Tárlat: Christoph Schlingensief – Kunst-Werke, Berlin
A Kunst-Werke előtt az Auguststrasse, az intézmény udvara és a kiállítótér mind a négy szintje megtelt Christoph Schlingensief televízióshow-ival, filmjeivel, installációival, valamint performanszainak és színházi munkáinak dokumentációival. A kurátorok (Klaus Biesenbach, Anna-Catharina Gebbers, Susanne Pfeffer) hatalmas munkájából a pár éve elhunyt provokatív és társadalomkritikus performanszművész, színház- és filmrendező termékeny és sokoldalú életművének látványos tárlata született meg.
Az első művekkel már az épületen kívül találkozik a látogató. Ilyen az utcafronton álló konténer, ahol a Bitte liebt Österreich: erste österreichische Koalitionswoche happeninghez kapcsolódó videók láthatóak, melyekkel Schlingensief az osztrák radikális jobboldali párt, az FPÖ választási sikerére reagált. A happening során a művész a valóságshow-k műfaját használta fel és fordította ki úgy, hogy az elkülönített élettér lakói bevándorlók voltak, a nyeremény pedig – melynek megszerzéséhez el kellett kerülni a kiszavazást – a legális ausztriai letelepedés és jelentősebb összeg az új élethez.
A Kunst-Werke udvarának közepén apró fehérre festett fakápolna áll, az udvaron naphosszat a müezzin imára hívó hangja visszahangzik: ez a vallási keverék az egyik része a Church of Fear installációnak, mellyel Németország 2000-ben képviseltette magát a Velencei Biennálén. A mű másik része a Pfähle der Säulenheiligen, mellyel Schlingensief az életüket oszlopokon töltő remetékre, a sztilitákra utal. Ez a mű a kiállítás legelemibben ható, ugyanakkor legironikusabb művével, az úgynevezett Animatograph-fal együtt kerül bemutatásra az épület pincehelyiségében. A mű terében cölöpszerű oszlopokon ülnek és olvasnak az emberek, a teremben félhomály van, csupán egy-két fojtott fényforrás ad némi világosságot. Az oszlopok és egy vadászlesszerű kilátó egy pajtára hasonlító építményt vesznek körbe, amely egyik oldalán nyitott. Innen be lehet merészkedni az építményben felállított forgószínpadra. A falakon fényképek lógnak, melyeken katonai uniformisba öltöztetett majmok Hitler-portrékkal néznek szembe. Az installációban szárított halszag terjeng, a falakon és apró tévékészülékeken különböző videóművek, melyekben SS-uniformisra hasonlító jelmezben egy Hitler-imitátor látható teljesen valószínűtlen helyzetekben, például egy struccfarmon. A padlón és a különböző falszerű elemeken apokaliptikus feliratok, melyekről eldönthetetlen, hogy valóban valamely északi mitológiából vagy viking eddából származnak vagy csupán Schlingensief félmondatai. A plafont tükör fedi, mely torzított képét adja az alatta elterülő (poszt)apokaliptikus közegnek. Ez a kiállítás legerősebb műalkotása, valódi Gesamtkunstwerk: kép, hang, szöveg és illat elegye, mely egyszerre ér el emocionális és intellektuális hatást.
Az alsó szint többi termében, illetve az első és második emeleten látható művek különböző akciók, színházi és operarendezések felvételei, illetve provokatív televíziós műsorok, mint a Freakstars 3000 vagy az U3000, melyet a berlini metró egy mozgó szerelvényén forgatott a művész. Ahogy az már a konténerben látható performansznál is szembetűnő volt: Schlingensief erőteljesen politikai és kritikai művészetet gyakorolt, mely nem csak az aktuális problémákat és botrányokat, illetve a jelenlegi rendszerek visszásságait, de a közelmúlt német történelmének különböző fejezeteit – a náci és a felosztott Németországot – egyaránt feldolgozta munkáiban.
Ha valakinek még van ereje és ideje a számtalan videó megtekintése után, akkor a harmadik emeleten végignézheti Schlingensief négy filmjét: a Deutschlandtrilogie-t, illetve a Die 120 Tage von Bottropot. A kiállítótér hangulata egyáltalán nem hasonlít egy artmozi teréhez vagy kiállításokon megszokott elkülönített vetítési fülkékhez: a négy film vásznai bár el vannak választva egymástól, de valójában a vetítések egy közös téren osztoznak, így nagyon nehéz őket különálló művekként szemlélni. A filmek egymásmellettiségéből kialakuló hatás olyan, mintha a pincében található Animatograph komplex hatását próbálnák a kurátorok újra létrehozni. Bármennyire is szép lenne ez a keretes szerkezet, a keverék csupán gyenge utánzat marad, és nem tud azonos erővel hatni, mint az apokaliptikus Gesamtkunstwerk három emelettel lejjebb. Az istenek alkonya nem azonos a kuszasággal.
Bár az alapanyag – vagyis Christoph Schlingensief sokoldalú és szerteágazó életműve – nagyon erős és hatásos, ezenkívül a művész vitán felül az utóbbi évtizedek német művészeti életének egyik meghatározó alakja volt, a kiállítás mégis egy meglehetősen nagy problémával küzd. A tárlat saját önsúlya alatt roppan össze: a kurátorok eltévesztették a mértéket, szinte esélytelen, hogy a kiállított anyagot A-tól Z-ig végignézze a látogató anélkül, hogy többször is visszalátogatna. Önmagában a videóművek megtekintése – nem számolva a harmadik szint négy egész estés filmjét, illetve a lehetőséget, hogy az udvarról nyíló kis teremben Schlingensief kedvenc filmjeit is megtekinthetjük – megközelítőleg 23 órát emésztene fel. Ha a látogató a videókat és filmeket, mint különálló műalkotásokat akarja megtekinteni, akkor emberfeletti feladatra szánja el magát.
Mivel nincs esély a videókat és a felvett akciókat egyenként végignézni, ezért a kiállítás nem tud más lenni, mint Schlingensief műveiből létrehozott atmoszféra; kísérlet arra, hogy benyomások szintjén ismerjük meg a teljes életművet. A tárlat egy hatalmas áttekintés, mely nem nevezi magát retrospektívnek, ellenben olyan mennyiségű művel dolgozik, hogy az archívum jelzőt is megérdemelné.
Margl Ferenc
Christoph Schlingensief kiállítása 2013. december 1-jétől 2014. január 19-ig volt látható a berlini Kunst-Werkében. A kiállítás március 9-től megtekinthető lesz a New York-i MoMA-ban.
Képek forrása:
http://www.waitamo.de/2013/12/02/christoph-schlingensief-kw-institute-for-contemporary-art/
http://www.stilinberlin.de/2013/12/art-in-berlin-christoph-schlingensief.html
Apokrif Online 