazán akkor kezdték érezni az alkoholt, amikor már a zánkai állomásról felfelé sétáltak a körülbelül negyedórányi gyalogútra lévő táborba. Szofi követte az utat egy térképen, a ritkásan elhelyezett utcalámpák már felkapcsolódtak, messziről zene és néhány társaság zajai szűrődtek feléjük, Ági meglátta az első csillagokat, hamar feltűntek a gyenge fényben, bizsergést érzett a hasában, a combjai felé irányultak, táncolnia kellett volna, de telinek érezte a gyomrát, mintha húzná valami lefelé, nehéz volt a lejtő. A csillagok után Szofira nézett, akinek a szemében ettől a tekintettől szétterült a mosoly, gyengéddé tette az amúgy élesebb, szögletes állát, az egyetlen részletet, ami lényegesen különbözött köztük, de ami azért karakteresebbé tette Szofit. Nem volt igazán irigy rá emiatt, mert tudta, hogy ő klasszikusabb szépség. Az is feltűnő dolog. Rátette a kezét az utazótáska fogantyújára, éppen oda, ahol a másik kéz is fogta, a kéz meleg volt, együtt húzták egy darabig a koffert, aztán összehajoltak. Szofi gyengéden csókolt, vadabb mozdulatokra számított, és hogy a sok cigitől majd szar íze lesz a szájának, de nem érzett semmi ilyesmit, jó, hogy ő is cigizett. Rögtön könnyebb lett a gyomra, lábai is ellazultak. A térképlap valahol leesett, míg Szofi a fejét simogatta, csak hallotta, nem nézett vissza egyikük sem, nevetni kezdtek és nem mondtak semmit utána sem, egyre erősebben hallotta a zenét, felfigyelt, hogy Szofi is észrevette ugyanezt – biztos volt benne, hogy nemsokára odaérnek.
Apokrif Online 