„Ezek szerint így is lehet írni” (beszámoló)

Bukowski-emlékest, Katona József Színház, 2014. február 27.

bukowski_02014. február 27-én rendezte meg a Trubadúr Kiadó könyvbemutatóval egybekötött Bukowski-emlékestjét a Katona József Színházban. Bevezetésként Kulka János olvasott fel a Nőkből, majd a Worst Hangover Story videóbejátszással idézték meg Bukowskit a szervezők.

Ezt követően Kovács Attila Zoltán (KAZ) beszélgetett a szerző magyar fordítójával, Pritz Péterrel és a kötetek szerkesztőjével, Bajtai Zoltánnal. A beszélgetés kezdő gondolatai az említett videóbejátszáshoz kapcsolódtak: elhangzott, hogy Bukowski a felvételen „úgy beszél, mint egy novella”, valamint hogy nála a beszéd, az írás és az előadás között nem húzható éles határ. Élőszóban is nyomdakészen kapjuk tőle a sztorikat, bár az nem ellenőrizhető, hogy mennyire gyakorolta be őket előre.

A beszélgetés fő vonalát a „Te és Bukowski négy percben” kulcsmondattal szabta meg a moderáló Kovács Attila Zoltán, így a felolvasott szövegek mellé a közönség nem kapott újdonsággal szolgáló információkat a szerzőről és a keletkezés körülményeiről, ehelyett inkább a fordító és a szerkesztő Bukowski-szövegekkel való első találkozásairól, benyomásairól hallhatott az emlékest során.

Pritz Péter úgy számolt be a Bukowskival való „megismerkedéséről”, hogy a kilencvenes évek elején olvasott egy lefordított részletet a Nőkből, és nagyon megtetszett neki a szöveg, de akkoriban még egyáltalán nem hallott a szerzőről, még a nevét sem ismerte, mindenesetre a „tetszés” vele maradt. Egy évre rá Amerikába utazott, Los Angelesbe, addigra már olvasta az itthon megjelent Egy vén kujon feljegyzéseit. Az általa látogatott Los Angeles-i közkönyvtárról pedig kiderült, hogy ez az a hely, ahol Bukowski a fél életét töltötte. A szerző könyveit sorra olvasva jött Pritz számára először az ötlet, hogy le kellene fordítani őket magyarra. Ezután eltelt tíz év, amikor is – saját szavaival élve – magánszorgalomból lefordította a Ponyvát. A kiadókkal való kapcsolatkeresés után nagyjából egy év múlva jutott Szász Zsolt tudomására, hogy valaki lefordította a könyvet, így megkereste Pritzet telefonon a kiadást illetően, időközben azonban kiderült, hogy készült még egy fordítás a regényből. De a kiadó kitartott a Pritz-fordítás megjelentetése mellett, és elhatározta, hogy folytatja a Bukowski-kötetek magyar nyelvű megjelentetését. Kovács Attila Zoltán kérdésére Pritz elmondta, azzal a szándékkal ment ki Los Angelesbe, hogy megkeresse Bukowskit, de a személyes megismerkedésről néhány hónappal lecsúszott, ugyanis a Los Angeles-i könyvtárban a Nőket olvasva az utolsó lapon egy ceruzabejegyzésre bukkant, mely szerint 1994. március 9-én Bukowski meghalt egy San Pedro-i kórházban. Pritz Bukowski itthoni alapos vagy kevéssé alapos ismertsége kapcsán elmondta, hogy a napokban egy újságíró kért tőle tanácsot azt illetően, hogy ajánljon neki olyan szakértőt, aki Bukowskival foglalkozik. Sajnos azt kellett mondania, nincs ilyen, sőt, a Bukowskiból szakdolgozók is hozzá szoktak fordulni konzulens hiányában.

bukowski_2

Az est folyamán felmerült a kérdés a beszélgetők között, hogy Bukowski mennyire sorolható, illetve mennyire nem sorolható a beat-költők közé. A szerző soha nem kereste a társaságokat, írócsoportokat, sőt, elutasította őket, és ez fordítva is igaz volt. Bajtai elmondta, Bukowski írásaiból számára az derül ki, hogy nem igazán volt számára fontos bárhová is tartozni – és ezt el is tudja róla képzelni. A szerző időskori interjúi kapcsán felvetődött, hogy Bukowski hírhedt, évtizedekig tartó alkoholizálása mellett is mindvégig megőrizte szellemi épségét: szövegei műfajfüggetlenek, novellái versszerűek, versei novellaszerűek maradtak.

Bajtai a „Te és Bukowski négy percben”-re azt válaszolta, hogy a Bukowski-szövegekkel való találkozása szintén a kilencvenes évek közepére tehető: már lefutott nála a huszonéves lelkesedés, amikor az ember kritikátlanul mindent elolvas, és jöttek a harmincas évek, amikor azzal szembesült, hogy ez is rossz szöveg, az is rossz szöveg. Amikor azonban elolvasta a Postát, megtetszett neki, hogy így is lehet írni: a szövegben nincs semmi ostobaság, posztmodernség, több elbeszélői sík, csak egy történet, semmi más.

bukowski_1

Az est további részében újra Kulka János olvasott fel, ezúttal az említett Postából, majd Pion István, Simon Márton és Sirokai Mátyás slammerek előadása következett a Vegyes felvágott című kötet szövegeiből. Újabb videóbejátszás lett volna soron, ám egy technikai malőrnek köszönhetően sajnos csak halhatta és nem láthatta a közönség, amint Tom Waits A nevető szív című Bukowski-verset olvassa fel. A megemlékezés meglepetésvendéggel és a meglepetésvendég meglepetésével zárult: Orbán János Dénes adta ugyanis a szöveg magyar fordítását, emellett pedig székelyre is „átültette” a szöveget.

A megemlékezés legizgalmasabb epizódjai, főszereplői maguk a meghangosított Bukowski-szövegek voltak, melyek minden különösebb kommentár nélkül is képesek bőbeszédűen mesélni magukról a hallgatóságnak.

Páji Gréta

Fotó: Mátis Gergely 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s