Core Flavour
“Mennyi 748 osztva 238-cal?”*
3:14, kimész rágyújtani.
Kizárod magad, a vékony falat
mégis átüti a füst.
Elnézed a gang mozgását,
tágul és összeomlik, majd újra.
Könnyű párnák, zsákszerű huzatok,
össze-összerándul körülötted
az élet puhateste, szivacsos tüdőszövet.
3:14, kimész rágyújtani.
Beszív, kifúj. Vékony fal a füst.
Kafkával mérem az elváltozásod,
ahogy idővel elszívod önmagad
és lassan már csak visszatükröződés vagy
a füst örvénylő felületén.
3:14, kimész rágyújtani.
Még jó, hogy én nem dohányzom,
csak elvesznék a füstben.
Zúg a belváros, a gangon
pedig lasasn széthullik a
dohányból visszamaradó
lassú spirál.
Lerúgom a csikkedet a másodikról,
bezárok és keresek egy
könyvet estére.
*Pi – D. Aronofsky
Entalpia
A rétegek alatt rázkódik a test,
fázom és hiába.
Mintha valahová elszökne
a külvilággal közölt hő.
A korhadó pad mellett nagy lapos kövek,
bőrük alatt egy kihűlt nap
kimerevedett keringése.
Kapcsolatunk halkan búg,
mindenféle zaj nélkül:
hosszú sorokban a lefőzött kávék
és megkent kenyerek.
A mozgás még igyekszik,
kavicsokat gyűjt, emlékül,
hatalmas sziklákba karcolja nevét
és átadja az esőnek.
Kép (Vacsora)
Ingem alatt alig dereng mellkasom.
Vonz a fény, a halvány villanykörte.
A levegő párás a félhomálytól,
felettünk hidegen izzadnak a fagerendák.
Vonz a fény, molylepkeszád mozog.
A hártyás szavak már mindent elleptek:
Elnyomta a vacsorát ez a rajzás.
A szárnyak között már alig dereng mellkasom
– bőröm melege lassan átitatja
a vers hidegében vacogó szavakat.
