Ünnepi harangok
Hányszor cserélt már gazdát a helyed
a karácsonyi vacsorán az asztal mellett,
mindig más szájba kanalazták
ugyanazt a halászlét.
Én már nem várok senkit ide,
egészen meguntam a változatosságot,
hogy minden évben más lett
a tetején a karácsonyfadísz.
Most már éppen elég különböző
ajándékba kapott bizbaszom van,
és túl sok gépen tárolt fénykép,
mindig egy új családhoz utaztam
másnap, és különböző szokásokba,
mint a fenyőt, faragtam a talpam.
Az évek során,
hány különböző kedvesemmel
szeretkeztem a karácsonyfa alatt,
és hallgattam hasonló szívveréseket,
ahogy kongtak melegen,
mint ünnepi harangok,
és üresen szóló visszhangjukat, ahogy
lassan kialudtak a kandallóban sercegő
percekkel.
fagy
tél van, és ráfagytak a számra
a kimondatlan szavaink
a földben rögökbe zárva
repedeznek a pislogások
kevesebb négyzetméterre rúgó
semmiben is elférünk már
összehúztuk magunkat
mint a mag
ledobtuk a testünket
és elbújtunk a terméketlen
talajban a megfagyott
pocsolyák alatt.
