Feketemosó: a 6 más lesz, mint az 5

feketemoso-kisebbez most arról fog szólni, hogy mi leszek idén. illetve remélem. mert inkább erről szóljon, mint arról, hogy mi nem. az nem lenne túl jó. bár pár dolog már így is eldőlt. mondjuk vadakat terelő juhász biztosan nem. mondjuk azért nem kár. és még valami nem: nagy hazafi. ez furcsa, mert nem így indult, meg hát nem is ezt várná az ember. de akárhogy próbálkozom, nem tudok az lenni. mármint nagy. néha-néha közepes talán. pedig törekszem. nem rajtam múlik. tényleg. – Barna Péter írja az Apokrif naplóját.

újnak mondják, újnak mondom, de eddig kicsit olyan, mint a régi. szép is, meg nem is, jó is meg nem is, sikeres is meg nem is. a 6 az új 5? ugye nem… a kérdés azonban nem ez, hanem az, hogy miért gondolom, hogy az is marad. miért gondolom, hogy nem fog változni. azt, hogy az emberek nem változnak. hogy a körülmények nem változnak. és én sem változom, mert folyton azt gondolom, hogy nem változik semmi. az ország nem változik. ebben vagyok a legbiztosabb. nem változik, nem is fog. miért is tenné, hiszen egy csomó mindenkinek jó ez így. sőt, néha azt hiszem, hogy velem van a baj. aztán hiszem, hogy nem. mégis, kiút aligha van.

folyton azon gondolkodom, hogy miért gondoljuk mi úgy, hogy a másik fejével kell gondolkodnunk. miért akarjuk a másik életét, de nem csak élni, hanem meg és átélni, sőt, átírni. mintha lenne bennünk egy ilyen görcsös ragaszkodás a másikhoz. tényleg ilyen nyomorult a saját, hogy a másiké kell? talán így volt ez mindig. de ez nem kifejezetten érdekel. az már viszont igen, hogy így is marad. nem csak magamra gondolok. a gyerekeimre. meg az unokáimra. azt mondom majd nekik: tudom, mit éreztek, én is ezt éreztem. és az igazság az, hogy ha ezt fogják érezni, amit most én, akkor büszke leszek. mert hiszem majd, hogy nem velük van a baj. mert én még elbizonytalanodok ezzel kapcsolatban, de remélem ők nem fognak.

olyan a lelkem, mint az időjárás kint – mondtam egy decemberi ködös napon annak, akit a legjobban. nem ijedt meg tőle, ez elég jól esett. pedig én igen. régen nem akartam volna, hogy ilyen legyen a lelkem, de most már sok esélyét nem látom annak, hogy változna. az emberek nem változnak. a körülmények nem változnak. és én sem változom, mert folyton azt gondolom, hogy nem fog változni semmi. ez az ország nem változik. ebben vagyok a legbiztosabb. szóval ezt mondtam neki, és nem csak jól hangzott, de így is volt. hogy csak úgy felsejlik az, ami benne van – magyaráztam. mármint a lelkemben. néha megmutatja magát, akkor jól meg kell jegyezni, meg becsülni, de aztán visszahúzódik, mert úgy érzi magát biztonságban. lehet ezért nem szeretem a nyarat. akkor minden olyan tiszta, meg kitárulkozó. akkor lehet a legjobban beleavatkozni a dolgokba, amikor kitárulkoznak. akkor kell igazán résen lenni.

milyen durva már, hogy mindenki meghal. ez a legdurvább evör. Piton professzor is. meg Sir Alex Ferguson is meg fog valamikor. remélem csak jó sokára. pedig ők aztán tudják. mit szóljak én? én is meg fogok. na ennél aztán már tényleg nincs durvább, annyi, hogy ne felejtsétek el a Kosztolányi-verset, meg a mezt. egyszer élt, nem is élt. mondta Szindbád. mert akkor még sok a hiba. másodjára ezeket már ki lehet küszöbölni. nem mintha úgy lenne értelme. nem?

Ilyen önéletrajzi filmeket nézek, hogy inspirálódjak. De ők ők voltak én meg én vagyok. Hát ez az. De akkor ki is? talán idén kiderül, és akkor nem lesz a 6 az új 5. és akkor mondhatom, hogy tévedtem, mert van, ami változik. ugye van?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s