Burai Krisztián versei (online megjelenés)

Lassított mondatok

Bármikor odaérhetünk,
ahonnan másfelé indulunk haza.
Lassítsunk, hogy még
be tudjam fejezni ezt a mondatot.

Úgy

Ahogy eltörik egy pohár víz
cseppekre szakad reped
a szád mikor mosolyogni
próbálsz visszagondolni
a tegnap hallott vérszegény
poénra játszani mindent
érthetetlen csattanóra
falhoz vágni egy poharat.

Ismeretlennek jelöltek

Épp hogy csak bevont a por
melletted állva, és eltűntek
a különbségek köztünk, akkor
te szótlanul pólyába tekersz,
nyomodat letörlöd rólam,
megint újnak tűnök föl,
lerázol, mint rongyból
gabalyított elárvult porcicát.
Nem úgy jövök majd feléd,
mint eddig, nem ismersz rám,
s nem várhatlak többé, hiszen
újra csak nem ismerlek még.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s