Budapest, Texas

Tárlat: Tasnádi József – Joyride, Horizont Galéria, Budapest

Joyride (1)
Fotó: Szőllösi Szánthó Gábor

A Horizont Galéria steril terében áll egy ezüstszínű gépkocsi, láthatóan használhatatlanul − leeresztettek a kerekei, a közepéből pedig egy virágba borult, terebélyes gyümölcsfa nőtt ki. A kocsi és a virágok látványa elsőre kifejezetten szemet gyönyörködtető, a kiállítás katalógusából azonban kiderül, hogy a Joyride egy replika-emlékmű-installáció: a műalkotásnak létezik egy eredetije Texasban. Az az autó a rendőrség telepén van, és valóban keresztülnőtte egy fa. A története a következő: két fiatal férfi egy piros Chevrolet Camaro ellopása érdekében szántszándékkal megölt három embert (anyát és örökbefogadott fiát, valamint annak egy barátját), mindösszesen az autó és a vezetés okozta élmény megszerzésétől vezérelve. Az elkövetőket kevesebb mint 72 órával a bűncselekmény után elkapta a rendőrség, az autó pedig egy telephelyre került, és a használaton kívül töltött évek során a belső terébe betörve átnőtte egy fa. A költői szépségű virágzó fa alapján csak úgy nem asszociálnánk a háttérben húzódó erőszakos gyilkosságra, önmagában nem hordozza a köré szövődő események borzalmait.

Joyride (3)
Fotó: Szőllösi Szánthó Gábor
Joyride (4)
Fotó: Szőllösi Szánthó Gábor

A texasi bűncselekmény számunkra távoli, filmbe illő (Werner Herzog 2011-ben dokumentumfilmet rendezett az esetről Into the Abyss címmel) történetének metaforájává lett ez az autó. Kérdéses azonban az, hogy a kontextusából kiemelt, műtárggyá avanzsált bizonyíték, a bűntett „okozója” és a virágzó fa együtt milyen jelentéstartalmat generál. Az élő, virágzó test (illetve annak imitációja), és az értelmét vesztett, ember által tervezett tárgy együttese nemcsak szokatlan vizuális élményt teremt, de jelentéssíkjaiban is izgalmasan viszonyul egymáshoz.

A kocsit megfosztották eredeti funkciójától, a szállítástól, valamint a reprezentáló erejétől, azzal, hogy többé-kevésbé pusztulásra lett ítélve egy elzárt környezetben (a galéria tere és a telep ebben rímelnek egymásra – egyik sem segíti a kocsi használhatóságát). Ha elvész belőle a dinamika, értelmét veszti, szoborrá merevedik, egy gyilkosság mozdulatlan emlékművévé. Nagyjából ugyanolyan értelmetlen ez a megcsonkított autó, mint amennyire értelmetlen az a gyilkosság, melyet az eredeti példány kiváltott.

A virágzás viszont a tavasz és az újjászületés magától értetődő jelképe. A fa képes volt áttörni az ember alkotta kocsi bádogját, hogy utat törjön magának a további növekedéshez – a természet ereje mindent felülír, benövi, sőt, lassan elpusztítja azt, ami az útjába kerül. Mint felsőbb hatalom, elnyeli a bűn okozóját, egy gyilkosság kirobbantóját – viszont ki számára jelent ez újjászületést, újrakezdést? Kinek állít emléket? Az áldozatoknak vagy annak az örömnek, amelyhez az elkövetők a legfőbb bűn, a gyilkosság eszközével jutottak?

A felelőtlen tinédzserek kezébe jutott hatalom (a fegyverbirtoklás, tehát hatalom az emberi élet felett) az örömforrás megszerzéséhez, a vágyak kielégítéséhez vezető eszköz lesz. Valódi boldogságot érezhettek-e akkor, amikor végre megszerezték, amit akartak? Jó volt ez bármire is? De a legfontosabb kérdés az, hogy mit keres ennek az autónak az újrateremtett, műalkotás-változata Budapesten?

 

Jónás Enikő

Tasnádi József Joyride című installációja február 17-ig látható a budapesti Horizont Galériában.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s