Combjaid között ott volt / minden, ami megtörtént, és a félszeg / langymeleg arról tanúskodott, hogy ott / volt az is, ami megtörténhetett volna.– Juhász Tibor írja az Apokrif naplóját.
Mikor elfogyott a próbálkozások ereje,
egy utolsó kitárulkozásban még megpróbáltunk
egybeforrni. Combjaid között ott volt
minden, ami megtörtént, és a félszeg
langymeleg arról tanúskodott, hogy ott
volt az is, ami megtörténhetett volna.
Utána súlytalan voltam, elfárasztott
a kielégülés, aminek közösen lassuló
zihálásában végérvényes távlatok,
megbukott ígéretek és csámpás álmok
vallották be szerencsétlenségüket.
Bevarrt szájú mozdulattal karoltalak át,
majd felismerve, hogy sem csípődnek,
sem pedig válladnak nincsen szája,
visszahúzódtam a saját térfelemre.
Én aludtam el előbb, észrevétlenül,
akár a nincstelenek.