2013-ban folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 84. Ünnepi Könyvhét harmadik napjáról Sós Dóra írását közöljük.
Ha a Duna tovább duzzadt volna, és még jobban kiárad – elérte volna a Vörösmarty teret, bokáig föltöltötte volna a sátrakat, majd térdig, míg a könyvek egyszer csak megemelkednek, és elindulnak a vízfelszínen hullámosra dagadva. foszladozva. Ez lett volna a Könyvúsztatás 2013. De ez nem egy katasztrófafilm. A Duna nem mosta el a kultúrát. Sőt – kaptunk hideget, meleget, és a vasárnap már a délután hármas zuhanyt se hozta.
Mi nekem a Könyvhét? Rengeteg munka, készülés: kéziratok lektorálása, tördelése, borítótervezés, szerződések, nyomdai munkálatok… A Könyvhét nekem az első nap reggele, amikor csönget a futár, és letesz az előszobámba 300 könyvet. Először tartom az új kiadványokat kézben. Szemtelenül újszülöttek. És gondosan bepólyázom őket, megírom a szállítólevelet, és 50 kilós túrazsákkal utat török magamnak a téren. Odaadom őket egy nagyobb kiadó értékesítőinek, akik kedvességből helyet adtak a könyveinknek. És utána már csak integetek nekik naponta a pult felé, nézem, megvannak-e. Szépek.
És a vasárnap már nem vizespólóversennyel és bébipálinkákkal telt, hanem mélykék dedikáló terítővel, szemérmesen aláíró fiatal szerzőkkel. Azok az apróságok, mindig csak az apróságok… Kiszereljük a napernyőt, ne korlátozza a látványt. Legyezőbe tenni a dedikálandó könyvet, gondos derékszögekbe a többi kiadványt. Kinyújtani a végtagokat, kisimítani a ráncokat, és várni azokban a hihetetlen igényes kertiszékekben. Elsősorban barátok érkeznek. Cirkáló ismerősök. Irodalmi kollégák. Mindenki szomjazik, mindenki szétsül, és senki se tud leülni. Jobb híján guggolunk, téblábolunk. Próbálunk értelmesen beszélgetni, de lehetetlen a lökdösődő tömegben. Így jobb híján csak ventillálunk, ami épp jön.
Olyan ez, mint a száraz vihar. Csak dörgés, villámlás, semmi eső. Nehéz eldönteni, hogy a könyvek moraja vagy a cirkuláló látogatók adják-e ki magukból ezt a rengeteg feszültséget. A fedelek története, vagy az írók, akik furcsa felzaklatottságban haladnak a tömeggel.
Sós Dóra
Kapcsolódó írások:
2013:
Könyvheti netnapló (1) – A lapozgatás fétise
Könyvheti netnapló (2) – Ötszázasok és szertelenek
Könyvheti netnapló (3) – Könyvár
2012:
Könyvheti netnapló (1) – Költ Pest-Buda, Junius 7d. 2012.
Könyvheti netnapló (2) – Vörösmarty Beach
Könyvheti netnapló (3) – Vörösmarty tér noir
Könyvheti netnapló (4) – Esni kell
Könyvheti netnapló (5) – Könyv/hét/vége
2011:
Könyvheti netnapló (1) – Gátszakadás
Könyvheti netnapló (2) – (S)tart
Könyvheti netnapló (4) – Kis pogácsa és a pálló íróbácsi
11 Comments