Bukowski-emlékest, Katona József Színház, 2014. február 27.
2014. február 27-én rendezte meg a Trubadúr Kiadó könyvbemutatóval egybekötött Bukowski-emlékestjét a Katona József Színházban. Bevezetésként Kulka János olvasott fel a Nőkből, majd a Worst Hangover Story videóbejátszással idézték meg Bukowskit a szervezők.
Ezt követően Kovács Attila Zoltán (KAZ) beszélgetett a szerző magyar fordítójával, Pritz Péterrel és a kötetek szerkesztőjével, Bajtai Zoltánnal. A beszélgetés kezdő gondolatai az említett videóbejátszáshoz kapcsolódtak: elhangzott, hogy Bukowski a felvételen „úgy beszél, mint egy novella”, valamint hogy nála a beszéd, az írás és az előadás között nem húzható éles határ. Élőszóban is nyomdakészen kapjuk tőle a sztorikat, bár az nem ellenőrizhető, hogy mennyire gyakorolta be őket előre.
A beszélgetés fő vonalát a „Te és Bukowski négy percben” kulcsmondattal szabta meg a moderáló Kovács Attila Zoltán, így a felolvasott szövegek mellé a közönség nem kapott újdonsággal szolgáló információkat a szerzőről és a keletkezés körülményeiről, ehelyett inkább a fordító és a szerkesztő Bukowski-szövegekkel való első találkozásairól, benyomásairól hallhatott az emlékest során.
Pritz Péter úgy számolt be a Bukowskival való „megismerkedéséről”, hogy a kilencvenes évek elején olvasott egy lefordított részletet a Nőkből, és nagyon megtetszett neki a szöveg, de akkoriban még egyáltalán nem hallott a szerzőről, még a nevét sem ismerte, mindenesetre a „tetszés” vele maradt. Egy évre rá Amerikába utazott, Los Angelesbe, addigra már olvasta az itthon megjelent Egy vén kujon feljegyzéseit. Az általa látogatott Los Angeles-i közkönyvtárról pedig kiderült, hogy ez az a hely, ahol Bukowski a fél életét töltötte. A szerző könyveit sorra olvasva jött Pritz számára először az ötlet, hogy le kellene fordítani őket magyarra. Ezután eltelt tíz év, amikor is – saját szavaival élve – magánszorgalomból lefordította a Ponyvát. A kiadókkal való kapcsolatkeresés után nagyjából egy év múlva jutott Szász Zsolt tudomására, hogy valaki lefordította a könyvet, így megkereste Pritzet telefonon a kiadást illetően, időközben azonban kiderült, hogy készült még egy fordítás a regényből. De a kiadó kitartott a Pritz-fordítás megjelentetése mellett, és elhatározta, hogy folytatja a Bukowski-kötetek magyar nyelvű megjelentetését. Kovács Attila Zoltán kérdésére Pritz elmondta, azzal a szándékkal ment ki Los Angelesbe, hogy megkeresse Bukowskit, de a személyes megismerkedésről néhány hónappal lecsúszott, ugyanis a Los Angeles-i könyvtárban a Nőket olvasva az utolsó lapon egy ceruzabejegyzésre bukkant, mely szerint 1994. március 9-én Bukowski meghalt egy San Pedro-i kórházban. Pritz Bukowski itthoni alapos vagy kevéssé alapos ismertsége kapcsán elmondta, hogy a napokban egy újságíró kért tőle tanácsot azt illetően, hogy ajánljon neki olyan szakértőt, aki Bukowskival foglalkozik. Sajnos azt kellett mondania, nincs ilyen, sőt, a Bukowskiból szakdolgozók is hozzá szoktak fordulni konzulens hiányában.
Az est folyamán felmerült a kérdés a beszélgetők között, hogy Bukowski mennyire sorolható, illetve mennyire nem sorolható a beat-költők közé. A szerző soha nem kereste a társaságokat, írócsoportokat, sőt, elutasította őket, és ez fordítva is igaz volt. Bajtai elmondta, Bukowski írásaiból számára az derül ki, hogy nem igazán volt számára fontos bárhová is tartozni – és ezt el is tudja róla képzelni. A szerző időskori interjúi kapcsán felvetődött, hogy Bukowski hírhedt, évtizedekig tartó alkoholizálása mellett is mindvégig megőrizte szellemi épségét: szövegei műfajfüggetlenek, novellái versszerűek, versei novellaszerűek maradtak.
Bajtai a „Te és Bukowski négy percben”-re azt válaszolta, hogy a Bukowski-szövegekkel való találkozása szintén a kilencvenes évek közepére tehető: már lefutott nála a huszonéves lelkesedés, amikor az ember kritikátlanul mindent elolvas, és jöttek a harmincas évek, amikor azzal szembesült, hogy ez is rossz szöveg, az is rossz szöveg. Amikor azonban elolvasta a Postát, megtetszett neki, hogy így is lehet írni: a szövegben nincs semmi ostobaság, posztmodernség, több elbeszélői sík, csak egy történet, semmi más.
Az est további részében újra Kulka János olvasott fel, ezúttal az említett Postából, majd Pion István, Simon Márton és Sirokai Mátyás slammerek előadása következett a Vegyes felvágott című kötet szövegeiből. Újabb videóbejátszás lett volna soron, ám egy technikai malőrnek köszönhetően sajnos csak halhatta és nem láthatta a közönség, amint Tom Waits A nevető szív című Bukowski-verset olvassa fel. A megemlékezés meglepetésvendéggel és a meglepetésvendég meglepetésével zárult: Orbán János Dénes adta ugyanis a szöveg magyar fordítását, emellett pedig székelyre is „átültette” a szöveget.
A megemlékezés legizgalmasabb epizódjai, főszereplői maguk a meghangosított Bukowski-szövegek voltak, melyek minden különösebb kommentár nélkül is képesek bőbeszédűen mesélni magukról a hallgatóságnak.
Páji Gréta
Fotó: Mátis Gergely
Apokrif Online 