kórus
(black hourglass: szél)
kopasz jegenyefa hajlik, járda jegesen
cikázik, tülkölés, és a kórus így dalol:
a város felett az ég akhátfényű üveg,
alatta barlangszájak ásítanak, éhező
pincerendszer. a földfelszín feletti
légsűrű térben madárszárnyak és nem
utolsósorban galvanizált gumik súrlódása.
egy iskolaudvaron hógolyós gyermekkacagás.
ködét leveti a hegy, egy ablak ellenfénye
megcsillan a napkorongon. rózsanarancs.
tülkölés, cikázás, és a kórus úgy dalol:
leheletünk látszik, így lélegzik a város,
tornyos tekintetével vigyáz ránk ezért.
hajnal fölszállt, a hőerőmű lila füstjében
vackol a napkelet. már kamionok járnak,
az épület megremeg. cikázó hatosút.
belső város
(allbrook/avery: empty)
geometrikus táj, a kubusok
között egy-egy gúla és félgömb.
próbálom birtokolni, utcáról
utcára követem a fényt,
mint akit hajt a sötét.
a város gőzölgő bélrendszer,
felemészt ez a nagyszerű
labirintus. vándornak neveznek,
akik nem tudják, hogy bútora
vagyok. meghitt törzsvendég,
mint egy lepukkant ivó
piszoárjában az ammóniaszag.
életben maradni legalább
tárgyként, ez a hasznos cél.
szeressen talán mint látványosságot
meg. érzéseket és tekinteteket
csalok magamhoz, szentjánosbogarak
és szembogarak árnyékolják
hajlataim. ha végre termőre fordulok,
szüretelnek és aratnak, testemet
kifosztják végleg. majd tartalom
nélküli vázként bizonyítom létezésem,
mint egy ház, amit kibontottak
a műemlékvédett homlokzat mögül.
a város boldog, mert azt hitte eddig,
hogy meddő. most magában hord,
mint egy abortusz emlékét
és elvisel, mert fél tőlem.
és én magamban hordom, mert
benne otthonra találtam,
forgástengelyre, mely mentén
többé nem szédülhetek el.
legrosszabbkor
(eels: my timing is off)
itt a tavasz lekapcsolva
a távfűtés kopasz jegenyék a
hőerőmű meredő kéményei
radiátor zománcfehéren
hallgat tetőerdő veri
vissza a fényt reggeli
kollázs árapály mozaik
a hatos már hajnal
óta örvénylő folyó elbőgi
magát egy kamion kukásautó
röfög egzotikus táj gúlák
kubusok meg egy félgömb
kissé idegenül nézem
legrosszabbkor érkeztem
Apokrif Online 