Takács Nándor versei (online megjelenés)

Alku

Nem szabad korán lefeküdnöm,
még élnek nappali mondataid.
Az ablakon át hiába kereslek.
Már égnek a fények, amik elvezetnek bárhová.
Talán éppen a naplódat írod,
ide-oda pattogsz férfiak nevei között.
Bárgyúság. Pakold össze a holmidat, és költözz távolabb.
Akkor végre lefekhetek.

Mérleg

Belerúgok az asztalba,
mintha mondhatnál valami fontosat.
Arrébb vonszolod magad.
A lámpák fényében nehogy közelebb hajoljak.
Megszorítom a csuklódat, ha nem beszélsz.
Köpök az igazságaidra,
és a tévedéseid, nos, azokra is köpök.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s