ÉS-KVARTETT ‒ Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok, Írók Boltja, 2015. 01. 28.
A 44. ÉS-KVARTETT témája Rakovszky Zsuzsa legújabb, a tavalyi könyvhétre megjelenő Szilánkok című regénye volt. A beszélgetést az Írók Boltjának galériáján tartották. A moderátor Károlyi Csaba beszélgetőtársai Gács Anna, Margócsy István és Visy Beatrix voltak.
Szokás szerint pontozással indult a beszélgetés, minden résztvevő egy tízes skálán értékelte a művet, majd indokolták a pontszámaikat. A könyv összesítve huszonnnégy pontot kapott, így a középmezőnyt erősíti.
Margócsy István adta a legmagasabb ‒ hetes ‒ pontszámot, aki a regény erényeit és hiányosságait számba véve döntött emellett a pontszám mellett. Kihangsúlyozta az árnyalt lélektani ábrázolást, a könyv töredékes (szilánkos) felépítését és különös történelmi szemléletét mint pozitívumokat. Kifogásként a narratológia hibáit említette, a férfiszereplők megnyilvánulásait ugyanis kevésbé érezte hitelesnek, mint a női szereplőkét.
Gács Anna hat pontra értékelte a művet, elmondása szerint csalódás volt számára a várakozásaihoz képest. A sok szereplő felvonultatása jelenthette volna a prózavilág kibővülését, de mivel viszonyuk a megírt történelmi korhoz nem volt világosan kifejtve, így nem adott többletet, sőt, inkább problémát jelentett, mert benne elvárásként jelentkezett az, hogy az eseményekre a sok szereplő által sokféle szögből lásson rá az olvasó.
Károlyi Csaba azért adott hat pontot a regényre, mert úgy érezte nagy lehetőségek voltak a történetben, amik azonban el lettek szalasztva. A sok szereplős megoldás kérdésében egyetértett Gács Anna véleményével. Túlírtnak, túlbonyolítottnak érezte a narrációt és a szerkezetet, a sokféle műfaj váltakoztatását pedig modorosnak és fölöslegesnek. Ellenvetése volt még a férfi szereplők megjelenítése ellen, az ő naplórészleteiket nem tartotta hitelesnek, megszólalásaik szerinte nem tértek el a női szereplők szenvelgő, szentimentális hangjától. A mű történelmi szemlélete számára kérdéses, nem tudja, hogy akart-e valamit a történelemről mondani Rakovszky vagy csak háttérként használta, ahogyan korábbi regényeiben is tette. Szerinte, ha akart mondani róla valamit, akkor többet kellett volna, ha nem, akkor visszább kellett volna szorítania ezt a vonalat. Pozitívumként azt hozta föl, hogy remek, érzékletesen felépített jelenetek emelhetőek ki a könyvből.
Visy Beatrix adta a legkevesebb ‒ öt ‒ pontot, az ő indoklását hallhattuk utoljára. Háromszor olvasta a regényt, de az egyes olvasatok nem változtattak sokat első ítéletén. Értékeli a nagy vállalkozást, amit a Szilánkok jelentett, és azt, hogy egy olyan kort mutat be (a 20. század első két évtizede), amelynek a feldolgozása még nem történt meg, azonban úgy érzi, ezeket a vállalásokat nem sikerült véghez vinni. A bevezető szerinte nincs összhangban a regény folytatásával. A történelmi szemlélet problémája az ő indoklásában is megjelent, szerinte sem sikerült teljesítenie a műnek, hogy egy történelmi és társadalmi tablót adjon. A szereplők a történelem alakítói, még sincsenek reflexiók az eseményekre, ami nem megengedhető. Véleménye szerint hiányoznak bizonyos kifejezések (zsidó, antiszemita), amik hitelessé tették volna a történelembonyolítók figuráját. A másik kifogása neki is a regény narrációjával szemben volt, a műfajok váltakozásánál nem érzett éles határt, összemosódtak számára, egyedül a főszereplő, Emma szólamai voltak értékelhetőek. A többi karakternek nincsenek egyéni megszólalásmódjai, így papírízűek maradtak.
A pontozás után elsőnek a regény történelemszemlélete került szóba, mivel indoklásaiban mindenki említette ezt a kérdéskört. Gács Annának, Visy Beatrixnak és Károlyi Csabának nagyon hasonló volt a véleménye, mind hiányolták a szereplők reflexióit az eseményekre, és a valódi történelemalakító szerepüket. Margócsy István véleménye viszont gyökeresen eltért ettől. Szerinte ez az egyik erőssége a regénynek, mivel a történelmet alulról ábrázolja, a kisemberek felől, ezzel bemutatja, hogyan suhan el a hétköznapi ember feje fölött a történelem, sokszor anélkül, hogy hatással lenne rá, vagy befolyásolhatná. Érdekes megoldásnak tartja, hogy Rakovszky a történelem alakítóit is mint esendő, sikertelen figurákat ábrázolja, nem idealizálva. Margócsy szerint ezáltal a regény a 20. század eleji progressziót kritikával illeti, ami egyedülállóvá teszi. Ezzel többen nem értettek egyet, Gács Anna például kifejezetten hiányolta ezt a fajta kritikát a Szilánkokból.
A történelem vidéki és fővárosi szemléletének párhuzamos bemutatását Emma tolmácsolja az olvasó felé, aki egy különc, balga, bizonytalan és kívülálló figura. Ez Margócsy István olvasatában hozzátett a műhöz, a többiekében elvett tőle, mivel Emma saját személyiségéből adódóan nem tud az eseményekkel kapcsolatban következtetéseket levonni és kijelentéseket tenni róluk. Elhangzott még Gács Anna véleménye is, aki szerint bár a szereplők identifikációjában fontos szerepet játszott hogy vidékiek vagy fővárosiak, a mű nem állított ellentétet morális vagy szellemi értelemben, inkább azt mutatta be, hogy a fővárosi élet Emma szemén át nézve tulajdonképpen vidéki élet.
Visy Beatrix kritikájához kapcsolódóan felmerült a szereplők kidolgozottságának kérdése. Visy véleménye szerint a szereplők mind papírfigurák, kivéve Emma, aki központi figura, és aki árnyaltságával is kiemelkedik. Margócsy István szerint fontos, hogy a női karakterek kiemelkedjenek, mivel így nem következik be az, amit férfi hősnél elvárhatna az olvasó, hogy racionálisan rezonőrként viselkedjen az eseményekkel szemben. Visy Beatrix hozzáfűzte, hogy a karakterek ‒ Emmán kívül ‒ megszólalásmódjukat tekintve sem sikerültek jól, ezért nem kelnek életre. Gács Anna szerint papírfigura voltukat egyöntetűségük okozza, egyetlen személyiségjegyük határozza meg meggyőződéseiket, ízlésüket, és habitusukat is, emiatt a tökéletes önazonosság miatt nem életszerűek. Szerinte ez Emmára is igaz valamilyen szinten, túlságosan kiszámítható és egyöntetű karakter ő is, de így is a legizgalmasabb a műben.
Összességében elmondható, hogy a beszélgetés résztvevői sok kérdésben egyetértettek, például a férfi karakterek kidolgozatlanságában vagy a narratológia problematikusságában. Egyedül a történelemszemlélet kérdése osztotta meg őket igazán, Margócsy István a könyv védelmére kelt egy, a többiektől eltérő olvasattal. Szerinte az alulról, egy átlagember nézőpontjából megírt történelem előremutató kísérlet volt, azzal együtt, hogy a regény más területeken hiányosságokat mutat.
Február 25-én szerdán 17 órakor ismét ÉS-KVARTETT lesz az Írók Boltjában, a beszélgetésben ezúttal is Gács Anna, Károlyi Csaba, Margócsy István és Visy Beatrix vesznek részt, a téma pedig Dragomán György Máglya című regénye lesz.
Ható Fanni
Apokrif Online 