A Magvető árnyékában – Könyvheti netnapló 2014 (1)

2014-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 85. Ünnepi Könyvhét nyitónapjáról Makai Máté írását közöljük.

Nem szeretem a felolvasásokat. Az írásban és a magányos olvasásban hiszek. Lehet, hogy azért van ez, mert én sem beszélni bírok a leginkább. Az irodalom lehet, hogy annyira nem is közösségi élmény, hanem magányos, kényelmetlen, kellemetlen, vállzsibbasztó, papírszagú. A könyvek és az irodalom világának nem az anyagiság az elsődleges létformája, hanem az elme búvóhelye. És ez a pár nap talán nem is ennek metafizikai hangoltságnak, hanem a könyvnek az ünnepe, a könyvek (és írók) felmutatásának ünnepe.

Lefekvés előtt mindig átpörgetek két-három kötetet, és lelkiismeret furdalást érzek, amiért már csak másnap fogom őket olvasni, átpörgetem, szagolom (ordas nagy klisé – nyilván mindenki), bele kéne harapni, valahogy a fülemen át betömni az agyamba, hogy ott legyen örökké. Most elhatároztam, hogy annyi könyvet fogok végigpörgetni ezalatt a pár óra alatt, amennyit csak az ujjbegy elbír. Mert ezen sok múlik: hogy jól pörög-e. Pereg. Elsőre azt hiszem, E.P.-t fogok olvasni, amit innen, a Könyvhétről szerzek majd be, így készülni kell, (köll), már előzetesen. Mindegy.

Esterházy Péter megnyitja a 85. Ünnepi Könyvhetet Debrecenben. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Szép is ez a materiális hasonlat, mert ezt a kipörgést érzem és figyelem állandóan, hogy a fejemen ugyanígy mennek át az új könyvek, a frissen megjelenők, a kánon küszöbén állók, hogy most akkor valaki az orrukra bassza-e az ajtót, vagy bejönnek nyomorékul, kissé oldalra fordított fejjel, összetojva magukat, hogy na, most akkor hogyan tovább. Pontosan tudom, hogy mit fogok ott kapni, miket látok, kiket látok, kik jelennek meg, és ugye bevezettem az egészet ezzel a hit-kérdéssel, hogy ebben az anyagi dologban nem bízom, így hát enfarkamba harapó kígyó vagyok. (Kelgyó). Abba kéne hagyni ezt – olvastam egyszer egy tíz-tizenöt oldal után már-már személyessé váló tanulmányban. De hát valaki mindig itt van és vezet. Az intertext nullfoka. „Minden művünk kollektív munka eredménye” – mondta Spiró a bevezetőjében, mely egyébként szintén a könyvanyagról szólt, gyűjtésről, szelektálásról, hogy a megvett könyvek mint halódó, porladó médiumok „a kukában vagy az antikváriumban végzik”. És hát pont az a lényege az ünnepnek, hogy lejár, és újrakezd, mint ahogy a könyv anyaga is lejár, gerince kifordul, de mindig újat veszünk. Idén nyolcvanötödik alkalommal. Ez a papír ünnepe.

Spiró György beszéde a 85. Ünnepi Könyvhét budapesti megnyitóján. MTI Fotó: Bruzák Noémi

Ellent mondva tehát hitemnek, kimegyek pörgetni, beteljesíteni, kipótolni azt a hiányt és űrt, ami az olvasás után és persze közben is marad, van, valamiféle jelenléttel, kézzelfoghatóval. Még egy kis pénzt is dugok a zsebembe, mert nyilván felülkerekedik majd bennem a tárgyfüggő materialista. Meg lehet menőzni. Állítólag József Attila is Kanttal mászkált – így csajozott. Áh, ezt is csak most lehet, pár napig. Titokban majd bele is harapok egy-két könyvbe, ha nem látja senki. Lehet amúgy, hogy ilyen szignókat kéne kérnem dedikáláson is. Nem aláírásokat, hanem odamenni, és hogy jó napot, volna szíves inkább: beleharapni?

A bevezető beszédek alatt mindenki a Magvető sátrának árnyékában ácsorog. Valami ünnepélyes ragaszkodás, foggal-körömmel ez is.

A standokon a legtöbbet látható könyv Grecsó Krisztián új regénye volt (Megyek utánad). Egy csinos szőke lány kézbe veszi mellettem, egy középkorú nő a kezemből kapja ki.

Valami még van itt.

Makai Máté

Kapcsolódó írások:

2013:

Könyvheti netnapló (1) – A lapozgatás fétise

Könyvheti netnapló (2) – Ötszázasok és szertelenek

Könyvheti netnapló (3) – Könyvár

Könyvheti netnapló (4) – Száraz vihar

Könyvheti netnapló (5) – Kedves Könyvhét

2012:

Könyvheti netnapló (1) – Költ Pest-Buda, Junius 7d. 2012.

Könyvheti netnapló (2) – Vörösmarty Beach