Kopott szelvények
Bent nem lehetett dohányozni,
ezért pótcselekvésképpen
a sorsjegyekről kapart festékhamut
fújdogálta. Kint a téli, fehér
város túl merev volt ahhoz,
hogy az ártatlanságtól legyen
fehér, hogy észrevegye,
amint asztalánál élethűbb
másolatát kutatja az ember.
Jobb híján, kopott szelvényeit
gyűrte össze, kupacba rakta
őket, azoknak látszanak,
amik mindig is voltak,
gyúlékony szemeteknek.
Aztán tüzet nyomott
párszor az asztal alatt
és felállt.