Idén ismételten örömteli helyzetben vagyunk, mivel a 2010-es és ’12-es évekhez hasonlóan ismét két Apokrif-szerző is önálló kötettel jelentkezik a 85. Ünnepi Könyvhéten. Ezúttal Fehér Renátó Garázsmenet című, a Magvetőnél megjelenő első verseskötetét ajánljuk a könyv egy korábban az Apokrifban megjelent versével. Szerzőink könyvheti dedikálásainak időpontjait külön bejegyzésben jelezzük majd. (Holnapután Tinkó Máté Amíg a dolgok rendeződnek című első verseskötetét ajánljuk ugyanitt.)
Csak szilveszter
ÁK-nek
„Köszönjük az almákat, én is ettem belőlük…”
(József Attila levele Flórához – ’37. december)
Ha mást nem is, egy fotót megért volna,
ahogy a múzeumnál forralt borba
mormogtalak, míg vártam: …csak egy régi
hátlapszöveggé lennék. Majd nem érti
az unokád. De hát nem készült képünk,
s almát se küldtél. Csak a büszkeségünk
maradt, bár az enyém nem is, mert téged
babusgattalak magamban, hogy véget
ez egyszer érjünk nevetéseken túl,
fenyőtüskét a szembe, bár ez nem túl
ünnepszerű, de ajándékom az van,
egy új nevet kapsz ebben a hónapban:
a ’Miss December’-en is gondolkodtam,
de az ’Aranylövés’ illik rád jobban.
(Nem baj neked, ha én nagyon szeretlek?
Bár önzés ez, de így kapaszkodom meg
az életben – na, ezt már mondták másnak,
magázva, míg tehervonatra vártak.
Én más módszerrel, mindig sértegetlek,
mert Hollywoodban a szerelmeseknek
ez elég ok, hogy az ágyban majd másnap
narancs juicezal bókoljanak egymásnak.)
S itt állok készen és határozottan.
A két ünnep közt persze lejátszottam
az összes párbeszédet, mint a verkli:
a nagynéném neked sütötte, bejgli,
a könyveim maradjanak ám nálad,
a felső szekrényből vigyél pár tálat,
a hóba írtam neked kinn a kertben.
Abból a filmből, amit mindaketten
kívülről tudtunk, lett a búcsúmondat.
Vacsoránkra már a vészharang kongat.
Eszünk lencsét fasírttal, mellé töltök
pezsgőt, mert engem Isten, de az ördög
téged jövőre is majd tovább tesztel,
s nincs fogadalmam, csak ez a szilveszter.
*
*
„családdá minket a történetek tettek”
A Garázsmenet üdítően friss, igazán élénk líra. Egy némiképp koraérett fiatalember mutatkozik be a világnak és mutatja be saját világát. Fehér Renátó koraérett fiatalember, de mint minden igazi koraérett egyben infantilis is. Olvashatunk itt magánmitológiát, amelynek a családtagok, felmenők ugyanúgy szereplői, figurái, mint az 1988-ban Szöulban csodálatos természetességgel, 14 esztendősen élete első olimpiáját nyerő Egerszegi Krisztina. Fehér verseiben az én, a lírai alany általában egy közösséghez képest próbálja megtalálni saját identitását, lett légyen az a család, a nemzedék vagy a nemzet. Ezért költészetének alanyi és közéleti regisztere nem is annyira egy tőről fakad, mint sem inkább közös kontextusba olvad össze. És ez a közös többszörös, amellett hogy poétikaként is nagyszerű, és visszafogottan elegáns versenyelvében pompásan bont ki metaforákat, nagyon sokat elmond arról is hogyan látja napjaink magyar valóságát és közelmúltját ez a fiatalember. Fehér Renátó 1989 októberében született és számot is vet 1989 cezúrájával és határvonalával, az évszám lehetséges és lehetetlen olvasataival, valamint ennek tükrében saját, a rendszerváltás forrásvidékén született generációjának felelősségével és nemzedéki szerkezetével. Azonban a köz ügyei mellett van itt természetesen kiemelten privátszál is: szerelemről, magányról; húsbavágóan pontos részletekkel és ragyogó megfigyelésekkel. A Garázsmenet címével ellentétben igazi kezdés, a járat csak most indul és ki tudja hol lesz még a végállomás.
Szegő János
*
A Garázsmenet könyvbemutatójának facebook-eseménye ide kattintva érhető el:
2014. június 5-én 19 órától mutatják be Fehér Renátó első kötetét a Fugában (1052, Bp., Petőfi Sándor utca 5.). A szerzővel Szegő János, a kötet szerkesztője beszélget. Közreműködnek: Biró Krisztián, Borda Réka, Braun Barna, Kemény Lili, Nyerges Gábor Ádám és Palágyi László.
*
Fehér Renátó szerzői oldala ide kattintva követhető a facebookon.
Apokrif Online 
2 Comments