Az istenek alkonya és a kuszaság

Tárlat: Christoph Schlingensief – Kunst-Werke, Berlin

Christoph Schlingensief: Church of Fear, 2003
Christoph Schlingensief: Church of Fear, 2003

A Kunst-Werke előtt az Auguststrasse, az intézmény udvara és a kiállítótér mind a négy szintje megtelt Christoph Schlingensief televízióshow-ival, filmjeivel, installációival, valamint performanszainak és színházi munkáinak dokumentációival. A kurátorok (Klaus Biesenbach, Anna-Catharina Gebbers, Susanne Pfeffer) hatalmas munkájából a pár éve elhunyt provokatív és társadalomkritikus performanszművész, színház- és filmrendező termékeny és sokoldalú életművének látványos tárlata született meg.

Az első művekkel már az épületen kívül találkozik a látogató. Ilyen az utcafronton álló konténer, ahol a Bitte liebt Österreich: erste österreichische Koalitionswoche happeninghez kapcsolódó videók láthatóak, melyekkel Schlingensief az osztrák radikális jobboldali párt, az FPÖ választási sikerére reagált. A happening során a művész a valóságshow-k műfaját használta fel és fordította ki úgy, hogy az elkülönített élettér lakói bevándorlók voltak, a nyeremény pedig – melynek megszerzéséhez el kellett kerülni a kiszavazást – a legális ausztriai letelepedés és jelentősebb összeg az új élethez.

Christoph Schlingensief: Church of Fear, 2003
Christoph Schlingensief: Church of Fear, 2003

A Kunst-Werke udvarának közepén apró fehérre festett fakápolna áll, az udvaron naphosszat a müezzin imára hívó hangja visszahangzik: ez a vallási keverék az egyik része a Church of Fear installációnak, mellyel Németország 2000-ben képviseltette magát a Velencei Biennálén. A mű másik része a Pfähle der Säulenheiligen, mellyel Schlingensief az életüket oszlopokon töltő remetékre, a sztilitákra utal. Ez a mű a kiállítás legelemibben ható, ugyanakkor legironikusabb művével, az úgynevezett Animatograph-fal együtt kerül bemutatásra az épület pincehelyiségében. A mű terében cölöpszerű oszlopokon ülnek és olvasnak az emberek, a teremben félhomály van, csupán egy-két fojtott fényforrás ad némi világosságot. Az oszlopok és egy vadászlesszerű kilátó egy pajtára hasonlító építményt vesznek körbe, amely egyik oldalán nyitott. Innen be lehet merészkedni az építményben felállított forgószínpadra. A falakon fényképek lógnak, melyeken katonai uniformisba öltöztetett majmok Hitler-portrékkal néznek szembe. Az installációban szárított halszag terjeng, a falakon és apró tévékészülékeken különböző videóművek, melyekben SS-uniformisra hasonlító jelmezben egy Hitler-imitátor látható teljesen valószínűtlen helyzetekben, például egy struccfarmon. A padlón és a különböző falszerű elemeken apokaliptikus feliratok, melyekről eldönthetetlen, hogy valóban valamely északi mitológiából vagy viking eddából származnak vagy csupán Schlingensief félmondatai. A plafont tükör fedi, mely torzított képét adja az alatta elterülő (poszt)apokaliptikus közegnek. Ez a kiállítás legerősebb műalkotása, valódi Gesamtkunstwerk: kép, hang, szöveg és illat elegye, mely egyszerre ér el emocionális és intellektuális hatást.

Christoph Schlingensief: Animatograph, 2005
Christoph Schlingensief: Animatograph, 2005

Az alsó szint többi termében, illetve az első és második emeleten látható művek különböző akciók, színházi és operarendezések felvételei, illetve provokatív televíziós műsorok, mint a Freakstars 3000 vagy az U3000, melyet a berlini metró egy mozgó szerelvényén forgatott a művész. Ahogy az már a konténerben látható performansznál is szembetűnő volt: Schlingensief erőteljesen politikai és kritikai művészetet gyakorolt, mely nem csak az aktuális problémákat és botrányokat, illetve a jelenlegi rendszerek visszásságait, de a közelmúlt német történelmének különböző fejezeteit – a náci és a felosztott Németországot – egyaránt feldolgozta munkáiban.

Ha valakinek még van ereje és ideje a számtalan videó megtekintése után, akkor a harmadik emeleten végignézheti Schlingensief négy filmjét: a Deutschlandtrilogie-t, illetve a Die 120 Tage von Bottropot. A kiállítótér hangulata egyáltalán nem hasonlít egy artmozi teréhez vagy kiállításokon megszokott elkülönített vetítési fülkékhez: a négy film vásznai bár el vannak választva egymástól, de valójában a vetítések egy közös téren osztoznak, így nagyon nehéz őket különálló művekként szemlélni. A filmek egymásmellettiségéből kialakuló hatás olyan, mintha a pincében található Animatograph komplex hatását próbálnák a kurátorok újra létrehozni. Bármennyire is szép lenne ez a keretes szerkezet, a keverék csupán gyenge utánzat marad, és nem tud azonos erővel hatni, mint az apokaliptikus Gesamtkunstwerk három emelettel lejjebb. Az istenek alkonya nem azonos a kuszasággal.

Christoph Schlingensief: The African Twin Towers, 2009
Christoph Schlingensief: The African Twin Towers, 2009

Bár az alapanyag – vagyis Christoph Schlingensief sokoldalú és szerteágazó életműve – nagyon erős és hatásos, ezenkívül a művész vitán felül az utóbbi évtizedek német művészeti életének egyik meghatározó alakja volt, a kiállítás mégis egy meglehetősen nagy problémával küzd. A tárlat saját önsúlya alatt roppan össze: a kurátorok eltévesztették a mértéket, szinte esélytelen, hogy a kiállított anyagot A-tól Z-ig végignézze a látogató anélkül, hogy többször is visszalátogatna. Önmagában a videóművek megtekintése – nem számolva a harmadik szint négy egész estés filmjét, illetve a lehetőséget, hogy az udvarról nyíló kis teremben Schlingensief kedvenc filmjeit is megtekinthetjük – megközelítőleg 23 órát emésztene fel. Ha a látogató a videókat és filmeket, mint különálló műalkotásokat akarja megtekinteni, akkor emberfeletti feladatra szánja el magát.

Mivel nincs esély a videókat és a felvett akciókat egyenként végignézni, ezért a kiállítás nem tud más lenni, mint Schlingensief műveiből létrehozott atmoszféra; kísérlet arra, hogy benyomások szintjén ismerjük meg a teljes életművet. A tárlat egy hatalmas áttekintés, mely nem nevezi magát retrospektívnek, ellenben olyan mennyiségű művel dolgozik, hogy az archívum jelzőt is megérdemelné.

Margl Ferenc 

Christoph Schlingensief kiállítása 2013. december 1-jétől 2014. január 19-ig volt látható a berlini Kunst-Werkében. A kiállítás március 9-től megtekinthető lesz a New York-i MoMA-ban.

Képek forrása:

http://www.waitamo.de/2013/12/02/christoph-schlingensief-kw-institute-for-contemporary-art/
http://www.stilinberlin.de/2013/12/art-in-berlin-christoph-schlingensief.html

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s