Évjárat (2.) – Gondolatok az Ottlik-évben

2012 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. Tavalyelőtt indított, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Nyéki Gábor írását közöljük.

Kicsit furcsa a helyzet. Ha mondjuk egy magamfajta ismerősöm elém állna, és azt mondaná, megkérte egy nem is olyan rossz irodalmi folyóirat szerkesztője, pár szóban értékelje az elmúlt évet kötetlen terjedelemben és stílusban, legalább két dolgot tennék. Egyfelől persze vállon veregetném, hogy gratulálok, mert az nem mindennapi, hogy a saját gondolataink kikerülhetnek az internetre. És másrészt megjegyezném, hogy azért jó nagy hülyeség rendes évértékelést elvárni egy huszonéves embertől, aki jó eséllyel még a tegnapi napot is alig volna képes összefoglalni. Nemhogy mindjárt egy egész évet. Meg amúgy se olvasná végig anyján-apján kívül senki. Megérteném egyébként, ha mindezek után legközelebb nem akarja megosztani velem az irodalmi ambícióit.

Bízva abban, hogy mégsem kell ilyen komolyan venni ezt, röviden néhány sor.

Mint sok mindenhol máshol, itt is akadtak nagyon szép időszakok ebben az évben, de ez így volt tavaly is és így lesz jövőre is. A lényeg inkább az, hogy a nagyon szép időszakokkal karöltve néhol természetesen a kevésbé szép időszakok is érkeztek. És mikor így történt, akkor nem igazán tudtam, mi van; ennek értelemszerűen sírás lett a vége. Nem történt nagyobb baj, volt ez így mással is, tavaly és azelőtt, így rövidesen visszazökkent minden. Csak ezután meg az derült ki, hogy az elkeserítő dolgok évente többszörösen meg tudnak ismétlődni; és ennek ismételten sírás lett a vége. A végén pedig, mint aki ma született, azon kaptam magam, elcsúsztam, már itt nekem jóformán mindennek sírás a vége.

Ugyanakkor jön az a bizonyos csavar. Hogy mindezen hihetetlen borzalmas márciusi-áprilisi hetek mellett, menet közben, nem tudom már honnan, de feltűntek olyan pontok is, amiket őszintén szólva nem igazán érdekelt az én nagy önsajnálatom. Tehát se a „nők”, se az „iskola”, és más sem. Aztán, a hónapok során mindenféle felhatalmazás nélkül elkezdtek ezek a pontok jelenvalóvá válni, és semmiképpen sem látszottak megszűnni: olyannyira nem, hogy legvégül már egész hosszú pillanatokig itt voltak – úgy, hogy még nevet se tudtam nekik adni, és pillanatnyilag is „biztosabb pontoknak vagy dolgoknak” írom őket.

Annyi mindenesetre enélkül is nyilvánvalóvá lett, hogy mostanság akárhogy is igyekszem rosszul érezni magam, akárhogy mondom, van baj, nem is kevés, lépten-nyomon jelentkeznek ezek a pontok-dolgok, amiktől hirtelenjében elkezdem jobban érezni magam. Abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy úgy tűnik, velem ellentétben ezek nagyon is tisztában vannak azzal, mennyi az élet és mire való.

Ami persze mai napig bánt kissé, mert így nem marad sok választás, fel kell kelni, bepakolni a táskát, és menni az iskolába.

Az aztán nem túl érdekes, kinek micsodák ezek a mentsvár-féleségek. Mert lehet például az olvasás és írás élménye, a zenehallgatás lehetősége, vagy éppenséggel az, hogy létezik egy város, ahová mindig visszamehetek, és ezeken túl vannak emberek is, már nem csak abban a városban, hanem sok más városban is.

(Eléggé idétlenek az ilyen felvetések, és nem is arra valók, hogy egy évjáraton kívül bármikor is említsék őket.)

Csak az a lényeg, hogy erről ne feledkezzek meg jövőre sem, és ha nem találnék újabb pontokat, az eddigieket legalább ne tüntessem el. Viszont azokat, amik nekem semmire se valók, minél hamarabb hagyjam, ha egy mód van rá.

Hasonló következtetésekre azért remélhetőleg mások is jutottak legkésőbb ilyen idős korukra.

Mindenkinek kívánok minden jót,

Nyéki Gábor

(kapcsolódó szövegek:

2012:

Évjárat (1) – „A vágyott szám 2 (…)”

2011:

Évjárat (1.) – Közép-dunántúli Hobo Blues

Évjárat (2.) – Életvitel

Évjárat (3.) – Önmagam ellen

Évjárat (4.) – Lejáró

Évjárat (5.) – Lepereg