Féregjárat
Megint egy sötét, földalatti reggel,
mögöttem-előttem kúszik az alagút,
az útvonal adott, választani nem kell,
megállókon át emészt a kék, féreg alakú.
Zokognak a nők, míg huncut gyerekek
visítva dobják el már sokadszor a csörgőt;
barbár turisták zajára fel-felébredek,
vagy ha az alvilági hernyó fékez le, dörgőn.
Mint vén szatírok a hamvas-friss lányokat,
zabálják egymást az ádámok és évák –
tudod, a síneket jobb nézni, mint másokat,
az acélsávok legalább egyenesek s némák.
Apokrif Online 