Nyerges Gábor Ádám paródiája + a Garázsmenet könyvbemutatója (online megjelenés + video)

(elhangzott Fehér Renátó Garázsmenet című első kötetének 2014. június 5-i bemutatóján, a Fugában)

Fehér Renátó:

Rossz oldalon álltam

A mi családunkban
önző módon akadt pár távolabbi rokon,
akik nem születtek versekbe valónak.
Nem gondoltak rá, hogy egyszer majd
születhet a rendszerváltás környékén
egy költő, akinek nagy szüksége volna rájuk,
főleg témahiányból kifolyólag.

Egyikük sem volt ellenálló vagy hazaáruló,
de talpnyalók se voltak.
Nem ittak és meg sem vertek,
mikor testnevelés órán,
talán ki nem mondott, politikai okokból
a tornasorban
valamivel hátrébb soroltak.

Elfogytak a megtagadni valók,
sértett élők és hazug halottak,
utolsó mentsváraim,
a család, nők és tévelygő barátok,
akik hűségesek maradjanak hozzám,
ha a kortárs verselésből a közéleti tematikák
majd újra kikoptak.

Elméláztam egyszer egy felolvasáson,
mint érettségi előtt,
a matekfeladatban,
mint egy toi-toi vécébe szorult,
icipici európai ország, ami, bár már
rég nincs inger, nem tud kijutni,
és úgy maradtam.

Mint egy frissen vasalt modor
emléke a díszletként fölhúzott,
hatvanas évekbeli falakban,
megülök én is, ha raknak alám széket,
a mindenit!
– elnézést kérek,
amiért így kifakadtam.

Nehezet mondani a legkevesebb,
nálunk otthon a köszönésektől is
szívek és támfalak szakadnak.
Már az óvodában is a Beszélő
egyik bekötött évfolyama volt a jelem,
de akkor még valamivel kevesebb
jelentőséget tulajdonítottam a rímhívószavaknak.

Elnézlek téged,
amint elnézel engem,
elnéző, kisfiús mosolyomat,
szerelmesversnek indult
önarcképeimet és titokban kicsit kiáradok
(ásítok),
mint egy apálykor rajta nem kapott tenger.

A másodunokatestvérem nagyanyja keresztlányának
egyik fogadott fiának a mostohaöccse nem tudott
semmit a szerelemről, ügyetlen volt a szerelemben.
De neki egyedül megbocsátottam,
tényleg nem tehetett róla, honnan is tanulhatott volna,
ha egyszer ilyen témájú verseimmel
akkoriban még nem szerepeltem.

Harmincegy hete állok a Kossuth téren,
és nézem, hogy úszik el József Attila,
de csak most értem meg,
hogy mindvégig rossz oldalon álltam,
ezért nem látszott semmi.
Hát legyen újra egy kis szabadság,
mert mikor elveszett a haza, én épp randin voltam,
és így sajnos nem védtem meg.

*

A könyvbemutató teljes felvétele (a Prae.hu videója):