Az Apokrif régi szerzője és alapító főszerkesztője, Nyerges Gábor Ádám Sziránó című első kisregénye a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában (Kötter Tamás eggyel korábban ajánlott Rablóhalak című kötetéhez hasonlóan) október végén jelenik meg. Az alábbiakban ezt a kisregényt ajánljuk egy, korábban az Apokrifban megjelent rövid részlettel, valamint a lapunk címoldalaiért is felelő Tarcsay Zoltán által tervezett borítóval, illetve Darvasi Ferenc fülszövegével. A könyv facebook-oldala ide kattintva érhető el.
Sziránó
(részlet)
Valami helyzet volt. Lehet érezni az ilyet. Ezúttal látni is lehetett, hiszen már öt perce becsöngettek, mégis szinte mindenki a tanáriban volt. Nyugodtan tehették, hiszen maga az Igazgató állt a heves beszélgetés centrumában, a szoba közepén. Épp gy könyvet lapozgatott, egyre baljósabb árnyalatúvá vörösödő fejjel. A biológiatanár, Sakáll Lajos hozta be ma a vékony kis kötetet, amely most mint egy darab hús a keselyűfészekben, minden tekintetet magához vonzott.
Ő nem is tudta, hogy ez megjelent, honnan is tudná, a szerző nem ismert, valami taknyos, habár, és itt szeretné megjegyezni, hogy ő, Sakáll Lajos amúgy nagy művészetbarát, irodalomkedvelő és egyéb ilyen, és ilyen mivolta közepette igyekszik is aprakész maradni irodalmi kérdésekben, de hát minden kis szir-szar írócskát azért még ő sem ismerhet. Amiért a legtöbbek számára mégis érdekes volt e nevetséges kis fércmű, azok maga a Szerző, illetve a mű szereplői voltak. Ugyanis voltak még páran itt, többen is, akik tanították az illető osztályát. Maga az Igazgató is emlékezett ezekre a gyerekekre, legalábbis néhányukra, még nem Igazgató korából, bár ő speciel nem tanított onnan senkit, szeretné jelezni a tisztelt kollégáknak. Sakáll Lajos pedig folytatta, nevezetesen, hogy egy közeli jó barátja olvasta ezt a könyvet, és ajánlotta neki is, elvégre mégiscsak iskolai s egyéb dolgokkal kapcsolatban szól, hát erre ő belelapoz, és láss csodák csodája, mit lát, hát ezt a Szerző írta, emlékszik rá, meg a többi büdös szarcsimbók kölökre (cssst, Lajoskám, még meghallják a folyosón), ő ugyan leszarja, ha hallják, meghallják, halljátok, üvölti, hát ezennel én, Sakáll Lajos azt mondom nektek, hogyha van pofátok ide járni nyolc évig, ülni a kurva padjainkban, zabálni a kurva menzánkon, aztán egész életetekben abból élni, amit mi, húgyértszarért gürizve, napi hat órákban meg egyéb mindenek itt belétek verünk, büdös mocsok kölykök, abba a hülye, tompa fejetekbe, aztán meg írtok egy ilyen gusztustalan, fröcsögő szart, egy ilyen… hát ez a hála, ez a köszönet, ez a bomboniér év végén, hogy igen, igazán köszönjük, Sakáll Lajos bácsi, általános iskolai biológiatanár.
Úgy tűnt, mindjárt infarktust kap. Mi meg itt szeretünk titeket, kibaszott, büdös taknyos faszfejek (de hát Lajos, Lajos, csendesebben!), elhalmozunk itt titeket tudással, szeretettel, mint a gyermek az anyja kebelét, ott, bazmeg, ott melengetünk titeket, mint a kígyókat, hogy aztán lejárassátok, bemocskoljátok, szégyenbe hozzátok a mindent, amiért mi egész életünkben, s egyéb!
Mi meg csak álltunk ott Sziránóval, mert afelől bizony senkinek se legyen kétsége, hogy mindenkor és mindenhol áll ilyenkor egy én és egy Sziránó a tanári előtt értetlenül sutyorgó diákok közt valahol, félhangosan röhigcsélve a dagadt öreg biosztanár fröcsögő nyálú dühkitörésén, és hallgatják, ahogy épp azt üvölti eltorzult hangján, hogy és ha még valaki azt merészeli tervezgetni, hogyha egyszer innen kijut, írni merészel valami ilyen hazug szart, annak most mondom, most megmondom, én, Sakáll Lajos, kerületileg oklevelesen elismert biológiapedagógus, hogy azonnal hagyja abba, még gondolni se merjen rá, ha fejben épp írna valamit, azonnal fejezze abba, mert különben…
*
*
A magyar próza – úgy általában – nagyon súlyos, enigmatikus és búvalbélelt. Ha az ember sokat fogyaszt belőle, el-elnehezül. Aki jóllakott a komolykodással, és egy kis levegőhöz szeretne jutni, mindenképp olvassa el a Sziránót. Az eddig költőként ismert Nyerges Gábor Ádám prózai debütálása ez az olvasmányos és lendületes, laza és sztoridús könyv. Mindjárt egy kulcsregény, egyben iskola- és nemzedékregény.
És hogy ki is az a Sziránó? Igen, „az orros faszi” alteregója. Egy általános iskolás kamasz, „Karinthy Frigyes első számú földi helytartója”. Egy még csak tizenéves, de máris önironikus materialista, akit az osztálytársai hogy, hogy nem, de sohasem hívtak Sziránónak. Az ő egyszerre humoros és szomorkás kalandjai – „farsangi cikiségek”, „biztonsági flörtök” és egyebek – elevenednek meg e kisregény lapjain.
Darvasi Ferenc
*
Nyerges Gábor Ádám két korábbi könyvbemutatójának videófelvételén a MambooMatzschkák Kollektíva Melléütések című versperformansza, valamint Petrence Sándor Fagyott pacsirtájának bemutatása nézhető meg:
2 Comments