Tűnődő
Ha nagyobb lesz reggelre a gyász térfogata,
Jaj, anya, hadd kérdezzem, hogy fogod a
Zsebkendődet tartani, ha mindkét
Kezeddel vigaszt kell ossz, Apád ingét
Hogy igazítod emlékké a ravatalon?
A mama verőerén folyik-e még történelem,
Őszül-e tovább, miután elfedi egy őselem
Azt, akivel hordta hátán a lejárt időket?
Vagy megritkult testtel lesz ágyban évelő beteg?
Míg ezüst romokká omlik össze,
S a lenszőke múltba lassan szétlebeg.
