Te vádolsz engem itt színdarabszavalással, miközben te mást sem csinálsz, mint rémdrámák monológjait mondod! Nincs itt másról szó, csak egy szokásos esti munkáról. Meghallgatjuk a tagot, holnap pedig egy tetőtéri üregben letartóztatunk valami anarchistát. – Kerber Balázs írja az Apokrif naplóját.
A vízió folytatódik
Ruggarth hátrahőkölt a riasztó képzettől. Swaprock most sem mulasztott el pimasz megjegyzést tenni:
– Talán támogassam kicsit Őuraságát ezekben a nehéz időkben?
– A káoszt láttam, Swaprock.
– És ebben mi az újdonság?
– A front az oka. Most azonnal pihennem kell.
– Csak nem akarod, hogy egyedül hallgassam végig azt a sok marhaságot a hangyászsünökről és a várost fenyegető veszélyekről? Azt hiszed, én nem nézném szívesebben otthon a Rémhíradót és a Csápos tanácsokat?
– Swaprock, forgassuk vissza az idő kerekét. Mi ma nem találkoztunk. Te nyilván félrehallottál valamit, vagy ha nem, holnapra kiderül, hogy bármit is hallottál, az hülyeség. Én iszom még egy koktélt, aztán eltűnök a bolyrengetegben, és ki tudja, talán nem is jövök elő.
– Elég volt ebből, pajtás! Nézd meg; egész szép idő van, csak kicsit párás minden, meg sok a hangya, de hát mi is azok vagyunk! Kristályos az este…
– Ez most valami színdarabból van? – kérdezte gyanakodva Ruggarth, miközben messze feltűnt a villamos.
Mellettük, körülöttük aggasztóan sok rovar ácsorgott; egész családok, egész kolóniák. Ruggarthnak az az érzése támadt, hogy nemcsak rá, mindenkire ráférne egy kiadós vakáció. Csupa lehorgadt csáp, kedvetlen arc, pedig közeledtek a nap fénypontja felé…
– Remélem, az az összekötő… ember, ahogy nevezted, nem ránt bele minket valami elvakult akcióba. – mondta Ruggarth.
– Mondom, hogy hisztéria az egész! Hangyászsünök, itt, a civilizáció közepén?
– Nem tudom, Swaprock, de civilizációnak itt már nyomát sem látom. Ez a sok kanyargó út, rendezetlen, hatalmas bolyok, ez a sok éhenkórász…
– Te vádolsz engem itt színdarabszavalással, miközben te mást sem csinálsz, mint rémdrámák monológjait mondod! Nincs itt másról szó, csak egy szokásos esti munkáról. Meghallgatjuk a tagot, holnap pedig egy tetőtéri üregben letartóztatunk valami anarchistát.
Ruggarth is hasonlókban bízott, csak hirtelen észrevette, hogy a szokásosnál több felderítő helikopter köröz a fejük felett. Ezt Swaprock is látta, de még mielőtt barátja szóvá tehette volna, csak annyit mondott:
– Ez is nyilván a front miatt van.
Ekkor megjelent néhány katonai rovarmobil is. Egyesek sietősre fogták a lépteiket. Most Ruggarthnak lett kedve pimaszkodni:
– Nem semmi ez a front.
Swaprock idegesen vakarózott.
– Na mi az, hová tűnt a cinizmusod? – viccelődött elkeseredetten Ruggarth.
Swaprock már épp valami hatásos visszaszóláson gondolkozott, amikor megállt előttük a villamos. Gyorsan fölnyomakodtak a fürtökben lógó utasok közé, és igyekeztek nem látni, hogy még öt-hat teherautó érkezik a megálló közelébe, rajtuk a hadsereg jelzése. Swaprock úgy vetette le magát egy hirtelen szabaddá vált ülésre, mint aki be akarja magát vackolni valahová. Ruggarth is egy oszlopnak támaszkodott, háttal az ablaknak. Egészen megrogyott. A többi utast szemlátomást nem izgatták a fejlemények; sokuk észre sem vette, mi történt, vagy nem tulajdonított neki jelentőséget. Ruggarth-tal szemben épp egy nagypotrohú szónokolt valami cingár kis alaknak:
– Hát én honnan tudtam volna, hogy azóta átépítették? Megyek, mondom, a Hártya utcát keresem. Azt mondták, ne keressek ilyet, mert már van helyette hat másik utca. És hát tényleg, egy bolyt se ismertem fel…
– Az árvíz, az árvíz! – sopánkodott a kisebb rovar, miközben egy zsebkendővel tisztította a csápjait. – Azóta van itt ennyi jöttment.
Közben lassacskán eltűntek az ijesztően nagy épületek, és a villamos átdöcögött a Lámpagömbök előtti zónába. Itt már érződött a nagy fényesség és a meleg. Mint egy pályaudvar külső részén, kis bódék, telephelyek sorakoztak. Aztán hirtelen véget ért ez a békésebb, köztes terület, és elnyelt mindent a sárga villanyfény. Feltárult a gömbök világa. Egy-egy lámpagömb akkora volt, mint a nagyobb bolyok, és a közepükön csövek futottak át sínpárokkal; itt közlekedtek a villamosok. Az utasok az ablakon és az átlátszó csövön át beláthatták az egész „szalont”: a gömbökben emeletek futottak körbe-körbe óriási társalgókkal, éttermekkel. Ruggarthék a leghatalmasabb, központi lámpában szálltak ki. Mielőtt azonban bármerre is elindulhattak volna, megjelent előttük egy szőke hajú bogár; szemüvege akár a napkerék.
– Üdvözlöm Önöket. Én az Asszisztens Úr vagyok. Sok megbeszélnivalónk van.
Ekkor Swaprock is meglátta a káoszt.
Apokrif Online 