Feketemosó: Underground 2.

feketemoso-kisebbMég azt is megkérdeztem, hogy amúgy hogy tetszett a szöveg – mondta, tök jó, eredeti, meg neki tetszik, csak szerinte talán kicsit csavarjam lejjebb a pátoszt, és akkor még jobb lesz, még szabadkozott, hogy bocs, de honor az nincs, mert hát nem igen kapnak mostanában támogatást a NIH-től (Nemzeti Irodalmi Hivatal) – és horkantva röhögött egyet. Mondjuk én is röhögtem. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.

Betelt a papír, szakítottam meg előzőleg a mondandómat.

Mert, hát az írás sem egyszerű, írni mindig az utcán kell, eldugott sarkokban, különböző illegális gyűlések során, vagy tömegeseménybe olvadva. Otthon valószínűleg figyelnek, ezért nem is szabad tárolni ezeket a papírokat. Le szoktam engedni a Dunán többnyire, vagy a csatornába dobom. A legjobb eltépni és elégetni. Így nem is lehet tudni pontosan, mit írtál előzőleg.

Ez csak amolyan hobbi, így lehet az időt ezekben az unalmas dicsőséges időkben elütni például, meg elbeszélni hangosan még rizikósabb volna. Nem szabad megtudniuk, hogy mi van a papíron, amíg eltűnik az írás, ha látták is, akkor sem faggatnak róla.

De mégsem szoktam elégetni, mint akik rendesen csinálják, írnak valamit, megmutatják, akinek szabad, aztán el is égetik, még a pernyét is széttapossák.

Én, nem is gondolkozva ezen igazán, úgy képzeltem, hogy legyen legalább esélyük ezeknek az írásoknak felbukkanni távoli helyeken, ahol nem is beszélik ezt a nyelvet. Vagy ne adjisten arrafelé, ahová a rokonok és barátok költöztek még a járvány idején. Mint utólag rájöttem, ezek romantikus elképzelések voltak, az átnevelés ideje alatti leszedált állapot mellékhatásai. Most már tudom, hogy a legfontosabb a béke és boldogság szempontjából, hogy az írásoknak végleg el kell tűnniük.

Ezért szartam be akkor, ott a csatornafedélnél. Kimászik ez az alak a papírjaival, és szerzői példányról kérdezősködik. Persze csendőri akcióra kezdtem gyanakodni, hátráltam és körülnéztem, de nem futottam el, mert, ha gyanúm beigazolódik, már nem is lett volna értelme. Nem erről volt szó, egy idő után felengedett, pár slukk a cigijéből, és elkezdte mondani, hogy:

Nyugodjak meg, most oké, nincsenek a környéken békések, a kamerákat itt meg nemrég kenték le szarral, a bürokrácia miatt egy hónap is mire levakarja valaki – ő csak adni akart egy szerzői példányt, merthogy Underground megjelent az egyik írásom, most a címe nem jut az eszébe, de itt van nála.

Az Esküvő volt az, és csakugyan a papíron ott a cím, a felderengő mondatok, amiket írtam, remegő kézzel vettem át és olvastam bele, és a nevem. Nem tudom, honnan tudták meg a nevemet például, hát ezek is megfigyelnek (?). Csak sejtettem, hogy ez nem egyedül annak a fickónak a műve – sokat nem beszélt arról, mi van a csatornában. Azt mondta, ha kedvem támad, majd nézzek le hozzájuk. De nem is baj, ha nem, csak, ha tudok, küldjek le kaját. Mondta, hogy, az most nagyon jó lenne, ha tudnánk egyet kávézni, mert odalent azt is baromi nehéz szerezni, nem szaladok-e el a közeli trafikba hozni egyet (?).

Visszaadtam volna a papírt, de mondta, hogy nyugodtan tegyem csak el. Zavaromban el is tettem, a belső zsebemben lapult (csak erre tudtam gondolni és arra, hogy nem szabad észrevegyék, hogy valami bajom van), mikor vettem a kávét, és mentem vissza az utcába.

Ittuk a kávét, egészen úgy kezdtem érezni magam egy idő után, mint valamikor nagyon régen, az egész mizéria előtt, a Járvány előtt, a Kormány előtt. Vagy fél órát töltöttünk el, és igen szabados témákat hoztunk fel, olyanokat, amikről a békésekkel sem beszélünk. Állítólag a Nyerítő Ló szerkesztőjének helyére, aki maga is lelkes békés volt, egy híres focista álmodozó rokonát kellett betenni, ezért volt az egész ügy a vb-vel, bocsánat eb-vel, az ürge meg egy hónap és lógni fog. De nemcsak ez. Költőkről és írókról, olyanokról is, akiknek a nevét ki se szabad mondani, és pusztán hallani őket, úgy hatott számomra, mintha varázsigéket olvasna egy mágus, egy másik világ portálját nyitva meg előttem.

Elváltunkkor még kérte, hogy legközelebb ne vigyem nagyon messze az írásaimat, csak itt a belvárosban húzza le a klotyón, mert ha ki tudja hol dobálom a Dunába, még elkallódik. Mondtam, jó, bocsi, legközelebb… és nem is gondoltam bele igazán, annyira el voltam szállva, hogy dehogy is lesz legközelebb, jön az égetés korszaka, sőt többé egyetlen betűt sem vetek papírra. Még azt is megkérdeztem, hogy amúgy hogy tetszett a szöveg – mondta, tök jó, eredeti, meg neki tetszik, csak szerinte talán kicsit csavarjam lejjebb a pátoszt, és akkor még jobb lesz, még szabadkozott, hogy bocs, de honor az nincs, mert hát nem igen kapnak mostanában támogatást a NIH-től (Nemzeti Irodalmi Hivatal) – és horkantva röhögött egyet. Mondjuk én is röhögtem.

Ekkor értettem meg, mi az az Underground, amiről ugyan tettek más paralizáltak említést, de senki sem írta körül. Tudtak valahonnan érdekes híreket, de senki sem vallotta be, hogy felszedte a csatorna lapot. Valószínűleg nehéz is volt beszerezni, hiszen a legtöbb helyen hamar feltakarították. A szobámban ültem akkor, de se üres papírt, se az eltett példányomat nem mertem elővenni. Büszke voltam és zavarodott. Bekapcsoltam a tévét, egy török szappanopera ment éppen szinkronnal, jókat röhögtem, amikor meghallottam valami elcsépelt, szerelmi közhelyet az átélést teljesen nélkülöző szinkronnal az anyanyelvemen.

Ekkor kezdtek kopogni az ajtómon, hangosan, erélyesen. Nem szokás csakúgy meglátogatni valakit. Hamar kapcsoltam, rendezgetni kezdtem a dolgokat körülöttem, az üres papírokat is eldugtam, a tollat is, majd a késlekedést a hangos tv-re fogom. A konyhába szaladtam és begyújtottam a gáztűzhelyt, kitapogattam a belső zsebem, talán még el is motyogtam egy soha többét, a gázlángon azért egy pillanatra eltűnődtem – most mi a fasz lesz (?). Aztán lett valahogy.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s