Műút 2015053, Rácskert, 2015. 10. 13.
Ahogy annak egy igazi, vadromantikus irodalmi esten lennie kell. Éppenhogy nem elkésni. Futni az őszi estében. A pesti házak közt szakadó eső. Fröcskölő BKV. Anyázó gyalogosok. Egy kora esti kávé. A Rácskertben átláthatatlan tér, a masszív boltíves fal mögül előbújik egy mikrofonállvány szára. Kesergős-boldog-baráti születésnap a Műút 53. számának bemutatója, 2015. október 13-án. Születésnapi ajándék valakinek, aki nem számított rá, aki nem tud róla, de a szám kerek, szinte megkövetel egy sört, pár perc elgondolkodást, nosztalgiát és a baráti társaságot. Az ünnepelt Nyilas Atilla, tízkötetes költő.
A kiadványt tehát egy borongós keddi este mutatták be a Dob utca 40. alatt/mögött megbúvó Rácskertben. Az esten elhangzott szövegek szerzői Birtalan Ferenc, Egressy Zoltán, Györe Gabriella, Béki István, Dukay Nagy Ádám, Antal Balázs, Csizmadia Patrícia és Horváth Benji voltak.
A felvezető zene és Zemlényi Attila méltató szavai után („Ötven éves ez a tizenkilencedik századi ember. Családapa, hisz Emberben, Istenben. Én hiszek benne.”) a lapszámban megjelent tizennyolc írásból kilencet olvastak fel az alkotók – valamint Kabai Lóránt, aki Horváth Benji távolléte miatt a szerző Bruthalia blues című versének adott hangot. A Rácskert térelrendezése nem kedvezett ugyan annak, hogy a felolvasókat, illetve a kiadvány képanyagából készített vetítést szemmel lehessen tartani, de annál jobban jött egy olyan befogadáshoz, amire szükség volt ehhez a lapszámhoz.
Az este tehát dióhéjban: kilenc szöveg, kilenc hang, kilenc történet – kilenc perspektíva ugyanarról a jelenségről, „az ókeresztény punkról”, a „kész versek mesteréről”, „egy fiatalemberről, aki verseket ír”, a főszerkesztőről, a Bruthalia-tagról, az életműről. S hiába más és más ez a kilenc perspektíva, hiába csúszkál el térben (Miskolctól Budapestig) és időben (a kezdetektől a múlt hétig), mégis kiad egy koherens egészet.
A bemutató egy szűk órácskán belül befejeződött, de a záró tapsok elhalása után, talán az eső, talán a hangulat miatt a tömeg nem oszlott, hanem még egy csésze teáért, még két jó sztoriért ott maradt. Aztán, ahogy egy igazi vadromantikus irodalmi est után lennie kell. Ténferegni. Magunkba szívni az őszi estét. A pesti házak közt még mindig szakad az eső. A BKV fröcsköl. A gyalogosok egyre cifrábbakat mondanak.
Kustos Júlia
A fotók forrása a Műút hivatalos facebook-oldala.
Apokrif Online 