Könyvár – Könyvheti netnapló 2013 (3)

2013-ban folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 84. Ünnepi Könyvhét harmadik napjáról Murzsa Tímea írását közöljük.

Szombat van, tűző meleg, árad a Duna, satöbbi… ilyenkor kisereglik a nép az utcákra. A tömeg hömpölyög a Váci utcán, mint a koszos víz, ennek ellenére tízkor, mikor odaérek a Vörösmarty térre, még nincs sok ember, a legtöbb stand nem nyitott ki, és még jó 10-15 percig a meghirdetett program sem veszi kezdetét.

Előzetes tervekkel indulok én is, mint a naplóíró elődök. A mai napot nem a vásárlásnak szentelem, hanem a megfigyelésnek. A nagyszínpados beszélgetések közül kettőt szemelek ki, amikre mindenképpen menni szeretnék: a Bartók Imrével, A patkány éve szerzőjével és Dunajcsik Mátyással, a könyv szerkesztőjével tartandó beszélgetésre, illetve az „EP” ‒ ígéretes című programra. A standokat célirányosan körbejárom, ma nincs semmi bűnözés, szigorúan, mint egy spion (innen jut eszembe: Esterházy is dedikál ‒ meg is látszik a kígyózó soron, ››a posztmodern kelgyó enfarkába harap‹‹ ‒, s Pion is a Librinél) csak az embereket figyelem. Azt hiszem, kezd divat lenni idejárni a Könyvhétre. Tetszik ez a tendencia, jó hogy az embereket meg tudja mozgatni egy ilyen típusú esemény is. Nézelődés közben megláttam pár Fedél nélkült áruló hajléktalant. Végül is, az ötlet jó: elvinni a szöveget a többi szöveghez, csak kicsit ironikusnak éreztem a dolgot.

Később beépülök egy székbe, és a csekély számú néző-/hallgatótársammal együtt várok a kezdésre. A háttérből közben gyerekhang hallatszik, valaki felolvas a túloldalon, átszaladok a másik színpadhoz. A színpadon négy kisgyerek, egy kislány középen, ő olvas fel nagykomolyan. Tetszett nekem ez a kép, hátul a kisfiúk ülnek, olyan tipikusan gyerek módra, lecsúszva a székben, vagy hintázva, némelyiknek a fején még papírkorona is van. Jópofa. Közben beharangozzák a nagyszínpadosokat, úgyhogy visszatérek a felnőttekhez.

Az első programpont csúszik, de később megérkezik a beígért beszélgetés: a Nők, mesék, memoár. Borgos Annával, Menyhért Annával és Tóth Krisztinával Benedek Anna beszélget egy nagyon jót. A reflektorfényben főleg Tóth Krisztina van, de erre számítani lehetett. Azt hiszem, az ilyen széles közönséget megcélzó beszélgetéseken ez teljesen helyén van, hogy az az ember kapja a figyelmet, aki a nagyközönség számára ismerősebb, nem egy olyan specifikus tudományterülettel foglalkozik, ami csak bizonyos rétegeket érdekel mélyebben. Az új Esterházy-mű (Egyszerű történet vessző száz oldal) kapcsán lezajlott beszélgetésre korábbi jóslásom ellenére nem jöttek el többen, mint a többire. Pedig minőségi beszélgetés volt. Ugyanez nem volt elmondható a nap összes programjáról.

Részt vettem még a Potozky Lászlóval és Schein Gáborral folytatott beszélgetésen, amit Benedek Anna moderált. Illetve meghallgattam, hogy kérdezi Balogh Endre Muszka Sándort. A PRAE főszerkesztője nem mindig tudott mit kezdeni a magabiztos íróval, akinek egyébként lehengerlő humora van. Nálam Muszka volt a nap fénypontja, sajátos felolvasásával, és szellemes hozzászólásaival. Olyan típusú író, aki nem akarja többnek eladni a művét, mint ami az valójában. „Szórakoztatás a cél, de nyugodtan bele lehet magyarázni mást is.” Ezzel a beszélgetéssel összehasonlítva volt érdekes többek között a Bartók Imrével és Dunajcsik Mátyással folytatott diskurzus. Bartók könyvét sokszor éri kritika popularitása miatt. A beszélgetés során a kérdező ‒ ismét Balogh Endre ‒ felhozta a könyv „limonádé-jellegét”, azonban arra is kísérletet tett, hogy bemutassa, mi is az az irodalmiság, amiért A patkány évét mégis érdemes nem csak szórakoztató irodalomként olvasni. Nekem meghozta a kedvemet. És végül is, valahol ez a könyvhét célja.