Szövetségek szódával (beszámoló)

(a kép forrása: ELTE Online)

Szépírói tehetséggondozás konferencia a Bölcsész Napokon – 2012. május 9., ELTE BTK

Ebédtől álmosan, a nap közepén kezdődött a Szépírói tehetséggondozás konferencia a Bölcsész Napokon, ám a teremben jó pár diák, feltehetőleg írásban tehetséget próbált érdeklődő üldögélt. Kis késéssel megérkeztek a vendégek is, takaros csatársorban ültek a nézők elé: ékként a Magyar Írószövetség elnöke, Szentmártoni János villant, oldalán Gaborják Ádám és Mészáros Márton (a JAK elnöke és a FISZ titkára) a tehetséges támadók, a szélről pedig a Szépírók Társasága és az Aporif beadásai érkeztek Csapody Kinga, valamint Nyerges Gábor Ádám által.

Minden szövetség kötetlen beszélgetéssel támadott, nem tehettek róla, hogy a közönség mégis kötött volt. A Szépírók Szövetsége és a JAK képviselői vetített prezentációkkal is készültek, kinek-kinek hogyan sült el, a néző dönt, mindenesetre a technika ördöge sem sziesztázott ebéd után.

Talán Csapody Kinga beszámolója volt igazán tanulságos, egyedül az Ir(T)ás elnevezésű, még gyerekcipőben járó irodalmi táborról mesélt. Figyelembe véve, hogy hallgatósága egyetemistákból, illetve kezdő írókból állt, ez bizonyult a leginkább racionális megoldásnak. A Szépírók Társasága „belsejéről” így nem sokat tudhattak meg a résztvevők, sokkal inkább arról, hogy mennyivel fontosabb eleme profiljuknak a fiatalok felkarolása, tehetségek gondozása. Az alapelvükben is megfogalmazott koncepcióhoz híven az előadás során is szóba került a határon túli magyarság ügye, vagyis hogy fontos a fiataloknak bemutatni külföldön alkotó honfitársaikat.

Ehhez képest hűtött a „beszélgetés” hangulatán Szentmártoni, aki már-már degradálóvá tette a diákíró megnevezést. Ezek után ismertette az Írószövetségi tagság feltételeit: minimum két kötet és jó hosszú publikációs lista a belépő az első rostánál. Mégis melyik jelenlévő egyetemista tudta volna ezt felmutatni? Szövetség-történelem, székházvita és vezetőségi reformok. Példának okáért a tájékoztatás után úgy érzem, én magam is be tudnék számolni az Írószövetség következő gyűlésén. Nehéz ilyen alkalmakkor nem propaganda reklámszöveggel előállni, mentségként idézem Szentmártonit: „mégis ki ért a fiatalokhoz?”

A JAK  fiatalos(nak ható) prezentációval lendítette tovább az előadások sorát, de többet itt sem igazán kaptunk, mint egy egyesület és műhely reklámját, amit elég nehéz megfognunk, neszesemmi. A József Attila Körbe sem került senki egy csapásra a nézők soraiból (természetesen), de ami a JAK-on belül és az emberek szeme előtt történik, arról mindenre kiterjedő ismertetést kaptunk.

Mészáros ugyan pendrive nélkül érkezett, és láthatóan az őt megelőző felszólalások ideje alatt firkált a papírra, amit jegyzetként használt, mégis lendületet vitt a délutánba. Nyers őszinteséggel tálalta saját szövetségi körének kulisszáit, kis (magán)történelemmel fűszerezve csak mondandóját, és ez a pikáns, mégis markáns kombináció mosolyra húzta jó pár diák száját.

Hatásos befejezőemberként lépett be a „hazai csatár”, Nyerges Gábor Ádám. Talán az ő előadása ragadta meg legjobban a közönség (legalábbis a cikkíró) figyelmét. Hiszen az ELTE BTK lapja, az Apokrif pont a hozzájuk hasonlókra (szerzőkre és olvasókra egyaránt) szakosodott. A humoros “történelmi” pillanatok most sem maradhattak el, így legalább megtudtuk, melyik CopyGuruban emeltessünk emléktáblát az alapítóknak.

Hiába a humor, a közeledés, a diákírók csakazértse kérdeztek végül, így a moderátornak kellett, aki zavarában már kifejtett témákra is újra rákérdezett. A szereplők tapintatból vagy feledékenységből azonban átsiklottak e tény felett, és végül némi iróniával tudatták a kérdezők egyikével: hogyan kell világhírű, vagy még inkább jó regényt írni, avagy hogyan nem, mi a „topten” kerülendő hiba, “amit azért mégse”.

Ha pedig a Nyerges-motívumsorba nem kerül be a délután folyamán a hasmenés (“apokri-fosok – ezt talán nem így kellett volna hangsúlyoznom…”), akkor is szórakoztató délutánként élhették meg, akik vették fáradságot és szieszta helyett ezúttal vicces, megfogható, karnyújtásnyira lélegző írókkal foglalkoztak.

Gál Soma

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s