„Nem is első és nem is nemzetközi” – ahogy Kollár Árpád, a Fiatal Írók Szövetségének elnöke is mondta megnyitóbeszédében, és amit már minden gyenge humorú tudósítás ellőtt poénként. De miről is van szó igazából?
A Fiatal Írók Szövetsége idén új táborral rukkolt elő. A korábbiakban leginkább csak az elnökség tagjai vettek részt, a programot pedig az elnökségi ülés ki is merítette. Idén viszont Varga Betti főszervezésével olyan tábort hoztak létre, amely nemcsak az elnökségnek, nemcsak a FISZ tagoknak, hanem minden irodalommal foglalkozónak szól, nemcsak magyarországiaknak, hanem a határontúliaknak és nemcsak szakmán belülieknek, hanem fiataloknak és idősebbeknek, valamint azoknak is, akik csak hobbiból írnak.
A Fiatal Írók Szövetségének XII. táborában tényleg sikerült összegyűjteni közel száz fiatal alkotót, akik a délelőtti szemináriumi munkák során csiszolhatták képességeiket. Három csoport működött a tároboron belül: próza, líra és kritika-műfordító. A prózaműhelyt N. Tóth Anikó író, irodalomtörténész, a líra-csoportot Németh Zoltán költő, író, irodalomtörténész, a kritikus-műfordító csoportot pedig Orcsik Roland, költő, műfordító vezette. A csoportok minden délelőtt dolgoztak, hozott anyaggal foglalkoztak és házi feladatot kaptak, amivel a délután üres perceit tölthették. A visegrádi Mogyoróhegy így telt meg jegyzetfüzettel mászkáló írópalántákkal.
A szemináriumi munkák után természetesen ebéd (egyeseknek a nap fénypontja) következett, majd különböző folyóiratokkal ismerkedhetett meg a nagyközönség. Bemutatkozott az Új Forrás, a Szépirodalmi Figyelő, a Műút, a Tiszatáj, az Alföld és az Új könyvpiac. A szokásos hogyan indult a lap és kik szerkesztik kérdéseken túl a kerekasztal-beszélgetésekkor sok hasznos, gyakorlati tanácsot is kaptak az érdeklődők: hogyan küldjenek szöveget, milyen válaszokra számíthatnak, hova és milyen típusú szövegeket érdemes igazából elküldeni.
A szakmai program részeként megismerhették a jelenlévők a legfiatalabb alkotócsoportokat. Az Apokrif mellett bemutatkozott a FÉLonline, a Hátsó Bejárat, a FÍK (Fiatal Írók Köre), a Szkholion, a Jelfolyam, a Bretter kör és a Kultúra és Kritika. A táborlakókat elsősorban az érdekelte, hogy hol tudnának publikálni, milyen lehetőségeik vannak, milyen szöveggel hol érdemes próbálkozni. Kiderült, hogy míg az Apokrif és a FÉLonline boldogan várja a szövegeket, a Hátsó Bejárat nem kíván új tagokkal bővülni, köszönik, nagyon jól megvannak hárman, és ha valaki a FÍK-nél szeretne próbálkozni: bátran, csak ne legyen még kötete és legyen szlovák lakcíme. Második körben a Szkholion és a Kultúra és Kritika szerkesztői mesélték el műhelyük keletkezését, hátterét és munkamódszerüket, a Jelfolyam rövid és számomra semmitmondó performanszának (sárga pacnikkal megjelölt kupac fénykép, leöntve egy pohár vízzel) lehettünk tanúi, illetve a Bretter kör kolozsvári titánjait hallgathattuk meg.
És ha már Bretter kör, meg kell említenünk az Erdélyi Magyar Írók Ligáját (E-MIL), ami az idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Az erdélyi írók érdekképviseletével foglalkozó szervezet közel 150 tagot számlál. Ezt a tömeget (képzeljünk csak el ennyi írót és költőt egy helyen…) képviselte László Noémi, az E-MIL frissen választott elnöke, Király Zoltán ügyvezető elnök, illetve Karácsonyi Zsolt elnökségi tag. Ugyan nem tudtuk meg pontosan, hogy mi is az az általuk emlegetett „erdélyi brand”, de legalább egy kis bepillantást nyerhettünk működésükbe.
Az esti programok vonzották a legnagyobb közönséget a táborban. Érthető, hiszen a FISZ nem kis neveket csődített a fiatalok elé, rögtön első este Tóth Krisztina tartott előadást, mellyel nem tett túl mély benyomást, nem úgy, mint másnapi médiahisztériájával.
Szilágyi István, Kossuth-díjas író volt a pénteki vendég. Ez a program volt a legátütőbb az összes közül, Szilágyi volt a legnagyobb hatással az egybegyűltekre. Megtudtuk, őt is ugyanolyan kérdések és kételyek foglalkoztatják, mozgatják, mint a „mennyit kéne írnom ma?”, a „na, de mégis miről?” és a „nem írom le azt, amiben biztos vagyok(?)”. Szilágyi ezen kívül pár szót mesélt készülő, ötödik könyvéről is.
Izgalmas eseménynek indult (aztán nem lett az) a tizenötödik születésnapját ünneplő FISZ különleges programja, amikor is az egykori elnökök és alapítótagok beszéltek a szervezet létrehozásának okairól, a keletkezésről, politikáról, pártharcokról, előítéletekről, a következő évek céljairól és az eddigi tapasztalatokról. Most is kiemelték, hogy rettenetesen fontos volt a FISZ életre hívása, hiszen a JAK-ba nem léphettek be határontúli szerzők, viszont a Fiatal Írok Szövetsége róluk sem kívánt lemondani, így lehetett, hogy a FISZ életben tudott maradni írószervezetként a József Attila Kör mellett.
A szombat esti vendég Spiró György volt, akit Varga Betti kérdezgetett. Spiró elmondta kisiskolás álmait, amikor is eldöntötte, hogy drámaíró lesz (és nem celeb meg közéleti szereplő!), mesélt elméletéről, miszerint kétféle író van: író-író és színész-író. Az előbbi saját magáról, saját élményeiről ír, míg utóbbi (ahova Spiró is sorolja saját magát) szeret belehelyezkedni más emberek életébe és testébe, más aggyal gondolkodni és máshogy viselkedni. Ahogy más karakterek bőrébe bújik, saját magát is jobban megismerheti, ezért véli úgy, hogy az írás igazán érdekes móka és a legizgalmasabb dolog. A Fogsággal kapcsolatban kifejtette reményeit, hogy egyszer majd ifjúsági regény lesz, ahogy majd egyszer a Kertész-regény is. Szerinte a diákok élvezik, és élvezni is fogják – bár ha jobban belegondolunk, onnantól kezdve utálunk minden könyvet, amint kötelező olvasmány lesz…
A tábori programok általában össznépi felolvasással záródtak, ezek kisebb-nagyobb (kisebb) sikert arattak. Akik a legtovább bírták, még hallgathatták Dj Szőllősy Balázst, aki az alvásidő elérkeztét mindig minősíthetetlen zenével adta a tudtunkra.
Az I. Nemzetközi FISZ Táborba mintegy 120 ember látogatott el, rengeteg szakmabeli és kezdő is, egy csomó programot zsúfoltak a négy napba. Amelyik szervezet felül akarja ezt múlni idén (vagy máskor), alaposan fel kell kötnie a felkötni valót.
Németh Dorka
I. Nemzetközi FISZ-tábor, Visegrád, 2012. július 18-22
(cikkünket Káldy-Kovács Sára fotóival illusztráltuk)
Apokrif Online 