Hazafele megállunk a híd tövében, kacsázunk. Hullámosan pattognak a víz fölén, mint a delfinek. Ha megfordulna az idő, és minden folyó mélyén eltűnt kavics fölemelkedne, és szállnának vissza repülőhalként, uszonyos angyalként, egyenest a tenyerembe, talán újra egészek lehetnénk, mi és a világ. Talán. – Sós Dóra írja az Apokrif vendégblogját a Librariuson.
A teljes szöveg a Librarius felületén, ide kattintva olvasható.
