Idei negyedik alkalommal ajánlhatjuk olvasóink figyelmébe egy Apokrif-szerző hamarosan megjelenő könyvét, ezúttal Takács Nándor hamarosan megjelenő Kolónia című verseskötetét. A Napkút kiadó gondozásában megjelenő könyvet három, itt először elolvasható versével, valamint Villányi László fülszövegével ajánljuk.
Első pecsét
Hallottam egy-két ostobaságot,
de a világ nem szörnyű többé.
Akármit teszek, jól vagy rosszul,
minden percet a várakozásra szánhatok.
Mindenki elment.
Minden az enyém, ahogy lennie kellett.
Az ablakhoz állok, hogy nézzem a szelet, az esőt, bármit.
Az idő múlhat. A szemem elfáradhat.
Örökké itt maradok.
Eltáv
Az ablakon bemászni, látni, hogy nyál szárad a kárpiton.
Az arcodon pattanás feszül. Hozzáérsz, ha éget.
Teherautók motorja bőg.
Elhúzod a függönyt,
nincs árnyéka semminek. Bámul valaki.
A gyomrod bizsereg, ahogy leszívod
az ismeretlen füstszagot.
A hegyvidéknek ezen a részén
A teher súlya messze az elviselhető fölött van.
A gép megremeg, és a földre alkatrészek hullanak.
Az égbolt percenként változik, megtéveszti azt,
aki jóslásokba bocsátkozik.
A nap járása szerint nagyobb igyekezet volna szükséges,
a férfiak mégis mozdulatlanok.
A gép teste meleget liheg, a fák tövében árnyék kínálkozik.
Ha nem szólalnak meg, talán megáll az idő,
és a hegyvidéknek ezen a részén
többé nem keresné őket senki sem.
*
*
“Saját hang, saját világ. Kell-e biztatóbb kezdet? Hiszen Takács Nándor már az első kötetében eredeti költészetet teremt. Bizonyságul íme az Idő című verse:
A kutyák ugatása riaszt fel,
szánakozva nézik a kerítésbe szorult vadat.
Nehezen mozdulok, valaki a vállamra ült,
az ujjaim görbék, lábaim súlyosak.
Lombok törnek be az ajtón, a könyveim helyén kövek,
káromkodnék, de szavak helyett a számat recsegés hagyja el.
Hiába is kiáltanék.
Ennyi idő után kinevetnének a hegyek.
Mit rejt a könyv címe: Kolónia? Metafora vagy valóság? Miféle emberek hozták létre? Miként léteznek? Milyen titkokat őriznek? Vannak-e történeteik? Mire emlékeznek? Mitől félnek? Kire irányul várakozásuk? Miről álmodnak? Miből ered idegenségük? Hogyan élhet közöttük, aki távolból is szemléli őket? Sorolhatnánk a kérdéseket, melyekről e sajátos zeneiségű, meditatív versek beszélnek, mindenféle költőieskedéstől mentesen, kivételes leleménnyel illesztve egymáshoz a meghökkentő képeket, egyre összetettebbé építve a termékeny tétovaságot, a különleges atmoszférát. Vajon merre visz az út Kolóniában/Kolóniából? Az olvasón múlik, van-e kellő érzékenysége és fantáziája, hogy felfedezze ezt a rendhagyó, ugyanakkor ismerős világot.”
Villányi László
*
(A könyvborítót Szebedy Bors, a szerző portréját Vajda Gergely Balázs készítette.)
Apokrif Online 