Szabolcsi Gergely verse (online megjelenés)

Tizenkétszer

– mert egyszer mindennek eljön az ideje –

I.

tizenkétszer
csattant az ostor
jézus testén is

II.

átásított éjszakák
megint egyedüllét
posztmodern magány

III.

a láb széke
– miért ne?
ő is elfáradhat

IV.

akárcsak te
ő is szenvedett
a tizediknél már

V.

egyedülálló
unalom-utca
végig se sétálnak rajtad

VI.

valójában –
nem is tudom
hányszor csattant

VII.

rövidek ezek
tudom jól:
el ne fáradj

VIII.

ha most mosolyogsz
én nevetek
és betöröm az orrod

IX.

nehéz megérteni
miért pont tizenkettő
tizenkét pont?

X.

és már unod
én mondtam, ugye
harmadnap mit csinálsz?

XI.

szöget versz a falba
és felakasztod rá
ezt a képet

XII.

tizenkétszer
gondoltam arra
hogy tehetetlen vagyok