Dolgozik, nem kapkod, kezei közt ásó, mint egy érzékeny műszer, már-már csillagászati. Biztos van az űrben valahol két olyan feketelyuk, ami a kiásott gödör és tátongó szájüreg tengelyének két végpontjára állítható. A sírásással eltöltött idő relatív. – Hyross Ferenc írja az Apokrif naplóját.
Hazaértem, izmaim eredésénél és tapadásánál csillagtérképek lettek a csontjaimba vésve, fáradt inaim áthúztak a nyáron. A táska, fekete konzerv, dagad, bontatlanul fekszik a földön. Elnyúltam. Pontosan tudom a halálom forgatókönyvét. Pontosan tudom, most villant be, élénken, tisztán, így lesz hát, pont, ahogy szeretném. Az ágyamon fekszem, elnyúlva, a kutyám a levegőben járva közeledik. Alig öt kilo, nyugodt és gyönyörű. Lassan felém sétál, mellkasomig. Rám néz, rám ül, szívem fölé, majd nyújtózkodás nélkül összegömbölyödik és becsukja szemeit – én is elalszom. Amikor felébredek hatalmas szellemállatként szájában visz, ez életem vége.
*
A partról nézve szinte fel se tűnik, hogy az a hajó nem a horizonton, hanem kicsivel feljebb látható. Nem a vízen, a víz felett lebeg. Nincsenek rajta halászok, nincsen rajta senki, ugyanúgy, ahogy a parton sincs senki, akinek onnan nézve feltűnne. Kövek indulnak el a szirtek tetejéről, de nem mennek sehova. Egy kirohadt fa törzsénél végre kettészakad és ez lesz a nap legnagyobb forradalma, a tracheák vérrel telítődnek Kiverik egy fiú összes fogát. Abból, amit el akart mondani nem lett semmi, hajóra szállt, elúszott.
*
Egy heves vihar után 322 állat tetemét számolták össze vadőrök a Hardangervidda-fennsíkon vasárnap. A tetemeket bizonyára elszállítják, mint veszélyes hulladékot, azt pedig egy erre a célra épített üzem, halogénfehér csarnokokkal, megfelelő módon feldolgozza. Vagy a folyamat egy bizonyos pontján – a legtöbb résztvevő tudtán kívül – eladják feketén. A szarvasok lehet, félelmükben bújtak össze, olyan helyen, amit jól ismertek mind és mégis. Mint amikor leül vacsorázni egy család és a házat kívülről rázza a szél, a tetőn kopog az eső. Esznek valamit. Ez, hogy ennyi állatot csapjon egyszerre agyon a villám, az élet történetét nézve, valószínűleg nem először történt meg. Minden lebomlik, csak nagyon lassan.
*
Ásít. Belekezd egy mesébe. Munka közben így jobb, jobban telik. Szájába, mivel lesüti fejét – lefele dolgozik – nem jut be a fény. Derékmagasságból nézve fel is, le is egy út van és mindkettő valami feketében ér véget, ha véget lehet érni, ilyen körülmények között. Dolgozik, nem kapkod, kezei közt ásó, mint egy érzékeny műszer, már-már csillagászati. Biztos van az űrben valahol két olyan feketelyuk, ami a kiásott gödör és tátongó szájüreg tengelyének két végpontjára állítható. A sírásással eltöltött idő relatív.
Apokrif Online 