Bányalovak iparága (A 2012-es Pécsi Országos Színházi Találkozóról)

2012. június 7. – 16. között rendezték meg a Pécsi Országos Színházi Találkozót, melyre a színházi szakma bármely magyar nyelvű nagy-, stúdió- és kamaraszínpadi előadásával nevezhet kőszínházi, illetve független társulati felállás, s beválogatott előadásaikkal a komoly szakmai minősítés mellett nézettséget, hírnevet is szerezhetnek maguknak.

Néhány nappal a fesztivál zárása után már olvasható is a következő évi felhívás a zsűritagok névsorával, a sok esetben szigorú feltételrendszerrel, s apró kitételként rögzíti a hivatalos portál a tulajdonosváltással járó szerkezeti átalakulás újdonságait is. A Teátrumi Társaság és a Színház Társaság már idén egyenlő tulajdoni jogokat szerzett a POSzT működtetésében, melynek művészeti vezetője a nemrégiben az Új Színház igazgatói poszt(!)járól eltanácsolt/eltávolított Márta István. Ő maga a szinhaz.hu-n olvasható[1] nyilatkozatában a következőket mondja: „Örülök annak, hogy oldódni látszanak a szakma széttagoltsága miatt keletkezett feszültségek, és hogy az emberek közeledni próbálnak egymáshoz.” A fesztivál eseményein részt vett rendezőkkel, színészekkel, kritikusokkal számos interjú készült, legtöbbször provokatív, eleve adott választ tartalmazó kérdések mentén alakították a beszélgetéseket. Míg néhány portálon az a fontos, Csányi Sándor mit vett észre vagy pontosan milyen árnyalatú pólót visel Hollósi Frigyes[2], addig a Fidelio újságírói-szerkesztői lelkiismeretesen, érdemi információkban bővelkedő írásokkal számolnak be a napi előadásokról.

Márta Istvánnal ellentétben Koltai Tamás mesterséges békéltető hangulatról beszél.[3] Több helyütt olvasni, hogy míg Szarvas József, a Nemzeti Színház színésze népünnepélynek (!) tartja a találkozót, ugyanezen színház igazgatója inkább nem.[4] Koltai Tamás 2012. június 8-án az Élet és Irodalomban megjelent cikkében[5] a következő olvasható: [a magyar színház mint művészi-alkotói közeg] gazdasági és politikai hűbérbirtokká alakult, „valójában az adófizetők pénzéből fenntartott, szórakoztató típusú magánvállalkozások” csoportjává silányult színház gyűjtőnév alatt. A szerző a lengyelországi forrongó színházművészetet hozza ellenpéldaként, ahol a szakma egységes ellenállásra és szilárd érdekvédelemre képes abban az esetben, ha politikai érdekekhez fűződő döntések kiszabására kerülne sor színházi működés és finanszírozás címszó alatt. Itthon legfeljebb cikk-kampány és némi sajtó- és szólásszabadságért szervezett konferencia-előadást termel a bajos irányítottság, a kőszínházak évről évre „elégedettek” a működési pályázatok alapján kiszabott támogatásokkal, de nem vállalnak közösséget a független társulatokkal, amikor azok muníciójuk 60%-át elveszítik. Mi mást tehetnének? Némi átszervezés (pl. Kft.-ből Nonprofit Kht.) és újratervezés (pl. igazgatóváltás, társulatoszlatás) után azonban virágzik a bányalovak iparága. „Ideológiai-politikai alapon felosztott színházművészet” tehát a miénk, és „politikai ízlés által eltorzított esztétikai ízléssel van dolgunk, amely megfélemlítő fenyegetéssel párosul.”[6]

Hazánkban több pénz jut köztévés sorozatokra és az igencsak bajos, nyíltan vállalt politikai célok mentén szervezett „színházcsinálásra”, mint fesztiválszervezésre, ne adj’ Isten külföldi vendégelőadásokat fogadó rendezvényre. Ez európai viszonylatban egyedülállóvá tesz minket, azonban kárunkra. A Pécsi Országos Színházi Találkozó objektív szerepe is az lenne, hogy legyünk saját társadalmunk kíméletlen tükre. Mácsai Pál nem vitatja el a zsűrizés során kialakult felhozatal nívóját, Csáki Judit szerint azonban a válogatás nem minőségi szempontok szerint történt. A fesztivál legjobb rendezésének díjával kitüntetett Mohácsi János megemlíti a művészetpolitikai szempontot, viszont úgy érzi, rendezése kiemelkedő minőségének szól a díj, programba sorolására pedig nem a vidéki színházak felfuttatása miatti erőlködés nyomán került sor.[7]

Koltai Tamás legértékesebb mondatával zárnám írásomat, amely a fent némi rosszalló hangsúllyal említett konferencia, cikk-kampány eszközével élve világba kiáltja ugyan rosszallását, ám saját tehetetlenségével is tisztában lévén, eszközök híján megalkuvón elhallgat. „Ahol a közszínház (public theatre) zöme nem szórakoztató menekülőprogram a valóság elől, hanem közösségi feloldódás az emberi lét lényegét érintő s azt a végtelenig tágító virtualitásban, ott evidencia az érték, és könnyű konszenzusra jutni, ha ezt az értéket fenyegetés éri.”[8]

Mihók Nóra Zsófia

A 2012. évi POSzT versenyprogramjának előadásai, díjai az előadások pécsi bemutatkozásának idejében felsorolva:

Értelem és érzelem

r.: Valló Péter; Veszprémi Petőfi Színház

Koccanás

r.: Tasnádi Csaba; Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

Trió

r.: Galambos Péter; Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Szakmai zsűri díja: Legjobb férfi főszereplő – Kuna Károly

MASZK Országos Színészegyesület színész zsűri díja: Legjobb női alakítás – Tóth Auguszta Fidelio díja: Legjobb 30 év alatti színész – Pál András

 Makrancos Kata

r.: Gothár Péter; Vígszínház, Budapest

A filozófus

r.: Gothár Péter; Katona József Színház, Budapest

Fidelio díja: Legjobb 30 év alatti színésznő – Pálmai Anna

 Egy lócsiszár virágvasárnapja

r.: Znamenák István, Nemzeti Színház, Budapest

Vágyvillamos

r.: Zsótér Sándor; Radnóti Színház, Budapest

Szakmai zsűri díja: Legjobb női főszereplő – Kováts Adél

 

Bánk bán

r.: Bagó Bertalan; Katona József Színház, Kecskemét

Szakmai zsűri díja: Legjobb dramaturgiai munka – Szabó Borbála


János király

r.: Bagossy László; Örkény Színház, Budapest

Nordost

r.: Forgács Péter; Katona József Színház, Budapest

Fidelio díja: Legjobb 30 év alatti színésznő – Pálmai Anna

Szentivánéji álom

r.: Mohácsi János; Weöres Sándor Színház, Szombathely

Szakmai zsűri díja: Legjobb rendezés – Mohácsi János és Legjobb női mellékszereplő – Csonka Szilvia és Legjobb jelmez – Remete Kriszta

Közönség zsűri díja

Bányavirág

r.: Sebestyén Aba; Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat

Szakmai zsűri díja: Legjobb előadás

MASZK Országos Színészegyesület színész zsűri díja – Viola Gábor és Bányai Kelemen Barna

 

Scapin, a szemfényvesztő

r.: Silviu Purcărete; Csokonai Színház, Debrecen

Szakmai zsűri díja: Legjobb férfi mellékszereplő – Mészáros Tibor

 

Hedda Gabler

r.: Andrei Şerban; Kolozsvári Állami Magyar Színház


[5] Koltai Tamás, Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni mesterséget leverik a lábáról?, Élet és Irodalom, 51. évf., 23. sz., 4.

[6] Koltai Tamás i.m.

[8] Koltai Tamás i.m.

1 Comment

  1. Látszik a hozzáértés, jó a stílus, de jobb lenne, többet mondana, ha nem idézet lenne a cikk háromnegyede.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s