2012-ben folytatjuk tavalyi, igen népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 83. Ünnepi Könyvhét szombati napjáról Vass Norbert írását közöljük.
Rossz alvó vagyok. Amikor borítók közé csuknám már a nappalt, arra ébredek, hogy a buszon felejtettem egy álmot. A csukló környékén, hasított bőrbe kapaszkodva döcögött ki a belvárosból. Rég már a zöldövezetben nyugtatja – gondolom – szemét, nekem meg nem marad, csak a kipárolgó flasztertől, kitett komódoktól, kosztól és közönytől súlyos virrasztás. Gyrosszagú utcasarkokon kanyargok, pár szecessziós homlokzat alatt, aztán szél éled a Vörösmarty téren. Csend van. Mozgásérzékelő csak a Hold. Sosem voltam még itt éjjel. Mint halomba hordott párhuzamos világok, a lezárt fehér standok mélyén könyvek pihennek. Frissen keltek, de nem keltek még el. A színpadon két egyenruhás alszik. Kényelmetlen műanyag székekről kísértetek követik cikázó szemmozgásukat. Hajnali három múlt, a kút csobog. Fogynak az órák, mégiscsak kellene álmodnivaló. Odalopózom az egyik őr mögé, és hirtelen mozdulattal kitépek a bal füle mögül egy befűzésre váró epizódot. Értetlenül rám mered a másik, de szólni nincs ereje. A képsorok azonnal átfutnak agyam fáradt szerverén.
Azt álmodja – vagyis most már én álmodom azt –, hogy éjszakánként flörtölnek egymással a könyvborítók. Bokodi Balázs Szuicidrománca Tarantino-plakátokról diskurál Szabó Róbert Csaba Fekete Daciájával. Köztünk maradjon, hogy az új Kántor Péter-kötet Pink Floydot hallgat, a Másik halál szakadt fényképalbumot lapozgat, Szenti Ernő Időteste pedig összebújva néz rajzfilmeket Bencsik Orsolya Akció van!-jával.
Ez meg már egy másik álom. Azt mesélem benne pár körém gyűlő bibliofil halottnak, hogy idén két barátomnak is könyve jelent meg és hogy milyen nagyszerű érzés ez. Amikor Kőrösi Zoltán egy keményre fújt focilabdával berúgja a Hard Rock Café üvegét, szétrebbennek a hullák. Néhány részeg arról magyaráz, hogy az oroszok kiütötték a cseheket. Feldereng a hajnal. Félálomban hallom, ahogy Győrffy Ákos Börzsöny-zen feliratú stencileket fúj a macskakőre, Dunajcsik Proust modorában tart idegenvezetést. Rossz alvó vagyok. Sok is volt tán a két és fél álom. Hazamenni nincs már időm, okom se lenne sok, úgyhogy összehúzott térdekkel, Vörösmartynak vetett háttal megvárom, míg újra nappal.
Mozgolódás támad. Emberek jönnek kávéscsészékkel, kiosztandó szórólapok gyűlnek kupacba, az égre felhők. Kerülnek járókelők is. Felgyorsítom most a képet, dedikálásokat tekerek át, mondatok torzulnak, a színpadon ébren lévők beszélgetnek megvalósult álmokról. De mert ez egy sötét naplólap, napszállta megint. Tele a tér találkozásokkal. Ritmus szivárog az esőbe, rímek koccannak cseppekkel. Túl sok a valóságból. A vihar ideért. Aludni térek végre. Álmomban olvasok valamit. Igen rossz alvó vagyok pedig …
Vass Norbert
Kapcsolódó írások:
2012:
Könyvheti netnapló (1) – Költ Pest-Buda, Junius 7d. 2012.
Könyvheti netnapló (2) – Vörösmarty Beach
2011:
Könyvheti netnapló (1) – Gátszakadás
Könyvheti netnapló (2) – (S)tart
Könyvheti netnapló (4) – Kis pogácsa és a pálló íróbácsi
Apokrif Online 
17 Comments