Feketemosó: „Ha semmije sincs, nem is kerül sokba”

feketemoso-kisebbEltűnése előtti utolsó napját leltározom, hogy elmesélhessem egy barátom elvegyülését és kiválását. Az új évezred elején történtek meg az alábbi események vele, aki élete döntő hányadát a nyolcadik és kilencedik kerületben töltötte. A velünk együtt élő érintettek kérésére a történetben szereplő neveket megváltoztattam, azonban az eltűnt főszereplő iránti tiszteletből a többit úgy mondom el, ahogy megtörtén(hetet)t. – Bezsenyi Tamás írja az Apokrif naplóját.

“Everything’s a lie. Everything you hear, everything you see. So much to spew out. They just keep coming, one after another. You’re in a box. A moving box. They want you dead, or in their lie… There’s only one thing a man can do – find something that’s his, and make an island for himself. If I never meet you in this life, let me feel the lack; a glance from your eyes, and my life will be yours.”
First Sergeant Edward Welsh

 

kollázs0

Kora reggel egy szeptemberi szombaton magányosan fordult Jenő a Nagyvárad térről a Vágóhíd utca felé. A házak faláról a vakolat olyan formákban hiányzott, ahogy az öreg emberek karján a májfoltok tarkállanak. A hajnalról itt maradt hajléktalanok a kukákban turkáltak fémdobozok után, hogy forintokért leadják áruházak vagy fémhulladék-telepek raktáraiban.  Az utcaseprők inkább csak felverték a port, ezért a gyalogosok talán egy mindent leülepítő, utolsó nyári záporban reménykedtek. Jenő minden valószínűség szerint nem gondolkozott semmi ilyesmin, mert a bolgár templom mögötti kerítésen próbált átmászni a Rendészeti Szervek Kiképző Központjába. A futópálya és a lőtér elhagyása után már nem kellett félnie, hogy bárki megkérdezi mit keres itt. Látszólag ő is csak egy volt a főbejáraton flepnit felmutató rendőrök, tűzoltók vagy azok rokonai közül, akik sportolni jöttek.

A medence melletti zuhanyzóoszlopot körberajzották a darazsak. Megnyomta a gombot, és nyüszítő hang kíséretében fél percig a testére bugyogott a hideg víz. Kisgatyájában beugorva csapta szét a medence dermedt víztükrét. Miközben számolta az oda-vissza hosszokat, öreg pocakos zsaru úszott mellette csepp alakú lencséjű Ray-Ban napszemüvegben.

A szaunában meghallgathatta a cigányok munkakerülését, a politikusok szabadrablását, a keszegek elburjánzását a csepeli Duna-ágban, a különböző rendvédelmi szervek vezetőinek ostoba döntéseit vagy akár egy aktuálisan fontos értelmiségi vagy sztár kivételezett helyzetét egy olyan ügyben, amiben egyébiránt nyakig ülne.

A konditeremben felváltva nyomott fekve olyan kommandósokkal, akiknek a felsőtesti izomzatuk vékony tölcsérderékba töltött fagyigombócoknak látszottak. A felülések és fekvőtámaszok monotonitását megunva kisétált a főkapun, miközben a vagyonőrnek csak némán biccentett.

kollázs3

A Nagyvárad térre visszaérve már megszáradt annyira a felsőteste, hogy a pólóját magára húzva mászott fel a 24-es villamosra. A Keleti pályaudvarig Ibolya nénivel volt kénytelen elemezni, miért nem ért semmit az a műszaki szakközépiskola, ahova a édesapja íratta be a cigány anyja véleménye ellenére, aki mindenképpen gimnáziumba akarta taníttatni. Saját környezetében is feltűnő túlképzettsége és családja állandó marakodása miatt soha nem volt érkezése rendesen végiggondolni, hogy milyen lehetőségei is lennének az életben. Óvoda helyett a Diószeghy utcába járt a nagybátyjához, aki sakkozni tanította, habár iskolásként egyre kevésbé bírta elviselni az idősebb férfi átható testszagát.  Legalábbis engem mindig erről győzködött, amikor hosszan ecsetelte milyen is a Zoli bátyja által folyton hordott fekete hálós trikó, amin akár egy szitán, a vaskos izzadságszag legtöbbször fennakadt. A Diószeghy 20-ba viszont laktak olyan prostik is, akik a Korányira, meg az Üllőire járta ki rodázni. Tőlük hallottam, hogy egy hippiselés miatt a ház udvarába bevonuló egyenruhások észrevették a két cigányt sakkozás közben elmélyült gondolkodásba merülni. Ennek láttán az egyik pireskro őszintén és mélyről jövően felröhögött. Jenő emlékezetébe mélyen beleéghetett az emlék, mert mindig furcsa fintorgásba torzult az arca, ha a Diószeghy konténerét látta meg, vagy az egykori Nádasdy laktanya mellett dzsaltunk el. A cigányidentitását igazán soha nem hozta fel, egyedül részegen beszélt arról, hogy ő rosszabb a keverékkutyáknál is, inkább egy korcsra hasonlít. Egy-két alkalommal vettem a bátorságot, hogy értetlenkedve visszakérdezzek. Ilyenkor emlékekkel szúrt vissza, mint amikor a Mátyás téren legádzsózta valami ratyi drogos, akinek a bátyja túlságosan ki volt pattintva ahhoz, hogy vitába lehessen az öcskössel szállni. A másik nagy sérelme az volt, amikor a Zöldpardonba a velőscsont nyakú vagyonőrök nem bírták nagy jó indulatukban és mélységes felkészültségük miatt beengedni. Sose beszéltünk róla, de volt egy hülye érzésem, hogy azért használ a kelleténél több parfümöt bulizásba menet, hogy ne látszódjon cigánynak. Én magam is akkor szoktam rá az intenzív dezodorhasználatra, amikor vele készültem az éjszakába. Szavajárása volt: „Ha már szőrőstalpú maradok, legalább legalább ne dajeroltassam azzal, hogy büdös maradok bazdmeg!” Az talán márcsak az én diszkurzív érzékenységem, hogy az általa használt maradok az ismeretlen felvilágtól kapott pofonok miatt jött be az eredeti „vagyok” szó helyére. A talpszőr dajeroltatása volt az egyik olyan visszatérő dumája, amitől mindenki megveszett, noha akik billogként rámondták inkább gondolták a medvetalpat szőrősnek, mint ő, aki azzal is tisztában volt, hogy a nemezbocskor igencsak szép szőrrel rendelkezett a 19. századi Erdélyben. Sose láttam könyvet a kezében, ezt a tudást szerintem az utcán szedte fel és ott is osztotta szét, mint azon a délelőttön, amikor a Festeticsbe beguroló szerelvényről lekászálódva összepacsizott az ottaniakkal.

A Baross tér akkor még teljes pompájában mutatkozott. Felújítások és építkezések előtt a kékes dohányfüst színű, széles betonjárdák közé ékelődtek a keskeny autóutak. A gyalogosok mégis a macskaköveken szlalomoztak az autók között. Jenő a nagy postaépület mögé érve a Verseny utca felé vette az irányt.

A piac bejárata előtt napról-napra élő öreg, matróz szakállú férfiak és ráncaik ellenére fényes fekete hajukat megörző nők árultak gyerekjátékokat vagy egyéb utoljára ötven éve forgalmazott kacatokat. Jenő odaköszönt egy ilyen összeszokott, de szerepükből kiöregedő Ádámnak és Évának. A köszönés viszonzása helyett az idősödő Ádám odapörkölt a vénasszonynak: „A sírba viszel a hülyeségeiddel.” Az öreg Éva Jenő felé biccentve replikázott: „Valamitől a sírba kell kerülnöd.” A férfi a szakállába túrt anélkül, hogy a cigaretta megbillent volna a szájában: „Megyek én magamtól is.”

kollázs4

A piacon zsíros lángosszag fonta körbe a kajáldákhoz közeli árusokat. „Érzed ezt az illatot? Pedig ilyenkor kellene enned, hidd el nekem.” Tanította az öreg Gebines, aki az italpulthoz közel árulta a DVD-ket. Az idősebbek, Jenő szüleinek generációja hívta „öreg Gebinesnek” (gebines jelentése: szabadkasszás elszámolásban működő vagy ilyen alapon bérbeadott kisebb bolt, illetve vendéglátóipari-egység vezetője) a férfit, de a fiatalabbak, akiknek ez már nem mondott semmit mégis szerették a szó csengését, ezért saját világuk szerint egy amerikai név elferdítésével (Gebinből Gavin) oldották meg a problémát.

Jenő ujjvégeivel olyan átéléssel pörgette a DVD-tokokat, mintha egy pénzköteg darabjai lennének. A kiválasztott tíz darabért pénz helyett már megint szívességgel tudott csak fizetni. „Menj el ahhoz a baszomfaszom dakotához (így hívta Gavin azokat a cigányokat, akikben nem bízott, de a szó elé tett jelzőt csak egy konrét dealerre használta) a Lurdy házba, és vegyél át egy csomagot, itt van rá a della…”, ezzel a tenyerébe vágott egy Deák igazolványt, majd folytatta: „vidd el a Marcsának…” Mielőtt Jenő bármilyen óvó vagy rosszaló megjegyzést tehetett volna a Marcsának tett szivességről, Gavin már a fiú arca alapján rávágta: „A megjegyzéseidet majd odafele menet az utcán terjeszd elő szóban a gyalogosoknak. Jó?… Kis hülye. Most még pujárónak hiszed magad, azt hiszed kóser a bölcsességed, de ilyen idősen neked is lesznek ehhez hasonló kiadásaid. Hidd el erre nincs orvosság, csak ha folyton a gatyádban tartod a farkad, de az meg nem orvosság.”

A Mester utcán a villamos, akár egy elromlott zenedoboz, csak zörgött, de egy pillanatra se adott ennek ritmust. A sínek mentén a kutyafuttató oldalában egy nyúlcsapásnyi vonalon kikopott a fű. Ezt az utat elég kevesen használták nem csak a túlságosan testközeli villamoszaj, de a kutyák csaholása miatt is. Jenő valamiért mégis jobban szerette, mint az út másik oldalán a kiépített járdát. (Sosem jöttem rá az okára.)

IMG_0192

A bevásárlóközpont második emeletén a klimatizált hétvége és a McDonald’s minden gyereket túl élénkké varázsolt. A dealer már egy egyszerű kézfogáshoz is úgy csúsztatta oda a kezét, mintha lenne benne valami, és úgy húzta el, akárha ott akarná azt hagyni a másiknál.

Az asztalon McDonald’s-os tálcák, zacskók és ételmaradékok domborultak, a fiúk egymással szemben látványosan leborultak. Figyelték, ki hova rejti a sajátját, ami a másiké lesz. Mire ketchupot hozott a dealer a krumplijához, Jenő egy szalvétába csúsztatta a pénzt. „Nem vagy szomjas? Kortyolj csak bele! Fasza ám a víz ízű kóla! Ilyet még nem ittál!” Szörcsögött egy pár másodpercig Jenő, amíg megnyugodott, hogy ez a „baszomfaszom dakota” nem kólában áztatja a Deák Ferencnyi értékű cuccot. „Töröld meg az arcodat, ketchupos! De azzal a szalvétával!”

IMG_0185.JPG

Valószínűleg előbb távozott, mintsem hogy régi emlékek felidézésére sor kerülhetett volna, ugyanis a dealer tudta róla hogyan tett szert nagyobb összegű pénzre egykoron. 16 évesen Jenő is dealerként tevékenykedett, amikor apja testvérét fűzte be, adja ki magát rendőrnek, így minden nagyobb tételű vásárlóját megkopaszthatta rajtaütést színlelve, és az anyagot is újra el tudta adni.

Marcsához ki kellett baktatni a Gyáli úton túlra a Merényi Kórház melletti pár emeletes lakóházak közé, amelyek egytől egyig a pszichiátria kihelyezett épületeinek látszottak. A szomszédok minden alkalommal fanyalogva motyogtak maguk elé, ha meglátták Jenőt az utált lakó felé menet a lépcsőházban.

„Gyere be szivecske, nem azért a húsz fillérért de ez a kis hülye igazán belerakhatta volna rendes csomagolásba is a gyógyszereimet.” A lakásnak a falán a penészfoltok és az elrejtésükre használt színes kendők és szövetdarabok mindig idegesítették Jenőt, mert minden gerinctelen férfizabáló tette ellenére a nő ápolt, illatos teste mindig annyira felajzotta, hogy görcsösen menekülni próbált a fullasztó levegőjű lakásból.

IMG_0198

A hazafelé felhívott szappanszagú, jó kis nők nem értek rá dugni. Nélkülük a B terv sokkal vállalhatóbbnak tűnt. A szomszédtól kért kölcsönfűtől beállva a délelőtt megszolgált DVD-ék egyikét nézte. Egyiknek a stáblistáját sem látta, a közben megjött étvágyát sem tudta teljesen kielégíteni, mert egy órán belül hívták. „Meló van, csorogj le az erzsébeti telepre.” Jenő munkája olyan autóalkatrészek szállítása volt, amik lopott kocsikból származtak. A városban tevékenykedő autótolvaj csapatok gyűjöttek össze a járgányokat, amikkel begurultak egy pesterzsébeti telepre. Az összegyűjtött autókat csak szűz múltú vagy régebben szabadultak kapták szét, feltételeseket és pucolósokat még a hely közelébe se engedtek, mivel a három műszakban lopott kocsik alkatrészeit semmi sem tehette gyanússá. Az alkatrészeket már vidéki, elsősorban pest, fejér és veszprém megyei depokba, jó dolgukban az agyukat is széttunningolt vállalkozókhoz kellett eljuttatni. Jenő csak ebben vehetett részt, de a megbízhatóbb figurákra a minőségi autók alvázszám kiütését és Ukrajna felé történő azonnali szállítását is rábízták.

A „remélem nem ittál?” kérdés pontossága miatt nem érezte fontosnak a fű megemlítését Szúnyog, a telepfőnök előtt. Aznap megközelítőleg  húsz autó darabjait kellett vinnie Ráckevére. Elég jól tisztában volt a pest megyei kerülő- és dűlőutakkal még a Csepel-szigeten is, ha esetleg lemeszelnék a jagellók. Mint mikor évekkel azelőtt egy rózsaszínű, rajzfilmfigurákkal tarkított Opelt kellett egy ercsi bűnöző lányának leszállítania, aki éppen akkor ballagott el az iskolából.

Az oda-vissza utazás egyetlen hátránya a racionális vállalati működés volt. A teherautóval nem jöhetett vissza az erzsébeti telepre, mert a dekonspiráció elkerülése érdekében azt általában másnap hozta fel valaki, másrészt valamiképpen úgy érte meg, hogy visszafele hoztak fő- és a vezérműtengelyekhez jeladókat, amiket egy műszerész vállalkozóval sefteltek, hogy más vasba szerelve se őrjítse meg a motorvezérlést ingadozó fordulatszámmal.

A Tököli börtön melletti vékony, kátyús gátúton úgy kellett vezetnie, ahogy egy kicsorbult pengén végighúzza az ember a kezét. Egy-egy óvatlan mozdulat a raktérben lévő eszközök sérülését idézte volna elé, ami saját fizetésébe került volna. Hálistennek jól vezetett, így a dűlőút inkább csak homokfüggönnyel lepte be a teherautót. Aznap különösen óvatosnak kellett lennie, hiszen a munkájáért járó pénzt meg sem kaphatta.

Ez a „félig cigány, félig nem” fiatalember a saját szóhasználata szerint „fajmagyar” barátjának segített, mikor az a drogbizniszbe kívánt beszállni több, mint százezer forint kezdőtőkével. Csakhogy az anyaggal rendelkező Pöröly nem hitelezett ekkora összeget, ezért Jenő egy beígért jutalék (kb. 25%) ellenében Szúnyogtól kért kölcsönt a saját felelősségére. Mégsem ütött be az üzlet. Jenő megfogalmazásában azért, mert „a magyar spanom lelépett az anyaggal, a cigány főnököm meg engem akar szétvágni.”  Mintha csak a saját „korcs” félelmei váltak volna valóra. Mióta ez nyilvánvalóvá vált, ingyen kényszerült dolgozni.

kollázs2

Jenő tisztában volt vele, hogy az alkatrészek leadása után senki sem fogja visszahozni Pestre. Talán nem is bánta, hanem úgy gondolta a HÉV erős rugójú ülésein ellesz az egy óra tizenöt perces menetidő alatt. Legalább az elektromosfűtés leégeti a lábszőrét, amíg a szar nyílászárók miatt lefagy a feje míg végre visszatér a Vágóhídra, a végállomásra.

Minden további tettét homály fedi. Egyesek szerint fel se jött Pestre, hanem Dunaharasztin leszállt egy volt nőjét meglátogatni, hogy ott húzza meg magát. Azt a bizonyos napot megelőző estéig kellett volna a maradék kilencvenezer forintot megadnia, amire „a mai” napot, azt a szeptemberi szombatot kapta végső haladékul. Valahányszor megyek Ráckevére a nagyapámhoz, eszembe jut ő, amíg a műbőrüléseken dobálnak a szarul forgó kerekek. A múlt heti esőktől még mindig foltos ablakokra gond nélkül ráfeledkezek, akár egy tévén, olyan könnyedén nézek át rajtuk és szinte kartávolságra érzem a gyorsulástól megolvadt fák és bokrok alakját. Úgy tetszik rá vannak pingálva a felhős égre, akár egy piszkos fehér vászonra. A póznák ütemes feltűnése azt a képzetet kelti, mintha lenne ennek a hiánynak bármilyen dallama, amihez metronómként szolgálnak a vezetékek oszlopai, de sajnos az érthetetlen ritmusra feltűnő absztrakt festmények csak az én fejemben léteznek, ahogy lassan ő is. Csak a megállóknál az ajtók záródását megelőző búgás zökkent ki. Ilyenkor eszembe jut talán csak leugrott vizelni Szigetcsépen, ahol az ellenvonat bevárása miatt vesztegel egyedül annyit a HÉV, hogy a kobra megkönnyeztetése még beleférhet. Ez nevetésre ingerel, ezért továbbgondolom. Talán még rázta az egyszeműt, amikor csukódtak az ajtók és most is éppen baktat gyalog a sínek mellett. Rendszerint azzal révedek vissza a következő megállóig, hogy majd káromkodva jön velem szembe a Soroksárin, és az aktuális stájzliról érdeklődik.

IMG_0016

Vannak, akik szerint aznap feljött Pestre, az Ali Baba sörözőben és egyéb kilencedik kerületi gladiátorképzőkben forgolódott a megpattant barátja után. Andi, egy közös ismerősünk, aki jól eltartott állapotában már le tudta fejteni magáról a night clubok világát, úgy emlékezett, hogy a Cafe del Rioban látta aznap este. A pultnál pár kör rövid alatt se találtak több percig tartó témát, ráadásul Andinak szemet szúrt, hogy Jenő piáját egy mellette álló magas férfi fizette. Sőt cigivel is tarhálta a fickót Jenő, de a leszívott slukkokat csak egy-egy korty sör után volt hajlandó felengedni a tüdejéből.

Évekkel később a körúton dolgozó egyik zsebtolvaj csoport hesszelőjével (aki a klasszikus felállás szerint a balek figyelmét elterelő fedező és értékmentő mellett figyeli azokat, akik kiszúrhatják-kiszúrhatták a lopást) ittam Klári néni kocsmájában a Borároson. A kiskrapek úgy emlékezett a Nyugati pályaudvarnál látta aznap éjjel igencsak megmihálylott állapotban.

IMG_0196

Jenő édesanyja meg volt győződve Szúnyog bűnösségéről. „Megölette a legveszélytelenebbet, hogy a zoralabb, komolyabb ruppóval tartozóknak üzenjen.” Az apa viszont biztosnak vélte, hogy valami hülyeségbe húzták bele, amiből „a legjobb esetben is egy eldugott kis faluban lapulva tudta kimenekíteni magát.” Azóta már sokaknak kellett elköltözni a kerületből.

Az akkor mindenki számára frusztrálóan ható rejtély mára érthető hiánnyá szelídült a legtöbb érintettben. Egy öreg gát utcai seftes azt mondta, hogy igazi kis nasedo pujáró volt. Ez a puro csávó talán a fél, de inkább az egész életét azzal töltötte, hogy a Gát és a Lenhossék sarkán pattintotta szét a letört metszőfogaival a szotyoládét. Az utóbbi években néha összefutottunk a sarkon. Egyik ilyen alkalommal a kárpitossal átellenben a coca colás kisboltból elővarázsolt valamilyen vizezett osztrák lágert az öreg, amit felsziszentve arra jutottunk, hogy ha félt is az eltűnésekor, a helyét mindig megállta, igaz gyakran szerette játszani az rafkós cigányok között a bambát, ezért sokan bantelték volna. Szürcsöltük a habzó kukoricadarát, ráfeledkeztünk az önkorival lejattoló kivitelezőcég munkásaira, ahogy elkerítették a felújítandó Gát utca 3-as számú ház homlokzatát. Összegyűrtük az alumínium dobozokat, majd gyűjtöttünk egy kis turhát, amit az átellenben lévő járdára átküldtünk. Végül leszögeztük, habár nem valami utcai harcban, és reméljük nem is fojtókötélen, pláne nem ágyban adta meg magát a mi kedves barátunk, ha ma mégis előkerülne bármilyen formában is, még mindig túl fiatal lenne Krisztusnak, de ahhoz kurva isten, hogy túl öreg, hogy folytassa az életét. Azt hiszem kész a leltár…

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s