Mindettől eltekintve egész jól tartotta magát, / ahogyan én sem ennyi józanság, sem ennyi / részegség után nem bírtam volna. – Juhász Tibor írja az Apokrif naplóját.
Ha ez az ára, akkor kamatostul megfizettem,
mondta az elvonó ajtajában állva. A figyelmesebb
járókelők nem tudták eldönteni, hogy most jöttünk,
vagy éppen távoznánk, annyira félszegen állt.
Felém volt fordulva, jobbja a szocpolos házak
felé nézett, másik kezével meg a kilincset markolta.
Püffedt képén is ennyire kétes kifejezés ült.
Mindettől eltekintve egész jól tartotta magát,
ahogyan én sem ennyi józanság, sem ennyi
részegség után nem bírtam volna. Mégis, úgy
hatottak rám a szavai, mintha a párom halálhírét
közölte volna. Gépiesen a szívemhez kaptam.
Szipogó kisgyerekként nézett, aki máris
érzi a verést. Akkor végre ellépett a parkoló felé,
és ahogy haladt, egyre magányosabban éreztem
magamat. Szorosabban markoltam a belső
zsebemben lévő flaskát, nehogy megdobbanjon.
Apokrif Online 