Könyvelőzetes – Kötter Tamás: Rablóhalak

Nagy örömünkre ismét Apokrif-szerzők hamarosan megjelenő köteteit ajánlhatjuk olvasóinknak. Elsőként Kötter Tamás október végén, a Kalligram kiadó gondozásában megjelenő Rablóhalak című novelláskötetéhez igyekszünk kedvet csinálni, a következő posztban pedig Nyerges Gábor Ádám ugyancsak hó végén megjelenő Sziránó című kisregényéből adunk ízelítőt. A könyv facebook-oldala ide kattintva érhető el. A Rablóhalakat a Hiábavalóság és szélkergetés című novella részletével, valamint egy a szöveghez készült illusztrációval (mely a borítóhoz hasonlatosan Gyöngyi Attila munkája), továbbá Szécsi Noémi, Réz András és Cserna-Szabó András ajánlószövegeivel mutatjuk be.

Hiábavalóság és szélkergetés

(részlet)

– Ez igen, ez teljesítmény! Bravó! Neked ebből kellene megélned. Akár a cirkuszban vagy mit tudom én, hogy hol is felléphetnél ezzel a számmal. Tudod te, hogy milyen szerencsés vagy!? Ha egyszer valamiért abba kell hagynod az ügyvédkedést, te még mindig tudsz mihez kezdeni az életben, ellentétben velem, aki a jogon kívül semmihez sem értek – lelkendezik Tamás, akár egy gyerek, miután abbahagyom a robot utánzását. Tamás az íróasztalánál ül, s miközben beszél, előre hátra hintázik a székkel. Grafitszürke öltönyt visel, fehér inget, hozzá stílusos, de visszafogott nyakkendőt. A cipője ránézésre is drága. Világosbarna, az idei trendnek megfelelően rövidre nyírt haját kócosra zselézte.

– Kösz, főnök – vágom rá, aztán várakozásteljesen ránézek, mert remélem, hogy rátérünk végre a kinevezésemre is. Elgondolkodik, aztán int, hogy üljek le.

– Nos, Péter, amint tudod, itt nagy változások lesznek. – Vág egy fintort, teleszívja magát levegővel, majd néhány másodperc múlva lassan kifújja.

– Izgalmas változások lesznek, strukturálisak és személyiek is. És te – mutat rám – a részese leszel ennek a dolognak. Mondhatnám azt is, hogy te leszel az egyik főszereplője a nagy, átfogó változásnak.

– Köszönöm. Nagyon köszönöm. Ez megtisztelő – nyugszom meg, és most már kíváncsian várom, hogy rátérjen a kinevezésemre.

– Mondanál valami közelebbit róla?

Hosszú szünet.

– Miről? – kérdi meglepődve.

– A változásról és a szerepemről benne.

Tamás válasz helyett feláll, odamegy az íróasztalához és kihúzza a szamurájkardot a hüvelyéből. Mióta megvette, ott tartja, és mindenkinek, aki bejön a szobájába, büszkén mutogatja, miközben elmeséli a híres japán kardok és szamurájok történetét, a kardok méreteit, a szamurájkard fejlődését meg ehhez hasonló dolgokat. Miután megvette a kardot, megajándékoztam egy könyvvel, amely japán fegyverekkel és a történetükkel foglalkozik. Ha az irodában van, és éppen nem filmet néz az interneten vagy bámul maga elé szótlanul, ezt a könyvet nézegeti. Ezt is Évától, a titkárnőjétől tudtam meg. Tamás karddal a kezében olyan testtartást vesz fel, mint a szamurájok a filmekben vívás közben. Legalábbis nekem úgy tűnik. Így áll hosszú másodpercekig, közben farkasszemet néz velem, aztán hirtelen előrelendül, és összevissza vagdalkozik a karddal, és valamit üvölt mellé, ami nekem japánul hangzik. Végül a karddal leveri az íróasztalról a lámpát, amely hangos csörömpöléssel a padlóra zuhan.

– Bassza meg – szitkozódik hangosan Tamás, aztán visszateszi a lámpát az asztalra, és a kard élét vizsgálja.

– Remélem, nem lett baja. Kurvasokba került ez a szar.

– Elbambul. – Miről is beszéltünk?

*

*

Kötter Tamás olyan világba kalauzol minket írásaiban, amelyről a magyar irodalom eddig nemigen tudósított. Hogy erről a szféráról eddig nem nagyon születtek opuszok, annak oka egyszerű: a magyar író általában nem ismeri ezt a bolygót. Kötter viszont nagyon is, így aztán a yuppie-k hiteles krónikása. A pesti Édes Életről ír, a “felső tízezerről”: pénzes ügyvédekről, menő menedzserekről, vastag cégvezetőkről, multis lányokról. Meg cabriókról, pénzről, drága szórakozóhelyekről, álomnyaralásokról, de luxe szerelmekről. És a csillogás mögött a hihetetlen ürességről. Voltak mesterei: Hemingway is, Carver is, de leginkább Bret Easton Ellis. Tanult tőlük, majd kikeverte a saját hangját, egy hamisítatlanul pesti, cinikusan tárgyilagos és fájdalmasan vicces prózát.

Cserna-Szabó András

*

A szellemi rokonságot nem kell hosszasan keresgélni: Bret Easton Ellis, Michel Houellebecq, Raymond Carver. Csakhogy épp az a fontos, amiben a Rablóhalak különbözik. A Kötter Tamás novelláiban kereszteződő, már-már regénnyé fajuló történetek kegyetlenek és kétségbeejtőek. A kiszolgáltatott, méltóságukat vesztett, egyszerre átverő és átvert figurák a mieink. Ugyanazon osztozunk (ld. share). S bár jó lenne hinnünk, ez itt nem egy távoli világ hanyatlása. Kitinpáncélosok rohangálnak egy napolaj illatú plasztik strandlabdán. Néha megtorpannak, egy pillanatra felvillan bennük, hogy a dolgok mélyére kellene ásniuk. Nem teszik. A Rablóhalak nem a Nagy Bummről szól, hanem a halk nyüszítésről.

Réz András

*

Eljött Kötter Tamás, akire régen vártunk. A mesterségesen előállított , lilára színezett nyomorúság helyett itt van egy büdös kis pocsolya, ami minden cseppjében valóságos. Ez Budapest, a nagyvárosnak mutatkozó kisváros, ebben a posványban úsznak a rablóhalak, és noha nem történnek velük sorstragédiák, ócska kis életük minden mozzanatára ráismerünk. És ez talán még fájdalmasabb.

Szécsi Noémi

*

Az alábbi videón meghallgatható Kötter Tamás egy novellarészlete is a szerző előadásában 2013. szeptemberi estünk felvételén: