Szabó Tibor Benjámin: Kamufelhő – Hűtlen apák könyve (könyvajánló)

Szabó Tibor Benjámin hamarosan, a Scolar Kiadónál megjelenő kötetét ajánljuk a könyv fülszövegével és egy rövid részlettel.

Apa csak egy van. Igaz, van, hogy nincs. De amikor nincs, akkor is küzdünk vele; a hűlt helyével, meg azzal, amikor kiderül, valaki mégiscsak van.
Amit azonban ritkábban láthatunk meg, hogy ezek az apák mit visznek magukkal. Melyik szuperapró mozzanatát előző életüknek, hogyan nevelgetik magukban, vagy hogyan írják felül, csak hogy megtapasztalják, mennyit ér, ha az események sodrásának árterébe ültetik a múltat.
Szabó Tibor Benjámin visszanéző apafigurája feljegyzéseket ír gyermekének, amiből férfi módra; hol mondva, hol nem mondva, felsejlik az egyszer volt történet, miközben azon szurkolunk, hogy valahová meg beférjen a „boldogan éltek….” fordulata is. Valamilyen szereposztásban. Mert ez a névtelen, de jól felismerhető apa önfelmentés nélkül is szerethető, megbocsátanunk pedig nem nekünk kell.
Az viszont egészen bizonyos, hogy a Kamufelhő szép irodalmi hagyaték.
Hiszen egy apa sem tűnik el nyomtalan.
Hirtelen igen. Nyomtalan sosem.
Majd rájössz.

(Horváth Gergely rádiós műsorvezető)

Részlet a könyvből:

Kamufelhő – Uganda

Apádnak volt egy farmja Afrikában. A Virunga-vidék lankáin, kávé és cukornád, ottfelejtett erdő alatt, a háttérben a gőzölgő Nyiragongó – igazából nem volt. Pedig egy szép nevű asszony tényleg hívta apádat mobilon. A legforróbb nyár tombolt, és a Körös parti füves szabad strandon apád a kockás pléden heverészett, a hasát süttette.
− Négyéves szerződés − mondta az asszony. Magyarul beszélt, de idegen dallammal. A férje bányákat üzemeltet Kamerunban, ott kellett volna dolgoznia apádnak. Nem a föld alatt, hanem irodában, egy gépes nyilvántartás kellett nekik, mennyi érc, honnan hová, apád meg az ilyesmikhez is ért. Égetett a napon maradt telefon, egyik kezéből a másikba vette, aztán vissza, hallgatta apád a szép nevűt, miközben Róza (aki nem az anyád) a lábujjait kenegette valami illatos krémmel.
− Négyéves szerződés, az utazást, vízumot mi intézzük − mondta az asszony a telefonban. Meg hogy személyesen kellene a többit megbeszélni. És volt még egy összeg, amiről apád nem tudta, sok-e vagy kevés.
Akkor apád elgondolkodott a békési tájban, hogy Afrika. A készüléket megint a másik kezébe vette. Afrika, az Okuwanga Park és Digit és egy bricsesznadrágos nő a levelekről csöpögő esőben, gondolta apád. Hordja magával ezeket képeket gyerekkora óta, az igazságtalanság érzését, a tehetetlen felindulást, a nő halálát, így alakult. Hordja a felismerést, hogy Afrikában veszítette el a lelkiismeretét a világ 1985 decemberében.
Apád kérdezett kettőt a feladatról, majd a lényegre tért.
– Mennyit lehet a pénzből megspórolni négy év alatt? – kérdezte.
– Hogy?!
– A fizetés. Lehet annyit félretenni, hogy földet vegyek belőle Ugandában?
A szép nevű asszony erre zavarában elhallgatott. Kínos szünet, csak furcsa hangok jöttek át a vonalon, nyögések, mintha többször kezdené, de megakad. Végül rövid francia mondatot sóhajtott bele a kagylóba, amire apád nem tudott válaszolni. Egy kukkot se ért franciául.
– De hát ott lőnek – mondta aztán a szép nevű. Biztos csóválta a fejét, de apád azt nem láthatta.
– Jó, nem baj, marad egy kis farmra Ugandában? – kérdezte újra apád.
– Fogalmam sincs. Maradhat, nagyobbra is, akár. Közép-Afrikában háború van, senki nem megy oda, ha nem muszáj – felelte az asszony.
Azonnal megegyeztek egy időpontban, apád visszadobta a mobilt a napra, felült, vizet keresett a hátizsákban, segített
Róza hátán szétkenni a naptejet.
– Költözünk – mondta apád.
Róza a hasán feküdt, könyökölve, szemüvegben fejtette a rejtvényt, hagyta, hogy apád masszírozza a derekát.
Afrika, gondolta apád. Élt egy nő ott fenn a Virungán. Aki bambuszból épített magának házat, és tábort a ház köré, aki reggelente mindig szépen kifésülte a haját, megmosta az arcát, és vasalt inget, lovaglónadrágot vett fel, mielőtt elindult az erdőbe, hogy gorillacsaládokkal gyűjtögessen, cserkésszen, járja a vadont sötétedésig. Jegyzetelt, rajzolt, a bébigorillákkal birkózott. Megkereste, szétszerelte az orvvadászok csapdáit, a bennszülötteket tanította kertészkedni. Nem természetvédő volt, nem hős, nem is tudós. Szemtanú. És tudta magáról, hogy az. Hogy ő az utolsó, aki ilyennek látja a Virungát, hogy menthetetlen az életközösség, hogy végleg eltűnnek a bolygóról ezek az állatok, és nem az orvvadászok, nem valami démonikus gonoszság miatt. Egyszerűen csak lejárt a nekik szabott idő. Nincs már helyük ebben a világban. A felsoroltakat mind tudta. Azt nem tudta, hogy ennek az elmúlásnak ő maga is része. Digit, a gorilla hím fejét húsz dollárért vágta le egy vadorzó, Dian Fossey fejébe vélhetően sokkal több pénzért állított bozótvágó kést valaki 1985 december 27-én. Sokáig úgy mondták, a felbosszantott orvvadászok ölték meg. Ma már nyílt titok, hogy az ugandai kormány döntött, mert Fossey tevékenysége akadályozta a gorillák idegenforgalmi kiaknázását. Eltették láb alól a szemtanút. Így megy ez. A Virunga az elveszett világ romja, Dian Fossey sírja a bizonyíték. Hogy lehetne másképp is. Még ha nem is lesz másképp soha – de lehetne.
– Nem, nem költözünk – mondta Róza.
Apád lelkes volt, erős, látta maga előtt az ugandai farmot, a gőzölgő Nyiragongót.
– Mért ne mennénk? Jó állás, sok pénz, szép élet – válaszolta apád.
Akkor Róza (aki nem az anyád) megfordult félig a pléden, levette a szemüvegét, úgy nézett apádra, mint egy agyalágyultra.
– A dzsungelbe nem lehet gyereket szülni.
Tett még egy mozdulatot, ami apád elmeállapotára utalt, aztán vissza a magazinba, a rejtvény kérdéseihez. Többet nem beszéltek a dologról.
És igaza volt, persze.
És persze nem ez az igazság a fontos. Hanem a másik. A nagy ember sírja fent a hegyen. Ahová a lelkiismeretét temette a világ.
Apádnak meg nem volt farmja Afrikában. Volt, van, egyszer meg is látogatja – szokott neked mesélni róla.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s