Bárcsak búcsú
(megjelent az Apokrif 2014/4. számában)
Nem kérdeztem, hogy merre is megy el
merre is megy ez az utca
amit rákarcoltam a homlokomra
mint utolsó esélyt
eső volt vasárnap este
most nyár és reggel és szombat
így kiabálok ki az emeletről
hogy merre is ment az az utca
a reptér vagy a belváros felé
visszanézhettél volna egyszer,
hogy elmondd, hogy ó testvér merre
egy kis üveg vizet vittél magaddal
csak amíg elérsz az eső mosta földig
már pakolászunk és én fél kézzel
kiszórtam a kis földet is
amit még egyszer ballagáskor
egy kis befőttesüvegben kaptam
alkonyul itt az elméletekre
összebújunk ha jön valami szél
sávosan felkattan a neon
a büfé előtt a macskák összeasztak
a szárazságtól kimúltak gyomorférgeim
bár keressük a nyomod, hogy kövessünk
rég elmosta az az egy régi eső.
Kemping
(megjelent az Apokrif 2014/4. számában)
Azt mondják, kinn valami holdfényes rét lesz,
azt mondják, valami rét, ahol állnak
a sátrak terpeszben, és lihegnek
az alvók kesernyés szagával tömve.
És ez szép.
Én is itt fogok aludni felrázhatatlanul
egy vacsora kihűlt maradékának
tekintetével a testemen,
a kanál, a gázfőző, a kés
szuszogó mellkasommal
szembenéz és egyformán
párolog mindenből a nappal melege
és szívódik fel a pára.
Apokrif Online 