Vörösmarty Beach – Könyvheti netnapló 2012 (2)

2012-ben folytatjuk tavalyi, igen népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 83. Ünnepi Könyvhét második napjáról Inzsöl Kata írását közöljük.

Érzésem szerint ez volt a nyár első napja. Amikor nem sokkal dél előtt lendületesen befordultam a Vörösmarty térre – máris sok szóróanyaggal a kezemben – örömmel konstatáltam, hogy még helyem is lesz a nagyszínpad előtti székeken, ahova feltétlenül le kell ülnöm, mert Evellei Kata pedáns jegyzeteit épp előttem készítette, s ettől engem mindig elfog a lelkesedés, hogy hasonlóan szép feljegyzéseket készítsek, amihez meg le kell ülni. Veres András annyira izgalmasan és lazán, mégis kereken mesélte el Kosztolányi Ady-komplexuma című munkájának gondolati ívét, hogy egyrészt el fogom olvasni a könyvet, másrészt csak a végével jöttem rá, hogy miért volt szabad szék délben a tűző napon. A félve feltett moderátori kérdésre, hogy az irodalomtörténésznek vajon az egyéniség is számít-e, a gyors válasz az volt, hogy „semmi se számít annyira, mint az egyéniség”. A probléma pedig aktuális, hiszen Ady kultusza ellen beszélve a nemzeti önsajnálat ellen emelt szót Kosztolányi, aminél nincs időszerűbb probléma ma sem – zárta le a beszélgetést a szerző.

Két órával később a még aktuálisabb Édes hazám című kötetről beszélgettek ugyanezen a színpadon, ami annyira érdekelt, hogy újfent hajlandó voltam fél fenékkel leülni az olvadozó műanyag székre. Szimpatikus módon a kötet készítői (Bárány Tibor, Turi Tímea) nem akarták megmondani, hogy mit értenek politikai költészet alatt, nincs kanonizációs szándékuk sem, azt pedig csak remélni tudom, hogy ez igaz lehet – mert de jó lenne, ha (ahogy Bárány Tibor szeretné) jó lenne arra a kötet, hogy kizökkentse olvasóját azokból a gondolkodási sémákból, amelyek körülvesznek bennünket. Folytatást nem ígérnek – nem lesz Még édesebben add a hazádat Turi Tímea szerint –, de talán mégsem ér ilyen könnyű véget a történet, hiszen bármennyire is semleges gyűjtemény kívánt lenni, az olvasatok érzésem szerint nem lesznek azok.

Ekkor már egészen biztosan napszúrást kaptam, ugyanis megfordult a fejemben, hogy megveszem az Úton, az eredeti tekercs kiadását, mert annyira szépen van tördelve. Az Európa Kiadó standjánál veszélyesen szép könyvek vannak egyébként is. Az új Ulysses és Jonathan Franzen Szabadság című könyve is nagyon dögös lett. Aztán írtam egy listát, hogy mit kérek a szülinapomra – az Édes hazámat vagy Dunajcsiktól a Balbec Beach-et, amelynek novelláiban budapesti terek idézik meg a történeteket, amiről azt sejtem, hogy közelebb áll Proust világához, mint gondolnánk. (Egy felolvasott részleten, meg a szép külalakon kívül még csak a pódiumbeszélgetésből ismerem persze.)

Háromnegyed háromkor elindultam a térről az Írók Boltjához. („Te ilyenkor az Írók Boltjába mész??” – „-hoz!”) Nyerges Gábor Ádám kissé agresszív, de nagyon hatásos kampányt folytatott dedikálása és kötete népszerűsítésére a facebookon, ami meg is hozta gyümölcsét, hiszen már egy kisebb rajongótábor várta, amikor odaértem. Nem tudom, hogy Evellei Kata készített-e rajzocskát a jegyzeteihez, de én lerajzoltam az impozáns asztaltársaságot: jobbra tőle Borbély Szilárd és Kabdebó Lóránt, balra Turczi István kérdezgeti a rajongókat, hogy „Nagyon szép lett, ugye? Nagyon szép lett.”. És ami a legszebb a Számvetésforgóban, hogy rengeteg vers van benne. Aztán volt egy visszafogottabb hangulatú dedikálás is már újra a Vörösmarty téren: Zsolté, illetve Zsoltoké. (Lengyel) Zsolt szerint addig jó volt, amíg Bagi Zsolt kislányával színeztek. De mégis ki gondolta, hogy kritikaköteteket dedikáltatni fognak?! (Egy főből álló rajongótáborát dokumentáltam, megtalálható a képek között.) Rajongók helyett fagyit kapott Zsolt.

(„Ez egy olyan hely, ahol lehet enni?” – „Persze, ez egy piknik.”) A Fugában Gaborják Ádám bejelentette, hogy megalapítják a JAKkendő díjat (elnevezés: Szegő János). A piknik idén zene és irodalom kapcsolatát tapogatta körül: négy fiatal pályakezdő költő, író (Bencsik Orsolya, Áfra János, Czapáry Veronika és Berta Ádám) egy-egy kötetének bemutatása szövegrészletekre és vonósnégyesre komponált zenedarabokkal, majd beszélgetés arról, hogy miként lett a szövegekből zene („nagyon szavakba’ nem tudom elmondani”). A Czapáry-kötetre írt műről azt a feljegyzést tettem, hogy „hegedülnek az idegeimen”, ami jól passzol az Anya kacag olvasmányélményemhez, bár most egy meglehetősen kedves részt olvasott fel Fekete Kata a naplóregényből. A közönség részéről felmerült, hogy Hercsel Adél, az este háziasszonya szeméremből választotta ezt a részletet, aki ezt visszautasította. Bakk-Dávid László Berta Ádám novellájára írt kompozíciója állt legközelebb a szívemhez.

Még nincs vége, mert tízkor kezdődött a Fogasházban a Margó fesztivál keretében a nap legfurább programja. Mire átverekedtük magunkat a Király utcai lomtalanításon és megérkeztünk az Akácfa utcába, Pethő Anita (ő a Prae.hu-nak jegyzetelt) már kész haditervvel várt arra vonatkozóan, hogy miként fogunk bejutni annak ellenére, hogy rengetegen vannak, kártyájuk is van, nekünk meg nincsen. A házmester végigmutogatta a házban található kiváló, összkomfortos lakásmaradványokat az érdeklődő tömegnek. A lakásokat a luxus kategóriába az emelte, hogy mindenhol megtalálható volt egy novelláját felolvasó író. Ki is néztem magamnak egy lakást, amelyben Garaczi László lakott: nem is tudom, hogy a Hemingway-től való szarvasfej vagy Ginsberg papírzsepije tetszett-e jobban, de havi tizennyolcezret megér.

Inzsöl Kata