Szirmai Péter esszéje (online megjelenés)

Artemio Cruz élete

Carlos Fuentes írói világáról

Aki a dél-amerikai „boom”-mal, a spanyolajkú amerikai irodalom ’60-as évekbeli európai áttörésével foglalkozik, előbb-utóbb eljut a Cortázar – García Márquez – Vargas Llosa trió mellett a negyedikként emlegetett Carlos Fuenteshez. Noha Fuentes hazájában, Mexikóban jelenleg a legfontosabb élő író és nagy elismerésnek örvend az egész világon, Magyarországon meglehetősen mostohán kezelik az életművét. Ugyan leghíresebb műve, az Artemio Cruz halála az eredeti megjelenés után négy évvel, 1966-ban, az Európa Könyvkiadó gondozásában, szinte még melegen, a magyar közönség elé került, sőt 1978-ban, a nagyszerű Európa Zsebkönyvek sorozatban ismét kiadták, sajnos hiányérzet merülhet fel az olvasóban a további nagy művek tekintetében. Hiszen magyarul az Áttetsző tartomány (Európa Könyvkiadó, 1980) és A hadjárat (Európa Könyvkiadó, 1995) megjelentetése után – a folyóiratokban megjelent részletektől eltekintve – csak két regénye jelent meg: a Diana, a magányos vadász (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2005) és a Laura Díaz évről évre (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006), melyek vélhetően nem tartoznak az életmű legfontosabb darabjai közé. Ezzel szemben az 1962-es Aura című kisregény, az 1975-ös Terra Nostra című modern nagyregény, az 1985-ös, egészen különlegesnek ígérkező, a tragikus sorsú észak-amerikai írózseni, Ambrose Bierce életét feldolgozó Gringo viejo és az Amerika felfedezésének 500-adik évfordulója környékén íródott, az évfordulót parodizáló, különleges időkezelésű 1987-es Cristóbal Nonato fordítása még várat magára.

Fuentes 1928-ban, Panamavárosban született, mexikói állampolgárként. Apja diplomata, ennek megfelelően sűrűn változtatják lakhelyüket, a fiú hol Chilében, hol Ecuadorban, hol az Egyesült Államokban találja magát. Kétnyelvűként nő fel, az angolt szintén anyanyelvének tekinti. Korán kezd olvasni, Emilio Salgari (A fekete kalóz), Jules Verne (Nyolcvan nap alatt a Föld körül), Alexandre Dumas (A három testőr), Robert Louis Stevenson (A kincses sziget), Mark Twain (Huckleberry Finn) a hősei. Gyerekként eldönti, író lesz. Apja, s az íróóriás, Alfonso Reyes (Borges barátja) tanácsára jogásznak tanul. Noha fiatal éveiben kormánytisztviselőként dolgozik, tudja, csak az irodalom lehet a hivatása. Első, s talán leghíresebb regényét, az Artemio Cruz halálát 36 évesen publikálja. A regény magán viseli a jellegzetes Fuentes-jegyeket: a különleges időkezelést, az elbeszélői pozíció állandó változtatását, az áradó, mégis mértéktartó stílust és a mexikói identitás megtalálásának vágyát. A regény a mexikói történelem egy szegmensének különös, szubjektív vizsgálata. A szerkezet rendkívül feszes: három eltérő elbeszélői pozíciójú rész követi egymást szabályos rendben. Egy részről Artemio Cruz egyes szám első személyben, jelen időben, a halálos ágyán írja le (persze gondolatban) a környezetét, s közben felmerül benne életének egy-egy jelentős részlete. Utána következik az egyes szám második személyben, jövő időben elbeszélt tudatfolyam, ami tulajdonképpen a lélek hangja. A harmadik részben a mindentudó elbeszélő, múlt időben, tárgyilagos hangon tárja elénk Artemio Cruz életének egy fontos eseményét. A regényben 12 esemény kerül elő. Az egyes szám első és második személyben megjelenített gondolatfolyamok időnként kapcsolódnak a megelőző, vagy követő leíró részekhez, időnként egészen vissza, vagy előrenyúlnak az emlékekben; olyan az egész, mint egy David Lynch-film: a befogadás után továbbrezegnek az egyes részletek.

Maga a regény szembenézés a múlttal, identitáskeresés, önértelmezés, Artemio Cruz és persze Mexikó szembenézése saját múltjával (forradalom, egyezség a jenkikkel, mérhetetlen gazdagság és a szegénység törésvonala stb.). Ez a téma áll Fuentes egész életművének homlokterében, ezt fogalmazza újra minden könyvében. Virtuóz prózatechnikája nem öncélú; a mexikói történelem jobb megértését célozza.

Egy Fuentes-riportot nézek videón. Háta mögött plafonig érő könyvespolc, tele könyvekkel; a családjáról és az irodalomról beszél; gesztusai latinosak; jókedvű, magabiztos, ereje teljében lévő nyolcvan éves férfi. Ő ma valóban sztáríró: regényei minden fontos nyelven olvashatók, egyetemeken ad elő, a vele készített riportok a legnagyobb lapok hasábjain jelennek meg. A hazai olvasótáborban García Márquez ­talán egyetemesebb témáinak köszönhetően­ érezhetően nagyobb lelkesedést vált ki, mégis bízunk benne, hogy Fuentes, e nagy mester további művei hamarosan olvashatók lesznek magyar nyelven.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s